Néhány nappal ezelőtt a Google óriás techvállalat a főoldalán Semmelweis Ignáccal hívta fel a figyelmet a kézmosás fontosságára. Így aztán, amennyiben valamit, bármit „guglizni” támadt kedvünk, először az anyák megmentőjével találkozhattunk egy helyes kis grafikán. A Google egyébként is hajlamos tematikus napok tartására, de ez most azért is volt rendes dolog részükről, mert Semmelweisről a művelt laikus világ is nagyjából annyit tud, hogy ja, az a bécsi orvos. Jobb esetben. Mert magát a ma már végtelenül egyszerűnek tűnő zseniális felfedezést is gyakran másoknak tulajdonítják.
Semmelweisről meg egy nem túl meredek asszociációval Benedek István jut eszembe, be is ballagok a papíralapú birodalmamba, hogy ezúttal ne kamaszkorom kedves alapműveit, az Aranyketrecet vagy a kora hiánypótlójának számító kétkötetes Mandragórát vegyem le a polcról mélázó lapozgatás céljából, hanem a Semmelweis című kötetet. Találomra kinyitom, és ez jön szembe (figyelem, 1980 Magyarországán járunk, akkor jelent meg a mű a Gondolat Kiadó gondozásában):
„A jelenség nem specifikusan egészségügyi, hanem egyértelműen következik abból az eltömegiesedésből, amely társadalmunkat egyértelműen jellemzi.
Közismert dolgokról van szó, saját bőrén tapasztalja mindenki, alig érdemes részletezni. Az urbanizálódás gyorsabban megy végbe, mint a feltételeinek megteremtése. Többen laknak a városban, mint ahányan elférnek benne, következésképp kedvezőtlenek a lakásviszonyok. Többen akarnak inni, mosdani, fürdeni, főzni, fűteni, közlekedni stb. – nem kielégítő a víz-, gáz-, úthálózat stb. Többen járnak vásárolni, a kereskedelem nem győzi, színvonala alászáll. Többen akarnak vendéglőben étkezni, a vendéglátóipar nem győzi, színvonala alászáll. És így tovább, a végtelenségig. Bennünket e végtelenből most egy érdekel: többen akarják magukat gyógykezeltetni, az egészségügy nem győzi, színvonala alászáll.”
Ez a múlt, mondhatjuk önmagunk megnyugtatására. Csakhogy az elmúlt negyven évben az urbanizáció és az eltömegiesedés még nagyobb sebességre kapcsolt, a nagyvárosok minden tekintetben gócpontokká váltak, és ez a helyzet nemzetközileg még jobban fokozódott, gondoljunk csak Kínára, ha már. Talán azt sem érdektelen felidézni, ki volt ez a Benedek István, akinek már életében monogramos életműsorozata volt két kiadónál is, de ma mintha kevesebbszer kerülne szóba a neve. Százöt évvel ezelőtt, 1915. január 17-én született Budapesten, 1996-ban hunyt el Velencében, ahová most, a tömeges turizmus szünetelésével visszatértek a hattyúk és a delfinek.