Egyre több jel mutat arra, hogy a globalista liberális hálózatok összehangolt támadást indítottak a demokrácia intézményei és normái ellen. A demokrácia a XX. század második felére, főleg az euroatlanti világban, majd a kommunizmus bukása után szinte a világra kiterjedően normává, mércévé vált, amelynek alapján a Nyugat, de főleg az Egyesült Államok az egyes államokat és kormányokat megítélte, támogatta vagy szankcionálta, beavatkozott és elvárásokat fogalmazott meg.
A XXI. század első évtizedeiben viszont az látszik, hogy a demokráciák működése elbizonytalanodott, döntően azért, mert a demokratikusan megválasztott kormányokat kívülről, a nemzetek feletti globalista-liberális közegből támadások érik, igyekeznek korlátozni vagy megbénítani a nekik nem tetsző kormányzatok működését.
És éppen ezen a ponton kell tisztázni azt, hogy milyen típusú veszélyek az igazán mérvadók s melyek a kevésbé meghatározók. A balliberális fősodor azt próbálja elhitetni az európai és a nyugati közvéleménnyel, hogy a populista, autoriter, szélsőjobboldali vezetők, kormányok, pártok jelentik a legnagyobb kihívást a demokráciára, hiszen a népérdekre hivatkozva „nacionalista” egyeduralmat valósítanak meg az egyes országokban. Ide sorolják – többek között – Salvini Északi Ligáját, Kaczyński Jog és Igazságosság pártját, a Svéd Demokratákat, a német AfD-t (Alternatíva Németországért), a Dán Néppártot, a Finnek Pártját, Marine Le Pen pártját, Berlusconi Hajrá, Olaszország!-ját, a Meloni-féle Olasz Testvéreket, s természetesen a Fideszt és az Orbán-kormányt.
Nos, ezzel a dogmával gyökeresen szakítani kell, hogy a mögötte húzódó valóságos veszélyforrást felfedezhessük. Éppen nemrég mondta Orbán Viktor, hogy a valódi populista az, aki nem tartja be az ígéreteit, míg az a politikus, aki a választóknak tett ígéretek betartására törekszik és a népakaratot hajtja végre, nem populista, hanem demokrata. És ezzel fején találta a szöget: a nyugat-európai balliberális kormányzatok döntő része a választók többségének szándékát látványosan a sutba dobva (lásd bevándorláspártiság) a globalista irányvonal mentén hozza meg a döntéseit. Durva példa erre maga Gyurcsány Ferenc, aki 2006-ban éppen az ellenkezőjét tette annak, mint amit megígért a kampányban. Ha valaki, akkor éppen Gyurcsány Ferenc az, akit a populista jelzővel illetni lehetne.