Globalisták a demokrácia ellen

Gyurcsány Ferenc, aki 2006-ban éppen az ellenkezőjét tette annak, mint amit megígért a kampányban. Ha valaki, akkor éppen Gyurcsány Ferenc az, akit a populista jelzővel illetni lehetne.

A DK-vezér ellen még a héten vagyonnyilatkozat-tételi eljárást kezdeményezhetnek Fotó: Mirkó István

Egyre több jel mutat arra, hogy a globalista liberális hálózatok összehangolt támadást indítottak a demokrácia intézményei és normái ellen. A demokrácia a XX. század második felére, főleg az euroatlanti világban, majd a kommunizmus bukása után szinte a világra kiterjedően normává, mércévé vált, amelynek alapján a Nyugat, de főleg az Egyesült Államok az egyes államokat és kormányokat megítélte, támogatta vagy szankcionálta, beavatkozott és elvárásokat fogalmazott meg.

A XXI. század első évtizedeiben viszont az látszik, hogy a demokráciák működése elbizonytalanodott, döntően azért, mert a demokratikusan megválasztott kormányokat kívülről, a nemzetek feletti globalista-liberális közegből támadások érik, igyekeznek korlátozni vagy megbénítani a nekik nem tetsző kormányzatok működését.

És éppen ezen a ponton kell tisztázni azt, hogy milyen típusú veszélyek az igazán mérvadók s melyek a kevésbé meghatározók. A balliberális fősodor azt próbálja elhitetni az európai és a nyugati közvéleménnyel, hogy a populista, autoriter, szélsőjobboldali vezetők, kormányok, pártok jelentik a legnagyobb kihívást a demokráciára, hiszen a népérdekre hivatkozva „nacionalista” egyeduralmat valósítanak meg az egyes országokban. Ide sorolják – többek között – Salvini Északi Ligáját, Kaczyński Jog és Igazságosság pártját, a Svéd Demokratákat, a német AfD-t (Alternatíva Németországért), a Dán Néppártot, a Finnek Pártját, Marine Le Pen pártját, Berlusconi Hajrá, Olaszország!-ját, a Meloni-féle Olasz Testvéreket, s természetesen a Fideszt és az Orbán-kormányt.

Nos, ezzel a dogmával gyökeresen szakítani kell, hogy a mögötte húzódó valóságos veszélyforrást felfedezhessük. Éppen nemrég mondta Orbán Viktor, hogy a valódi populista az, aki nem tartja be az ígéreteit, míg az a politikus, aki a választóknak tett ígéretek betartására törekszik és a népakaratot hajtja végre, nem populista, hanem demokrata. És ezzel fején találta a szöget: a nyugat-európai balliberális kormányzatok döntő része a választók többségének szándékát látványosan a sutba dobva (lásd bevándorláspártiság) a globalista irányvonal mentén hozza meg a döntéseit. Durva példa erre maga Gyurcsány Ferenc, aki 2006-ban éppen az ellenkezőjét tette annak, mint amit megígért a kampányban. Ha valaki, akkor éppen Gyurcsány Ferenc az, akit a populista jelzővel illetni lehetne.

Ezzel szemben a balliberálisok által felsorolt „populisták”, „szélsőjobboldaliak” és „autoriterek” – Matteo Salvinitól Orbán Viktorig – nem tesznek mást, mint hallgatnak az állampolgárok szavára, a népakaratra, és ennek megfelelően igyekeznek politizálni, illetve kormányozni. Ez a demokratikus magatartás, míg az, amit Emmanuel Macrontól Angela Merkelen át Stefan Löfvenig a fősodorhoz tartozó politikusok művelnek, távol áll a demokratikus normáktól, mert nem a népakaratot, hanem a saját világmegváltó vízióikat – már ki tudja, hányadikat? –

akarják ráerőltetni a többségre.

A demokráciát érő legnagyobb kihívás tehát nem az úgynevezett szélsőjobbtól, a „populistáktól” ered, hanem a globalista balliberális elitek irányából. E globális körök célja: világtársadalom létrehozása egyformává tett, identitását vesztett fogyasztókkal, akik könnyűszerrel irányíthatóak egy világkormány segítségével. Szerintük ez a legjobb válasz a világ létező problémáira, mert átalakítja az egyént, s egyben maximalizálhatóvá, globálissá teszi a profitot. Ez már ráadásul nem pusztán rendszerátalakítás, hanem az ember átalakítása.

Láthatóan felismerték, hogy globalista céljaik megvalósulását leginkább a nemzetállamok, illetve a nemzetállami kereteken belül a demokrácia jelenti. A nemzettudat ugyanis a legerősebb és legszélesebb identitás, amely ellenáll az atomizált egyénekre épülő világtársadalom víziójának, a demokrácia pedig az egyetlen politikai rendszer, amely a nemzet felszámolásán ügyködő (globális köröknek alávetett vagy elkötelezett) kormányokat választásokon keresztül leválthatja. Ezért támadásokat indítanak a demokrácia és a nemzetállam ellen, amely támadások a demokrácia alapjait, kiindulópontjait igyekeznek felszámolni.

Először is, támadják azokat a kormányokat, amelyek a népszuverenitás alapján állnak (s nem a globális hatalom oldalán). Ők a szakértelem fontosságát hangsúlyozzák, a technokrácia hozzáértését a tájékozatlan és műveletlen néppel szemben, s így a demokrácia elvi alapjait számolják fel. Gyakran támadják a népszavazásokat is (ha éppen érdekük úgy diktálja).

Másodszor, a nekik nem tetsző kormányokkal szemben azt hangoztatják, hogy azok leválthatatlanná tették magukat, mert megváltoztatják a választási szabályokat, a választások nem tiszták, manipuláltak, az ellenzék hátrányos helyzetből indul stb. A demokrácia tehát nem működik, ezért kell külső és belső erők segítségével megtámadni ezeket a kormányokat nemzetközi szervezetek, álcivil szervezetek, önkormányzatok stb. beavatkozásai által. Valójában tehát ők döntik meg a demokráciát, sajátos eszközeik bevetésével.

Harmadszor azt állítják, hogy a nemzeti szuverenista kormányok nem liberális, illiberális, autoriter stb. rendszereket működtetnek, amelyek ezért már nem is demokráciák, hiszen két választás között nem garantálják a politikai verseny feltételeit, mert nincs szabad sajtó, elnyomják az ellenzéki pártok hangját, nem működik a fékek és ellensúlyok rendszere, tehát az ellenzék nem töltheti be funkcióját. Így illiberális demokráciák, féldemokráciák, autokrá­ciák, sőt diktatúrák jönnek létre. Ezért a jogállamiságra hivatkozva kívülről büntető intézkedéseket foganatosítanak az adott kormányokkal szemben – lásd EU és más nemzetközi jogi szervezetek és testületek. Vagyis, valójában a legitim kormányokat lehetetlenítik el és teszik tönkre, megszegve ezzel a választásokra épülő demokrácia elvét és normáját.

Végül negyedszer azt állítják, hogy ha a gazdaságban és az élet számos területén érvényesül a globalizáció, akkor ebből a politika sem maradhat ki: a nemzetállamok helyett a globális politikai intézmények kell hogy átvegyék a szerepet, hiszen a globális problémákra csak globális intézmények adhatják meg a válaszokat. Ezzel pedig a nemzetállamokat, mint a demokrácia adekvát kereteit, területi egységeit támadják meg, és ezzel egyúttal felszámolják a demokráciákat is.

E folyamatok összességében elvezethetnek először a demokrácia kiüresedéséhez, formálissá válásához, későbbiekben pedig a demokrácia mint politikai rendszer felszámolásához. A demokrácia elleni támadás éppen onnan indul, ahonnan a legkevésbé sem számítottunk rá: a nyugati balliberális, globalista elitkörökből. Másképpen, azok akarják felszámolni a demokráciát, akik valaha létrehozták azt. Most rajtunk, közép-európaiakon a sor, hogy ezt megakadályozzuk.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója