Áltudósok a Helsinki Bizottságban

Manapság jogtudósoknak kiáltották ki magukat a Soros-hálózathoz tartozó „jogvédő” szervezetek.

Budapest, 2015. július 7. Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke az Amnesty International Magyarország által készített, a balkáni migrációs helyzetet ismertető jelentésről tartott sajtótájékoztatón a budapesti Kőleves Vendéglőben 2015. július 7-én. MTI Fotó: Marjai János

A „szakértők” azonban – szemben a hagyományos értelmezéssel – minden illegális határátlépőt menekültnek tekintenek, míg az ellenkezője ki nem derül, így ha a menekültügyi eljárás kívánságuknak megfelelően változna, a menekültek mellett azok is akadálytalanul bejutnának az EU-ba, akik semmilyen menedékre nem jogosultak.

Ezért a „jogvédők” a határzárról azt terjesztették, hogy kifejezetten a menekültek ellen épült, és azt hangoztatták, hogy a „menekültek” úgysem maradnak Magyarországon, hanem Nyugat-Európába távoznak. Amellett, hogy a határzár nem a menekültek ellen, hanem az illegális migráció feltartóztatása miatt épült, Ausztria és Németország a feléjük igyekvő emberek áradatának korlátozása miatt és biztonsági okokból bevezette határain az ideiglenes határellenőrzést, amit azóta is folyamatosan meghosszabbítanak.

Emellett a német jogszabályok szerint a menedékkérők előtt is lezárható volt a német határ, de akár az osztrák szárnyas kapuk ötletére és az Ausztria felé távozó migránsok hazánkba való visszaküldéséről szóló vitákra is emlékezhetünk még. A Helsinki Bizottság a határzár elleni tiltakozásába még azt is belefoglalta, hogy „a bevándorlás ellensúlyozza az apadó születésszám által keletkezett népességcsökkenést”, ezenfelül „aggályosnak” tartotta a jogellenes belépéssel kapcsolatos jogkövetkezményeket, melyek nélkül egyébként a határzár értelmét veszítené.

A Helsinki Bizottság lényegében annak a határzár előtti rendszernek a visszaállítására törekszik, amely szerint aki törvénytelen módon bejut az ország és ezzel az EU területére, az menedékkérelme benyújtása után a nyílt befogadótáborokba kerüljön, ahonnan el is tűnhet a hatóságok látóköréből. Erre utal a szervezet azon állítása is, mely szerint illegális bevándorlók nincsenek, csak olyan „menekültek”, akik „irregulárisan” lépik át a határt.

Arról azonban a jogvédők nem beszélnek, hogy a migránsok jogszabályokat semmibevevő magatartása, és a menedékjogi eljárással visszaélni szándékozók miatt az európai polgárok és a schengeni övezet biztonságának megőrzése érdekében volt szükség a határzár felállítására és a menedékkérelmekkel kapcsolatos szabályok megváltoztatására. Ezt a magyar kormány elsőként tette meg, más tagállamok pedig – melyek a menedékre nem jogosultak kitoloncolására csillagászati összegeket költenek, és a legtöbb kiutasítandóról azt sem tudják, merre jár, nem beszélve a siralmas belpolitikai és biztonsági helyzetükről – most bánhatják, hogy felültek a Soros-szervezetek hisztériájának.

A „jogtudósok” – félrevezető módon – a „menekülő” kifejezést is mindazokra használják, akik az EU határait törvénytelen módon szándékoznak átlépni, sőt azokra is, akiknek már elutasították a menedékkérelmét. Ugyanezt a manipulatív szóhasználatot követik a „jogvédők” propagandáját terjesztő függetlenobjektív médiumok és a személyes szolgáikként tevékenykedő ellenzéki politikusok is. A „szakértők” azonban, ha az érdekeik úgy kívánják, a fogalmakat a hagyományos értelmükben is használják. Mindez alátámasztja Kovács Zoltán megállapítását, mely szerint a legitimációs deficittel küzdő nemzetközi NGO-k nem megállítani, hanem menedzselni akarják a szerintük alapvetően jó folyamatot.

A Helsinki Bizottság egyébként mindenhez ért, még a koronavírushoz is. Miután a tranzitzónákat – minden európai polgár szerencséjére – nem sikerült felszámoltatnia az Emberi Jogok Európai Bíróságával, most azt terjesztette, hogy a kormány csak hisztériázik, amikor arra hivatkozva, hogy az Iránon mint gócponton átutazó migránsok magukkal hozhatják a betegséget, felfüggesztette a tranzitzónákba való belépést az ott-tartózkodók egészségének megőrzése érdekében. Az aktivisták megfellebbezhetetlen szakértelmét jól jelzi, hogy Magyarországon az eddigi koronavírusos betegekből egy tucatnyi iráni diák volt, akik hazájukból hozták magukkal a betegséget.

Cicero ismertet egy történetet, melyben a jogtudós Crassus, aki az aedilisi hivatalra pályázott, megváltoztatta a véleményét, mert barátja, Galba arra figyelmeztette, hogy a tanácsot kérő római polgár – a kedvezőtlen vélemény miatt – a választásokon nem rá fog szavazni. Ez a történet jól példázza, hogy az értelmezési tevékenységet politikai érdekek szolgálatába lehet állítani.

A szerző jogász, egyetemi docens