Orbán-terv: pénzeső és stabilitás

A GDP húsz százalékát is kiteheti az állami mentőöv, és valószínűleg itt még nincs vége a történetnek.

Budapest, 2016. szeptember 10. Tízezer és húszezer forintos bankjegyek egy pénztárcában. Magyarország ma is hivatalos fizetõeszközét, a forintot, 70 évvel ezelõtt, 1946. augusztus elsején vezették be. A pengõt felváltó új pénz nevét I. Károly történelmi aranyforintjáról kapta. MTVA/Bizományosi: Faludi Imre *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítõje közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Faludi Imre

Jogos a felvetés, hogy ebben a helyzetben a vállalkozásokat, a háztartásokat kell menteni: az immár részletezett kormányzati intézkedések egyébként erről szólnak, s vannak olyan alaposak, mint a nyugati társaik. Nem árt fejben tartani, hogy a hiteltörlesztési moratórium nálunk a legmegengedőbb, a padlót fogott ágazatok azonnal segítséget kaptak, és a jegybanki eszközök mind azt szolgálják, hogy ne száradjon ki a pénz­piac, és a vállalatok nagyon olcsón, jó kondíciókkal hitelekhez jussanak. A fenti intézkedések százezreknek adnak segítséget.

Ugyanakkor a gondot mindenütt az okozza, hogy még nem látjuk a végét a koronavírus okozta sokknak, és csak találgatni lehet, meddig marad a veszélyhelyzet.

Persze a kibontakozó válság apropóján egyre többen vonnak párhuzamot a 2008-as világgazdasági krízissel. Tényleg oly mértékben fogunk zuhanni, mint 12 esztendeje? Jó hír, hogy az IMF friss prognózisa szerint a mi esetünkben erről szó sincs, sőt az idei zsugorodást 2021-ben gyors visszapattanás követheti: a Nemzetközi Valutaalap szakértői szerint jövőre már több mint négy százalékkal gyarapodhat a magyar gazdaság.

Fontos azonban leszögezni, hogy ez egy teljesen új és kiszámíthatatlan szituáció. Tudniillik a 2008-as pénzügyi, majd gazdasági válság – szimbolikusan – a Lehman Brothers bedőlésével vette kezdetét, és valamilyen szinten készülni lehetett rá. A háttérben a globális eladósodottság és a világszerte nem túl biztonságos pénzügyi rendszer állt. A mostani gazdasági visszaesés pedig egy járvány miatt van, és nem elsősorban a vírus okozza, hanem az arra adott válaszok. Szemben a 2008-as helyzettel, a mostani krízis félelmetesen gyorsan és széles bázison terjed. Gazdag nyugati országokat dönt le a lábáról, és bár az ­uniós tagállamok – köztük Németország, Magyarország is, vagy éppen az EU, továbbá az Egyesült Államok – fiskális stimulust alkalmaznak, valószínűleg még több intézkedésre lesz szükség.

De vegyük a mi helyzetünket! Magyarországot 2008-ban teljesen legyengült állapotában érte el a globális krízis. Technikai értelemben bekövetkezett az államcsőd, hiszen nem vásárolták a magyar állampapírokat, a diszkontkincstárjegyeket a befektetők. S ha nem jött volna az EU–IMF–Világbank segélycsomagja, Magyarország elesett volna – pénzügyi-gazdasági értelemben. Emlékezzünk csak, hogy a magyar adósság fele külföldiek kezében volt, elszállt a költségvetési hiány, az ország pedig a devizahiteket nyögte.

Visszatérve az Orbán Viktor által említett pénzügyi stabilitás fontosságára: szemben az akkori helyzettel, most erős a bázis: mind 2018-ban, mind pedig 2019-ben öt százalék körüli növekedést produkált a magyar gazdaság, az adósság döntő részben magyar kézben van (húsz százalék alatti a külföldiek aránya). Erre az évre egy százalékra lett betervezve a költségvetési hiány, és hosszú ideje csökken az adósságráta. 2010-hez képest 14 százalékpontos a javulás, amelyet rajtunk kívül senki sem volt képes produkálni. A 2020-as költségvetésben pedig elképesz­tően nagy a tartalék, és a jelek szerint sok pénzt lehet mozgósítani, ha kell. Magyarország megítélése minden téren kedvezőbb: nem pusztán a makrogazdasági mutatóink nagyon jók, hanem élen járunk a külföldi működő tőke terén is. Fontos dolog az is, hogy a kormány mögött széleskörű társadalmi támogatottság áll.

Ne áruljunk azonban zsákbamacskát: úgy tűnik, az átmeneti visszaesés elkerülhetetlen, s időbe telik, mire újból magához tér a gazdaság. Túl vagyunk a pánikon, jelenleg zajlik a rövid- és középtávú tervek elkészítése, ezeket követheti a ­recovery, vagyis a pénzügyek, a gazdaság stabilizálása, helyreállítása.

Közben hatalmas változáson megy át a társadalom, a gazdaság. Gazdaságpszichológiai értelemben pedig még inkább átalakul minden: valószínűleg nem a felzárkózást, az úgynevezett reálkonvergenciát kell erőltetni mindenáron, sokkal inkább a meglévő értékeink megtartását, megőrzését és stabilitását.

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese