Rég hallatott magáról a jó Miklósi Gábor, az Index kiválósága. Amikor meg hallatott, abban sem volt sok köszönet. Kevesen vannak, akik e nevet nem ismerik: Miklósi Gábor.
Akik igen, azoknak most inkább valami kellemes elfoglaltságot javasolnék. Például 35 fokban, tűzön napon fussanak le egy félmaratont, esetleg nézzék meg, ahogy Bánó András homlokát törölgetve hazudozik arról, hogy csak egy kicsit hamisította meg azt a bizonyos videót, vagy üljenek le a gyerekeikkel századszorra is megtekinteni a Bogyó és Babóca nevű figurák kalandjait feldolgozó alkotás néhány epizódját, majd fél órán keresztül üvöltsenek egy hatalmas párnába. Tehát alkalmazzanak sokkterápiát. Tényleg segít.
Akik nem hallottak még Miklósiról, azoknak röviden és kíméletesen megpróbálom összefoglalni, ki is az úr. Az Index kiválósága volt az a remek ember, aki nagy dacosan, mint valami túlkoros, minden ellen is lázadó lakli, rettenetesen idegesítő nagykamasz, ülve maradt a Puskás Aréna megnyitóján a VIP-páholyban a Nélküled című szám alatt. Mert az azért mégsem várható el, hogy a magasságos Index legmagasságosabb újságírója az egyszerű prolik között foglaljon helyet.
Ami, lássuk be, megesik, ha az embert harcos liberális propagandistának teremtette a Jóisten. Sőt. Az lenne a furcsa, ha ilyenkor büszke magyarként, mint akiben túlcsordul a hazaszeretetet, egyenes derékkal, kidüllesztett mellkassal, teli torokból ordítana a többi 69 999 emberrel. De Miklósi nem csak ennyit tett a liberális forradalomért. De nem ám! Ő hazament, és még aznap este, a VIP-ben ingyen hozzávágott söröktől felbátorodva frissiben meg is írta, hogy milyen hőstettet hajtott végre. Hosszan fikázta a nótát, a hatás és a haverjai kedvéért még azt is befüllentette, hogy fogalma sem volt arról, hogy mit énekel az a sok agymosott futballrajongó – állítása szerint rá kellett keresnie, hogy mi ez az igénytelen és hatásvadász műdal –, majd ha már lendületben volt, botcsinálta zenekritikusként jól megtaposta a székely himnuszt is. Ha már lúd, legyen jó dagadt az a haszonállat. Miután pedig a nép és a jobboldali újságírók – ki-ki vérmérséklete szerint – eligazította azzal kapcsolatban, hogy melyik irányba találja a hozzátartozóit, a magyar-, székely-, Orbán-, stadion- és focigyűlölő firkászunk és a komplett Index áldozati pózba vágta magát, majd nekiálltak telezokogni a sajtót és a közösségi médiát arról, hogy ebben a középkorba ragadt fasiszta diktatúrában a nép és bizonyos újságírók nem a létező legnagyobb tisztelet hangján, áhítattal rebegték el minden idők legnagyszerűbb újságírójának, ennek az élő legendának a nevét, hanem csúnyákat mondtak rá, sőt egyesek még olyan szörnyűségekre is vetemedtek, hogy a róla szóló cikkeket az arcképével jelentették meg, egy karikaturista pedig még gúnyrajzot is is készített a mesterről.
