Nemrégiben ismét rám támadt a balliberális történészek egyik hangadója, nehezményezve, hogy a nyolcvanadik születésnapomon a Magyarságkutató Intézet vezetői megköszöntöttek.
Negyedszázaddal ezelőtt azért rontottak rám, mert kétségbe vontam a finnugor rokonság- és származáselméletet, kimutatva annak tarthatatlanságát (eredeti források felhasználásával). Az akkori hangadó történészek egyike, Engel Pál így fogalmazott: ,,Bakay ezzel kiírta magát a történettudományból”. De tetéztem bűneimet azzal, hogy ,,a középkori eredetű hun–magyar és avar–magyar rokonság avítt elgondolását igyekeztem beleerőszakolni a magyar őstörténetbe.” A legújabb kutatások azonban szinte pontról pontra megerősítették a 25 év óta folyamatosan képviselt eredményeimet. És a finnugor rokonságot is véglegesen megcáfolta az archeogenetika.
2003-ban egy katonatörténeti múzeumi kiállítás kapcsán rohantak rám, csak azért, mert a nyilas korszak relikviáit is bemutattuk. A kiállítást bezáratták, ami példa nélküli Európában, majd kényszernyugdíjaztak a tudományos kutatások szabadságának illusztrálására. 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntettek ki. Ismét felharsant az ítélkezők kórusa: vegyék vissza tőle a kitüntetést! Nem vették vissza.
A magyar cserkészet feltámasztása után (amelyért együtt küzdöttem Sinkovits Imrével és Máthé Leventével 1988–89-ben) ismét megjelent a Magyar Cserkész folyóirat (sajnos később megszűnt). Ennek szerkesztői kértek fel egy őstörténeti sorozat megírására, amely a gyerekek, a fiatalok számára érthető módon választ ad sok, őket érdeklő kérdésre, így többek között az ókori Kelet históriájára is. Ebben a sorozatban (Kik vagyunk? Honnan jöttünk?) szerepelt a következő mondat: ,,Nem lehet véletlen, hogy a világ eddig vizsgált 300 nyelvének mindegyikében megtalálhatók ósumér alapszavak.” Így vannak szóegyezések a magyar és a sumér szavak között is. De tele vagyunk bizonytalansággal, írtam akkoriban, hiszen a honfoglaló őseinket is négyezer év választotta el a suméroktól. Majd így folytattam: ,,Jelen ismereteink szerint feltehető, hogy a szkíták már az i.e. II. évezredben találkoztak sumér nyelvű népekkel, mégpedig a Zagrosz és a Kaukázus közötti térségben […] s aligha kétséges, hogy a nagyállattartó lovas népek kultúráját igen nagy mértékben meghatározta az ókori Kelet művészete és hitvilága, kezdve az állatábrázoló művészettől egészen az életfáig.”