Tisztelt Karsai György úr!
Ön a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása kapcsán kibontakozó vitában nyílt levelet írt Rátóti Zoltán kollégámnak, a vele készült beszélgetés apropóján. Ebben lekezelően kioktatja őt, a liberál-verbális hadrafoghatóság minden eszközével felvértezetten. Hat éve egyszer már volt szerencsém nyílt levelet írni Kulka Jánosnak Kerényi Imre, volt Madách színházi igazgatóm védelmében, amikor ő szintén nyílt levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz Kerényi tanár úr színházi élettel kapcsolatban megfogalmazott gondolataival szemben. Most, hat év elteltével ismét késztetést éreztem arra, hogy ezt tegyem. Elöljáróban annyit, természetesen kalapom emelem a levelében idézett titulusai, jelentős szakmai munkája előtt. Azt viszont bátran állíthatom, a véleményformálás nem pozíciószám-függő.
Kedves Karsai úr! Ön a levelében ezt írja Rátóti Zoltánnak: ,,Miért kell ilyen durván, a megalázás nyilvánvaló szándékával pökhendi hatalmi gőggel berontani az egyetemünkre?”. Halkan szeretném megkérdezni, mitől az önök egyeteme? Árulkodó és önleleplező ez a fogalmazás. Nem lett volna szerényebb, helyesebb az egyetemre szó használata? Ön szerint az egyetem az az önöké? Miért is? Na, itt van a kiinduló probléma. Az ön levele nem más, mint a megkövetelt liberális kórus egyik aktuális műremeke, de sajnos több sebből vérzik. Kezdjük az elején! Ön azt írja legelső hangsúlyos felütésében, hogy az SZFE-n az ideológiamentes munkára koncentrálnak. Itt be is fejezhetném a levelem írását, hiszen ez az állítása egyszerűen nem igaz. Önnek is tudnia kell, hogy nincs olyan, hogy független és ideológiamentes értelmiség. Ezek és a hasonló címkézések hiteltelenek. Felnőttkorban, úgy gondolom, minden ember, legyen az csúcsértelmiségi avagy egyszerű kétkezi munkás, rendelkezik világlátással és a maga szintjén értelmezni képes szűkebb hazánk és a nagyvilág történéseit. Így vagy a jobboldali, vagy a baloldali értékrend elfogadójává válik, ezáltal nem lehet ideológiamentes és épp ezáltal lesz képes a demokrácián belüli felelős választásra is. Ezt az értékválasztást az ideológiamentesség álcája mögé csak önök próbálják begyömöszölni. Játsszunk nyílt kártyákkal! A rendszerváltás után azt a liberális hegemóniát napjainkig semmi nem törte meg, amelyben színházaink igazgatói, rendezői dolgoztak. Most végre határozott akarat látszik arra, hogy ez megváltozzon. Miért ez a lekezelő, hisztériás tiltakozás? Zárójelben jegyzem meg, hogy hat évvel ezelőtt, amikor írni merészeltem, azonnal felsorakozott a balliberális nehéztüzérség, és voltam én minden: Kossuth-díj-várományos, seggnyaló, tehetségtelen senki stb. Most ugyanez történik. A kilövési tűzparancs adott, jelenleg a célszemély Vidnyánszky Attila és Rátóti Zoltán. Mindig azok, akik másképp gondolják, mint önök.
