Semmi ideiglenesség: állandósult amerikai katonai jelenlét

Lengyelország is készülhet arra, hogy a nemzetközi terrorizmus célpontjává válik.

Drawsko Pomorskie, 2020. augusztus 11. Tankok mellett állnak katonák az Azonnali áttelepülési készenlét gyakorlása (EDREX) céljából tartott lengyel-amerikai hadgyakorlaton a lengyelországi Drawsko Pomorskie-ban 2020. augusztus 11-én. MTI/PAP/Marcin Bielecki Fotó: Marcin Bielecki

Az pedig nem is furcsa, hanem teljességgel érthetetlen, hogy az érintett országok, Lengyelország mellett Románia – ahová már korábban telepítettek amerikai erőket – közvéleménye miért maradt érdektelen az amerikai hadsereg hadosztályainak jelenlétét illetően. Az „utca”, mely máskor oly érzékeny a politika vélt vagy valós agressziójával, térfoglalásával szemben, most közömbösen veszi tudomásul ezen országokban, hogy hazájukat puskalövés nélkül lefegyverezte egy világhatalom hadserege. Olyan korban történik mindez, amikor a biztonságpolitikát egyébként is az instabilitás jellemzi. Elég csak az USA-ra tekinteni, ahol dúl a polgárháború, és Trump elnök esetleges novemberi bukása, a Demokrata Párt jelöltjének győzelme olyan helyzetet teremthet, melyben a nemzetállamok jelenlegi formában történő megmaradása nem lesz egyszerű feladat. Egyáltalán nem közömbös tehát, hogy a visegrádi négyek egyike, a kialakult helyzet miatt, kieshet a közös védelemből. Miként aggasztó az a jövőkép, hogy Magyarországot két irányból – Románia, Lengyelország – érheti kényszerítés az ott állomásozó amerikai alakulatok jelenlétére alapozva. Azt a tételt ugyanis, hogy a hadsereg nem gondolkozik, hanem végrehajt, alapvetésnek kell felfogni. Ha a demokraták vezetése úgy dönt, megszerezve az elnöki hatalmat, hogy nem ért egyet a közép-európai államok stratégiájával, nem tévedünk, ha azt állítjuk: nem fog visszarettenni semmitől, hogy akaratát érvényre juttassa. Mit és hogyan cselekszünk akkor és hogyan védjük meg eltökéltségünket az önállóság létezésé­ben? Egyértelműbben fogalmazva, Európában nincs ok arra, így Lengyelországban sem, hogy a „béke védelme” szlogen árnyékában bármikor fegyveres konfliktus provokálására alkalmas erőtér jöjjön létre. A világcsendőr Egyesült Államok leginkább akkor segíti a valóban békére és szuverenitásra vágyó nemzeteket, ha saját térfelére vonul, mely lépése korrektebb megoldás lenne, mint amit az elmúlt harminc évben tett vagy tenni akart. Mert tényszerű, hogy az utóbbi évtizedek konfliktusait – Afganisztán, Irak, Észak-Afrika, Irán kontra Szaúd-Arábia, hogy csak néhány példát említsünk – mind az amerikai kül- és gazdaságpolitika érdekei mentén robbantak ki. A következmény pedig az adott országokban bekövetkezett pusztítás, illetve olyan extrém kitüremkedések, mint például a muszlim terrorizmus világméretűvé válása.

A XX. század vége a XXI. század eleje a befejezetlen háborúk kora lett, hisz időnként újra és újra fellángolnak a harcok a már lerombolt térségekben. Így Lengyelország is készülhet arra, hogy a nemzetközi terrorizmus célpontjává válik az állandó amerikai katonai jelenlét miatt. Miért tűnik Washingtonból nézve elképzelhetetlennek, hogy Európát, annak békéjét, és persze hagyományos kultúráját és identitását az érintett nemzetek képesek megóvni Amerikából vezényelt hadsereg nélkül is? Ráadásul az amerikai mentalitás alapvetően idegen a kontinensünkön, bár az internetnek köszönhetően erősen fertőz, ami ellen egyre kevésbé tudunk védekezni. Akkor viszont ne feledjük azt a mondást itt Európa közepén, hogy „barátainktól védj meg Istenem, ellenségeinktől majd megvédjük magunkat.”

A szerző titkosszolgálati szakértő