A balszerencse balról jön

A német állami televízió- és rádióállomások kizárólag a kormánypropagandát szolgálják.

Fotó: Wikipedia

A magát „progresszívnak” dicsekvő baloldal régi szokásaihoz híven mindenhol folyamatosan csak rombol, hagyományokat, emlékeket tüntet el, szobrokat dönt, történelmet hamisít, hangzatos, de hazug szlogenek mögé bújva mindenáron a hatalomra tör, de nem kínál a társadalom alapvető problémáira értelmes, megvalósítható és fenntartható megoldásokat; csak annyit állít, hogy ami eddig volt, azt ne folytassuk, majd ők mindent jobban csinálnak! De a hogyant már nem mondják el. Megvalósíthatatlan, de jól csengő utópiákat rebesgetnek mint a megváltás kulcsait, de azok végrehajtásához sem elegendő pénzük, sem megfelelő módszereik nincsenek.

Egy cunami következtében Japánban történt szerencsétlenség miatt megtébolyodott kapkodással elátkozták a környezetkímélő és kellő elővigyázatossággal biztosan uralható atomenergiát, helyette méregdrága és ártalmatlaníthatatlan kompozit műanyagokból készült rotorlapátokkal díszített szélkakastornyokkal rondították el a tájat és a tengerpartokat. Azután rájöttek, hogy ezekkel mégsem lehet elegendő és megbízható energiaellátást garantálni, de azért bezárják a szénbányákat és munkanékülivé teszik a biztos és bevált technológiához értő szakemberek tízezreit. A képmutatás legaljasabb megnyilvánulása pedig az, hogy az energiaéhes német gazdaság áramigényét külföldről, francia atom- (!) és lengyel szénerőművek termelte energiával egészítik ki. Közben persze nemzetközi fórumokon álságos módon támadják a lengyeleket, hogy azok zárják be a sok szén-dioxidot termelő erőműveiket, de egy szóval sem kritizálják a francia atomerőműveket.

A kettős mérce minden téren áthatja a német politikát, kicsiben és nagyban is.

A lakosságot annak saját adóiból szubvencionált méregdrága elektromos autók vásárlására manipulálják, ezzel tönkreteszik a legfontosabb iparágukat, az autóipart, aminek következtében több százezer hagyományos munkahelyet veszélyeztetnek. Ezzel is emberek milliói­nak mobilitását akarják korlátozni, ellenőrizni és kézben tartani, de ezt nyíltan nem mondják ki. Miután azonban rájöttek, hogy már Kínában sem szubvencionálják az elektromos autók vásárlását olyan mértékben, mint a kezdetben, hirtelen pálfordulással elkezdték a hidrogénmeghajtású autómotorok szentté avatását. Egy szegény menhelyi gyerekhez hasonlóan szűk öltönyöket viselő, provinciális külügyminiszterüket elküldik Marokkóba egy napenergiával cseppfolyós hidrogént előállító üzem létesítéséről tárgyalni, de annak Európába szállításának biztonságos lehetőségeit még nem dolgozták ki. Ez a kapkodás mára már rendszerszerű lett, és nem méltó Németországhoz.

A baloldal képmutatása és hazugságai, a mediális agymosás minden téren átszövi a nyugati társadalmak szellemiségét és mételyezi az emberek józan ítélőképességét.

Amerikában alig több mint kétszáz éves történelmük szobrait dönti le a BLM és az Antifa anarchiát üdvözítő, fizetett provokátorainak irányítása alatt a társadalom veszteseiből álló csőcselék. De azt egy szóval sem említik meg, hogy ezek a szobrok a konföderáció tábornokainak emlékei, akik a demokraták vezette rabszolgatartó déli államok érdekében harcoltak. Németországban viszont Leninnek és Marxnak állítanak szobrokat, miközben állítólagosan rasszista és kirekesztő elnevezésű utcákat és szószokat neveztetnek át. Ezek a szemfényvesztő látszatmegoldások semmire sem jók, csak arra, hogy mindig valami ellen léphessenek fel, de amikor valami mellett érvelnek, az általában a deviancia és a görcsösen propagált másság érdekében, a többségi társadalom által elfogadott erkölcsi értékrend, szokások és hagyományok ellen irányul.

A szélsőséges kisebbségek viselkedésének elfogadtatásáért folytatott harcukban túlméretezett és szükségtelenül hangos kampányokkal terelik el a közösség figyelmét a valóban fontos dolgokról. Számos mellékcsatatéren folytatott csetepatéikkal akarják kifárasztani a többségi társadalmat, hogy annak ellenállásának megtörte után átvehessék a hatalmat. Mindezt kizárólag saját elitjeik, vezetőik érdekében teszik, akik kommunista elődeik véres és embernyúzó hagyományait követve, kizárólag saját zsebükért és jólétükért munkálkodva egy totalitárius társadalmi rend kiépítését szándékoznak véglegesíteni.

A korábban keletről tekintve csodált Nyugaton emberek százezrei élnek a társadalmak szélén, szociális segélyekből, sokan az utcán is, de erre azt mondják, ez a kapitalizmus átka, mert állítólag ott nem az ember számít, hanem a profit. Az ilyen segélyalapú társadalmakban az emberek szerencsétlenebb része ellustul, elhagyja magát, és megelégszik az adófizetők pénzéből neki juttatott alamizsnával. A rendszer nem nyújt elegendő segítséget a felemelkedéshez, inkább konzerválja a rossz állapotokat, csak a játékszabályok betartatásával törődik. De a társadalom zsugorodása miatt idegen kultúrájú, a többségi társadalomba nagy részben integrálhatatlan külföldi embertömegeket hívnak meg attól a tévhittől vezérelve, hogy azok lesznek majd a jövő szakmunkásai, orvosai és tb-járulék befizetői, és ami a legfontosabb, majd hálából a rájuk szavazók.

Ennél már csak a balliberális szocialisták rosszabbak, mert nekik csak a hatalom számít, de minden áron. Akár profit nélkül is

– mondják! Ez persze nem igaz, mert a profit részben a saját uralmi elitjük zsebébe, de túlnyomó részben olyan nemzetközi érdekcsoportok, konszernek, világot behálózó befektetési alapok kasszájába kerül, amelyek háttéremberei mindenáron és mindenhol a baloldal hatalomra jutását menedzselik.

Tanuljunk a múltból, emlékezzünk a jakobinusok gyilkos forradalmára! Az ő eszméik talaján kicsírázott marxista–bolsevik ideológia múlt század eleji pusztító tanácsköztársaságaira, az azokból kinőtt szocialista, anyagi és szellemi csődtömeget termelő társadalmakra. A baloldali ideológiák mindig minden szépet és tiszteletre méltót leromboltak, a szabadság, egyenlőség, testvériség hangzatos címszavai alatt csak pusztítást, gyilkolást és nyomort hoztak a társadalmainkra.

Sohase felejtsük el, hogy a balszerencse balról jön!

A szerző újságíró, München