Egy hamis koalíció következményei

Úgy tűnik, a magyarok továbbra sem kérnek Gyurcsány Ferenc lappangó visszatéréséből.

Budapest, 2019. június 19. Gyurcsány Ferenc, a DK vezérszónoka, a párt elnöke felszólalás közben a jövõ évi költségvetés általános vitájában az Országgyûlés plenáris ülésén 2019. június 19-én. MTI/Kovács Attila Fotó: Kovács Attila

A Jobbik gyengébb a látszatnál

A közvélemény-kutatók 6-10 százalékos országos támogatottságot mérnek Vona Gábor egykori pártjának, ami a 45-48 százalékos eredményben reménykedő baloldalon belül a befutó helyek ötödét-nyolcadát is jelenthetné a baloldali pártokkal kötött koalícióért cserébe a „szebb múltat” is megélt pártnak. Ehhez azonban bizonyítani kellett volna, hogy a párt valóban jól szervezett. Minden beszámoló szerint sok aktivistával jelent meg a Jobbik helyben, tudták a párt vezetői, hogy sok múlik számukra az eredményen, a választókerület baloldali sarkát, Tiszaújvárost azonban mégsem sikerült a jobbikosoknak mozgósítaniuk. Az aktivisták összeolvadásáról szóló mesét Gyurcsány Ferenc találta ki, s az általa megálmodott közös párt felől nézve ez érthető törekvése is, de a valóság nem igazolta vissza meglátását. A gyenge Jobbik közvetetten erősíti a többi baloldali párt esélyeit a közös listán, s ezzel javítja Gyurcsány Ferenc alkupozícióját. A borsodi időközi választás estéje Jakab Péter néhány távolabbi barátjának lehetett a legnehezebb, mivel rájöttek, hogy feltétlen hűségükért aligha tud 2022-ben mandátummal fizetni a pártelnök.

A Jobbik személyileg kiüresedett

Jakab Péter néhány hónap alatt maga alá gyűrte a Jobbikot, így a vereség után már nem volt, aki lázadjon ellene. Ez azonban csak első pillantásra nagy eredmény, cserébe ugyanis a párt teljesen kiüresedett, személyi állománya korábban sem volt erős, de év eleje óta még romlott is a helyzet. Ennek következménye, hogy fel sem merült Bíró László helyett más, kevésbé támadható jelölt indítása. Az antiszemita kijelentések, az elmaradó bérfizetés miatti antiszociális lépések és a korrupció gyanúja után ember legyen a talpán, aki kampányolni akart és tudott Bíró Lászlónak. A baloldal egyetlen jelszavát sem tudta megalapozottan képviselni, a baloldali sajtó inkább elhallgatta kampányát, mint hogy beszélnie kelljen róla.

Jakab Péter jelöltválasztása érthető, de téves és rövidlátó volt. A pártelnöknek csak az volt fontos, hogy ha esetleg nyerne Bíró, mindenképpen a Jobbik frakcióját válassza, s a fegyverbarátság okán ebben bízhatott is. A párton belül kialakított diktatúra miatt már senki nem akadt, aki szólt volna elhibázott döntése ­miatt. Így Jakab pillanatnyi szempontja felülírta a Jobbik hosszabb távú érdekét. Igaz, egyáltalán nem biztos, hogy a kiüresített pártban akadt volna más, Bírónál alkalmasabb jelölt.

Az előválasztás nem csodafegyver

Ennek ellenére elmondható, hogy ha tartottak volna előválasztást a választókerületben a baloldali pártok, azt alighanem Bíró nyerte volna meg. Egyrészt egyelőre tisztázatlan, hogy ezen a jelöltállító versenyformulán ki állíthat jelöltet. Ha a pártközpont, mint ahogy azt a tavalyi főpolgármester-választás kapcsán láttuk, a fent említettek alapján Bírót jelölte volna, s mivel Bírónak kétszer annyi szavazója volt 2018-ban ebben a választókerületben, mint MSZP-s kihívójának, az előválasztáson részt vevők valószínűleg neki szavaztak volna bizalmat. Mindez jól bizonyítja azt is, hogy az előválasztás csak papíron nagyszerű. Bíró feltételezhető győzelme ugyanis arra is rávilágít, hogy így is helyzetbe kerülhetnek alkalmatlan jelöltek.

Az intézményről 2022-ig még sokat fogunk hallani, s jó példa a baloldalon újra és újra felbukkanó ötletek körüli pszeudovallásos tiszteletre. A magukat racionálisnak tartó baloldali gondolkodók ugyanis az előválasztástól remélik a baloldalon belüli béke megteremtését, a megfelelő jelöltek kiválasztását és végső soron a győzelmet. Ezzel szemben a modell sok sebből vérzik. Kitalálóinak nincs például arra válaszuk, mi lenne, ha a közvélemény-kutatási adatoktól eltérő eredmény születne az előválasztásokon, s például a Jobbik előtörne, a Momentum elmaradna. Lenne béke így is? Ha esetleg az előválasztás egyéniben vesztes jelöltjeit listán kellene kompenzálni, az utóbbiak biztos mandátumban reménykedhetnének, míg a helyben küzdők egyáltalán nem. A csodafegyverekkel ez már csak így van – csodának jók, fegyvernek aligha.

Karácsony menekül a miniszterelnök-jelöltségtől

A külső szemlélő nem értette, hogy Karácsony Gergelynek miért kellett Bíró László bukása előtt egy nappal látványosan kiállnia mellette. Egy főpolgármesternek nem kellene egy borsodi időközi választással foglalkoznia, Budapest főpolgármesterének pedig egy „judapestező” jelölttel együtt mutatkoznia. Karácsony kiállása Bíró mellett első látásra azt bizonyítja, hogy a hatalomszerzés reményében a főpolgármester bárkivel összefog és bárki mellett kiáll. Saját vélelmezhető értékrendjét, személyes szimpátiáját is képes sutba dobni és a baloldali csodavárók körében kiépült pozitív képét is kockáztatni, ha ezt kívánja a baloldal aktuálisan vélelmezett érdeke.

Második pillantásra azonban ennél többről lehet szó. Talán nem túlzás úgy gondolni, hogy kettős játékot játszik a Párbeszéd társelnöke, s valójában menekül a miniszterelnök-jelöltségtől, amely a 2018-hoz hasonló bukás esetén jelentősen rontaná főpolgármesteri mozgásterét. A borsodi időközi választáson bebizonyította, hogy a fővároson kívül semmit nem ér kiállása, elköteleződése, kampányolása, azaz senki ne várjon 2022-ben sem tőle csodát. Más kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc ettől még támogathatja kormányfőjelölését, tudván, hogy Karácsonytól nem kell tartania. Még a baloldal győzelme esetén is inkább maradna főpolgármester, mint egy összetákolt, Gyurcsány által irányított koalíció bábja.

A hamis koalíció a fideszeseket is mozgósítja

A borsodi időközi választás legfontosabb tanulsága azonban ezen is túlmutat. A baloldalon már évek óta azt a legendát építik, hogy a teljes körű összefogás a korábbi szavazóknál is több választót tudna elérni. A közös lista propagandistái azzal érvelnek, hogy a Jobbiknak és a korábbi baloldali pártoknak félre kell tenniük a programszintű ellentéteket, személyi feszültségeket, mert az összefogás a hatalomszerzés egyetlen útja. Szerencs mást mutatott. Egyrészt a baloldali fellegvárnak számító Tiszaújvárosban elmaradt a részvétel a többi településétől. A baloldal által jelölt jobbikos nem tudta annyira mozgósítani a baloldaliakat. Másrészt a baloldali pártok hatalomszerzés reményében felállított, de korábban vallott értékrendjük alapján hamis koalíciója – az ígéretekkel szemben – nem a baloldaliakat, hanem a kormánypárt híveit mozgósította inkább. Úgy tűnik, a magyarok továbbra sem kérnek Gyurcsány Ferenc lappangó visszatéréséből.

Mindez nem tántorítja el a volt miniszterelnököt. Egyetlen stratégaként a baloldalon folytatni fogja ügyeskedését annak érdekében, hogy közös lista, majd közös párt alakuljon ki a ma még töredezett baloldalon, amelynek ő megkerülhetetlen szereplője. S bár a borsodi időközin ez a formáció kikapott, a 2022-es választási küzdelem még csak most kezdődik.

A szerző politológus, elemző, a Nézőpont-csoport vezetője