Vakhitek vezérlik az uniót

Nyugat-Európa több városában is nem állítják fel a karácsonyfát. Mert kirekesztő, mert keresztény, mert sérti az iszlámhitűek érzékenységét.

Forrás: Pixabay

Négy hét múlva itt a karácsony. A koronavírus-járvány miatt érezzük, hogy sajnos idén – mint annyi minden – más lesz az ünnep is. Nem tudjuk, hogy találkozhatnak-e a családok, barátok, vagy elszigetelt, online lesz a karácsony. Emellett más is fenyegeti legszebb ünnepünket. Nyugat-Európa több városában is bejelentették, hogy a főtereken nem állítják fel az ünnep eddig természetesnek vett jelképét, a fenyőfát. Mert kirekesztő, mert nem környezetbarát, mert idejétmúlt, mert keresztény, mert sérti az iszlámhitűek érzékenységét.

Szerencsére mi még nem tartunk itt. Lesz karácsonyfa, lesz halászlé, lesz bejgli, és talán hihetünk újra és újra a születés csodájában is. A karácsonyhoz kapcsolódó magyar népszokások közt ott van a Luca széke is, amelyet két héten át készítettek abban a hitben, hogy az éjféli misén, erre felállva a templomban, meg lehet látni a boszorkányokat. Mi, magyarok ugyan Könyves Kálmán királyunk óta tudjuk, hogy boszorkányok márpedig nincsenek, de azért biztos, ami biztos, álljunk föl erre a sámlira, és jól nézzünk körül.

Az európai balliberális elit a szemünk láttára folytat kockázatos kísérletet. Csak nem laboratóriumi körülmények között, hanem élő embereken, nemzeteken, az egész unión. Megpróbálják a tüzet a vízzel megegyezésre bírni. Csak alig vesszük észre, mert nem látjuk a fától az erdőt, amiben már parázslik az avar. 2015-ben az illegális migráció úgy érte el kontinensünket, mint derült égből a villámcsapás.

Milliónyi ember, akiknek döntő része muzulmán hitű, életerős, katonakorú férfi volt. Nyugat-Európa a politikai korrektség jegyében virággal, mosolyogva fogadta a hívatlanul érkezett idegeneket. A média és a politikusok pedig elmagyarázták, hogy a menekülteken segíteni illik, és egyébként is kell a munkáskéz a gyárakba. Az eredmény ismert. A kijózanodás, a szembenézés a valósággal máig tart.

A radikális iszlám robbanásszerű terjedése néhány év alatt átrajzolta Nyugat-Európát. A saría törvényei már néhol erősebbek, mint a befogadó állam jogszabályai, a muszlim életforma, viselet, értékrendszer nem csupán gyökeret vert, de egyre agresszívebben hódítja meg földrészünket. Ezzel szemben pedig a balliberális politikai elit úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Az unió illetékesei kidolgozták a 2025-ig szóló új egyenlőségi stratégiát. Mielőtt örömmel nyugtáznánk, hogy lám, az őshonos nemzeti kisebbségek – székelyek, katalánok, lappok stb. – ügyét felkarolta az unió, szálljunk le a földre.

A dokumentum az LMBTQ-csoportok jogainak kibontakoztatása mellett száll síkra, egyben zsarolási eszközként használva a hagyományos családmodell mellett elkötelezett országok ellen, mint hazánk és Lengyelország. Rögtön szögezzük le, hogy a szexualitás megélése mindenkinek a magánügye, és ezért senkit sem érhet hátrány. De tegyük fel a kérdést: az unió illetékesei szerint miként lehetséges a jövőben az iszlám és az LMBTQ békés egymás mellett élése? Ha megnézzük az ISIS videóit, amint homoszexuá­lisokat hihetetlen brutalitással végeznek ki, akkor joggal vagyunk szkeptikusok. A többnejűség, a fiatalkorú lányok házassága, a nők megcsonkítása pedig tovább bonyolítja a kérdést.

Az antiszemitizmus elleni fellépés egészen az elmúlt évekig evidencia volt Európában. Mára fordult a kocka. Franciaországból több tízezer zsidó vallású francia költözött el. De más országokban sem jobb a helyzet. Zsidó jelképek, ruházat viselése már rendszeressé váló támadásokat vált ki a radikális iszlamistákból. Látjuk az elborzasztó felvételeket, mert dokumentálják és büszkén teszik fel a világhálóra a jórészt fiatalkorú muszlim támadók. A zsidó hanuka ünnepe is közeleg. Amíg nálunk a fővárosi utcakép természetes része a hanukaállítás, és a gyertyagyújtás közösségi ünneppé vált, addig Nyugat-Európában még a kipa viselése sem ajánlott közterületen. A radikális iszlamisták a „keresztesek” mellett a zsidóságot és Izrael államot tekintik fő ellenségüknek.

Mi jelenti a legnagyobb veszélyt az LMBTQ-csoportokra és az európai zsidó vallású polgárokra? A lengyel és magyar modell? Aligha. Nemi identitását, vallását mindenki szabadon megélheti, gyakorolhatja. A szélsőjobboldali antiszemitizmust hosszú évek munkájával sikerült marginalizálni. A szexuális kisebbségek is nyugodtan élhetik mindennapjaikat. Ezekre a társadalmi csoportokra a legkomolyabb fenyegetést éppen a radikális iszlám jelenti. Sokszor sajnos fizikai támadások, célzott terrorakciók képében is. Vajon mit gondolnak a balliberális politikusok, hogy meddig lehet ezt a létező fenyegetést eltagadni? Amíg az illegális migrációt kezelni és nem megállítani akarják, amíg az iszlám törvényeinek térhódítása fölött szemet hunynak, addig sajnos ez a veszély csak növekedni fog. Mert a saría nem a kompromisszumokról, a problémák tárgyalásos megoldásáról szól, hanem a kizárólagosságról. Az iszlám terjesztéséről, a hódításról.

Meggyőződésem, hogy a radikális iszlám az LMBTQ-jogokkal és a zsidó közösségek békés életével tartósan nem összeegyeztethető. Lehet homokba dugni a fejünket, lehet szép ideológiákat gyártani. A probléma nemcsak a vallási közösségeket, a nemi csoportokat érinti, hanem minden európait. Ahogy a harcos feministáknak is rá kell ébredniük a nők jogait évszázadokkal visszavető iszlamista modell realitására.

A baj nem azzal van, ha Magyarországon még evidenciának tekintjük, hogy az anya nő és az apa férfi. Mert ez nem fenyeget senkit, csupán a biológia, a teremtés rendjét rögzíti. A tények makacs dolgok, ép ésszel nehéz velük vitatkozni.

Végül egy jó tanács: a magyar néphit szerint a boszorkányok ellen tegyünk fokhagymát a kulcslyukba, egy seprűt pedig keresztbe az ajtó elé. Ha ez mégse lenne elég, talán az is segít, ha megőrizzük a józan eszünket, és nem hiszünk el mindent, amit be akarnak mesélni nekünk.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója