A kereszténységben született keresztény Európa istenarcú keresztény embere a harmadik évezredre istentagadásában, hitetlenségében, egyházellenességében lemondott a keresztény Európáról, megtagadta a keresztény Európa keresztény kultúráját. Az Európai Unió szekularizált Európát vizionál, istennélküli, hitnélküli, vallásnélküli, keresztény ünnepek nélküli Európát tervez, polgáraitól pedig elvárja, hogy törekvéseik középpontjában az egyéni boldogulás álljon.
A nyugati ember egyébként az utóbbi évszázadokban a külső világban kereste üdvösségét. Nagy eredményeket ért el, de nagy árat is fizetett érte. Egy mesterséges civilizációt hagyott ránk, másrészt elidegenedett magasabb rendű önmagától, oda a lelkünk. Mi keresztények Európában ma is Karácsonyra, a Megváltó Szeretet megünneplésére készülünk.
A szeretet az ember élő és éltető eleme. Hiányába belehal az ember. Belehal, ha nem szeretik, s abba is, ha nem szerethet. Valóságosabb életet élhetnénk, ha komolyan vennénk, amit világosabb pillanatainkban megértünk, hogy a szeretet nélkülözhetetlenebb a jólétnél, a szabadság pedig annak elismerése, hogy az ember szeretetre született.
Ha az ember megismeri annak az önfeláldozó szeretetnek a történetét, ami Isten ajándékaként a Fiú-Istenben emberi testet öltött, akkor magasabb szinten megérti a szeretet jelentőségét, amiből az ember és világa újjászülethet.
Adventben Istenre várunk, Isten megváltó szeretetére.
Mi rendszerint két történésre gondolunk. Jézus első eljövetelére, ami Betlehemben történt, és második eljövetelére az idők teljességében, a világ végén. Jézusnak van egy harmadik eljövetele is, és ez állandó. Jézus a földi életre, a mindennapok világára, a hétköznapok problémáira hívja fel figyelmünket… Éhes voltam, szomjas, vándor, ruhátlan, beteg és a rabság volt osztályrészem.
Nem világrengető problémákra utal, de azokra, amikkel az ember naponta találkozik. Ezekben a mindennapos mozzanatokban világrengető erők dolgoznak, az üdvösség és kárhozat erői. A tudósok ezt így mondanák, a végső időkben vagyunk.
„Az idő betelt, közel van az Isten Országa, térjetek meg”!
Jézus nem hőstetteket, világraszóló cselekedeteket vár tőlünk, hanem az emberek szeretetét és szolgálatát, akikkel naponta találkozunk, akiknek testi-lelki mezítelenségében, rongyosságaiban, igazságra vágyó éhezésében és szeretetre vágyó szomjazásában, az elvek és elképzelések közötti vándorlás otthontalanságában, a különféle kötöttségek fogságában, sarkaiból kiforduló életekkel és világgal szembesülünk.
