Kun Bélák ideje

Ma is figyelmeztetően zeng Csurka István harmincegy éves rádiós jegyzete: Ébresztő, magyarság! Jönnek a Kun Bélák!

Budapest, 1919. Kun Béla, a Kommunisták Magyarországi Pártja központi bizottságának elnöke beszél egy csepeli munkásgyűlésen. Az eredeti fotó 1919-ben, a reprodukció 1967-ben készült. Az eredeti felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció Fotó: Fényes Tamás Forrás: MTI/Reprodukció

Rém unalmas a harmincéves libernyák narratíva: Magyarországon az 1990-es rendszerváltozáskor kitört a diktatúra, ­miután a Magyar Demokrata Fórum megnyerte az elő szabad választást, és jobboldali koalíciós kormányt alakított. Akkor a rettegő libernyákok sietősen becsomagolták vulkánfíber bőröndjeiket, 1994-ben viszont gúnyos mosollyal kinyitották azokat. Rossz szagú gönczeikből Horn–Pető és a népnyúzó Bokros-csomag párolgott ki, ám – mondja valaki, hogy nincs Gondviselés – 1998-ban Orbán Viktor alakíthatta meg első kormányát. Azóta hallgatjuk, hogy a Fidesz vezetője diktátor, farkasmosolyú mini-Duce, Führer, könyvek nélkül nőtt fel, feleségét verő falusi bunkó, s a többi, s a többi, s a többi.

Persze 2002 és 2010 között még felfénylett a nyugatról makulátlannak tetsző demokrácia, kormánykritikus utcai megmozdulásokat elfojtó folyamatos tömegoszlatásokkal, ellenzéki újságírók börtönbe juttatásának szándékával, bevetni szándékozott haveri kutyákkal, a költségvetési adatok meghamisításával és trükkök százaival, a közvetve halálos áldozatokat követelő 2006-os szemkilövető karhatalmista terrorral, a közrádió udvarának koncentrációs táborrá alakításával és az oda hurcolt emberek módszeres kínzásával. Mindez nem érte el Brüsszel ingerküszöbét, nem indult hetes cikkely szerinti eljárás és nem volt jogállamiság-fétis.

Ámde 2010-ben ismét kitört a rettenetes, borzalmas diktatúra. Azóta minden hónapban rituálisan eltemetik a magyar demokráciát külföldön és idehaza egyaránt, miközben persze ugyanilyen időközönként megbuktatják Orbán Viktort, aki köszöni, immár harmadjára is kétharmaddal kormányoz.

Nem könnyű libernyáknak lenni.

Persze mindjárt megértjük a libernyákság genezisét, ha elolvassuk a német–francia ARTE televízió legújabb propagandamozijának felvezetőjét. „Ez a hatalomért és a milliárdokért folytatott harc” – böffentik ki óvatlanul a Helló, diktátor úr – Orbán, az EU és a jogállam című másfél órás agymosás szerzői. Bizony, pontosan erről van szó. A hatalmat akarják Magyarország fölött, és a jussunkat. Ők akarják meghatározni, hazánkban ki és mire fordíthatja az eurokolhozba befizetett tagállami források nekünk járó visszaosztását. Vagyis el akarják venni függetlenségünket, szabadságunkat.

Ennek ürügye a jogállamfétis. Ezt a 90-es években européer­nek mondták, SZDSZ-ről magyarra fordítva azt jelenti, hogy akarattalan, bármilyen külföldi ukázt nagy élvezettel teljesítő országveszejtés, gyarmati komprádorság. Ellentéte a mucsai, ez pedig annyit tesz, hogy öntudatos magyarként felháborító módon nem szavaz az SZDSZ-re. Bármelyik SZDSZ-re, akár a formálisan megszűnt korábbira, akár az osztódással elszaporodott mély-SZDSZ-re a DK-tól a külföldön kiképzett libernyák rohamosztag-törmelékeken át a hazafiatlan népfront Jakab-frakciójáig, és még tovább is.

Ezért: a gazdasági és a politikai hatalom szuverenitásának megsemmisítéséért, annak külföldi erőközpontok kezébe játszásáért színészkedik rettegést-aggódást a mindenkori vörös emigráció hagyományaihoz hűen Bécsben károgó agg bolsevik, a saját magáról díjat is elnevező Paul Lendvai. Ezért óbégat mások mellett a vörös internacionálé régi harcosa, Martin Schulz érettségi nélküli könyvkereskedő, az Európai Parlament bukott elnöke; a magát hol kisgyerekekkel simogattató, hol kidagadó nyaki erekkel ordítozó eszelős marxista Daniel Cohn-Bendit; az Európai Bizottság élére sikertelenül pályázó nyomorúságos Manfred Weber.

Ezért villogtatja tenyérbemászóan nyálas mosolyát a jellemtelen kommunista Karácsony Gergely aszfaltrajzoló, ezért gondterheltkedik a lyukas zoknijáról ismert Hadházy Ákos bizarr akcionista csepűrágó, ezért hazudja komoly pofával lépésről lépésre diktatúra felé tartó rendszernek hazánkat a ki tudja, milyen személyes frusztráltság miatt a hazafiak közül dezertált és a magyarellenes tábor hasznos hülyéjévé vált Lukács Csaba.

Az ARTE-propagandafilmben mindenféle rendű, rangú, színű, szagú libernyákok picsognak másfél órában a rettenetes magyar diktatúrán, noha nyilvánvaló, hogy ha hazánkban valóban önkényuralom volna, akkor például Karácsony, Lukács és az egójához hasonlóan túlméretezett névjegyét a parlamenti ülésteremben lóbáló Hadházy nem rágalmazhatná Magyarországot idegen érdekek szolgálatában. Ami azt illeti, épp emiatt a becsületes hazafiak néha úgy érzik, a haza üdvére válna, ha a pimaszkodók egyszer-egyszer leckét kapnának a magyar jogállam erejéből.

Bizony, becsületes hazafinak lenni sem könnyű. Emberfeletti önuralom, ügyszolgáló fegyelmezettség kell ahhoz, hogy visszafogjuk jogos felháborodásunkat, melynek nyomán szívünk szerint egyszer s mindenkorra megértetnénk a hazaárulókkal, hogy bűn nem marad megtorlatlanul. De hát épp ezt akarják. Alig várják, hogy elpattanjon a húr, és ürügyük legyen kilépni a jogállam törvényei közül. Egy Fleck Zoltán nevű vörösterrorista egyetemi tanár nyíltan meg is hirdette, hogy „egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről”. Ők mindig így csinálják, mindig lemondanak róla. Addig hazudoznak külföldön és idehaza elnyomásról és az általuk elhozandó felszabadításról, míg törvényszerűen elindulnak a Lenin-fiúk Szamuely halálvonatán, a nép szabadságának nevében akasztanak és körmöket tépkednek az idősb Bauer-félék, a szemkilövések szakszerűségében gyönyörködnek és a magyar hazafiak földönfutóvá tételével fenyegetőznek a gyerekkori zöld szennyesláda tetejéről európai horizontot vizionáló infantilis pszichopaták.

Hatalom és milliárdok – e kettő kell nekik. A diktátorozók, ahogy száz éve mindig, idegen diktatúra helytartói lennének. Ma is figyelmeztetően zeng Csurka István lassan harmincegy éves rádiós jegyzete: Ébresztő, magyarság! Jönnek a Kun Bélák!

A szerző újságíró