„Elképesztő szégyen. Megérdemelnétek, hogy kiürüljön a nézőteretek” – így kommentálta a köztiszteletben álló nagyváradi hegedűművész, Thurzó Sándor József egy helyi kulturális közösségi oldalon, hogy több erdélyi színész is aláírta az SZFE melletti szolidaritási nyilatkozatot. És nem ő volt az egyetlen, aki így nyilvánult meg. Bizony, Erdélyországban is sietett a balliberális „szellemi elit” a behódolással, sőt már szeptember közepén megtörtént az aktus. Végül is valahogy fel kell magukra hívniuk a figyelmet, ha már nem csak a vírus miatt kezdenek kongani a nézőterek Váradtól Marosvásárhelyig, nemde?
Még él az a Kárpát-medencei tévhit, hogy Erdélyben virágzik a magyar nemzeti kultúra, hiszen a – bukaresti – teher alatt csak nőhet a pálma. Egy ideje ez már téves kapcsolásnak számít. Mi bizonyítja ezt jobban, mint az a 130 „művész” – köztük akad azért jegypénztáros, ügyelő, de adjunktus is különböző városokból –, aki a Játéktér.ro nevű erdélyi színházi portálon letette a garast a begyepesedett, ultraliberális, anarchobolsevista, egyszóval nemzetellenes budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett. Hogy mindez derült égből villámcsapásként érte az erdélyi magyarságot? Csak részben.
Ha az anyaországból valaki fellép a játéktérre, annak bizonyára nem mondanak sokat a felsorolásban szereplő nevek, ám mégis oda kell figyelni erre az összesítésre. Több okból is. Egyrészt meg kell nézni a hangadókat. Hiszen ott szerepel a nevek között az amúgy épp váradi származású Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója, egykori humorista, akinek a közösségi oldala maga egy ultraliberális tanulmány. Felfoghatatlan, hogy a székelyek hogy tűrnek meg egy ilyen személyt a köreikben, akinek már valószínűleg a teljes ruhatára SZFE-s piros-fehér kordonszalagból van összefércelve.
De hogy kiről is van szó? Érdemes végigpörgetni különösen aktív Facebook-oldalát annak fényében, hogy ő tulajdonképpen a Nemzetinek nevezett marosvásárhelyi teátrumot igazgatja. Miközben egyre-másra osztja a képeket a szigszalagozásról, a beszalagozott üres nézőteréről, büszkélkedik a Budapesten tünciző vásárhelyi színiről odapottyantott tanítványaival is. Sőt, még a szívéhez minden bizonnyal legközelebb álló fővárosból, Bukarestből is megosztja híveivel méretes pracliját „freeSZFE” felirattal. De december 1., azaz Erdély elrablásának román ünnepe apropóján is értekezik a direktor úr, és egyúttal köszönti is Romániát, stílusosan egy román trikolór előtt, hajlott gerinccel, keverve a szezont a fazonnal, meg persze az európaisággal. Én eddig bírtam gyomorral a pörgetést. Gondolom, összeállt a kép az olvasóban, nem kell tovább ragoznom, hogy vajon miért került Gáspárik szignója is a 130 díszpinty közé, arról nem is beszélve, hogy három éve a CEU érinthetetlensége mellett is kiállt erdélyiként Barabási Albert-László és még sokak társaságában.