Most is fölálltam az íróasztal mellől, drága Péter bácsi, ahogy mondtad, és kimentem a csípős, szájmaszkos decemberbe, harapni egyet a közelgő télből, hátha – „mint zsibbadt erek útjain a vér” – életre kel bennem valami ideillő, okos gondolat, ám semmi eredeti nem jutott az eszembe, s csöppet sem lettem nyugodtabb. Nem hagynak békén a jelen vérlázító hírei. Elég csak belemarkolni a közepébe: „Nem lesz árokbetemetés, levegőtlen világ lesz” – üzeni Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök. (Éppen ő. Mit tegyen az, aki tizennégy éve, 2006-ban a saját szemével látta az elállatiasodott rendőröket és az aljas kormányfőt, aki ma ájtatosan és megengedőn beszél a múltjáról, sőt terveket sző? A határon túli magyarság elárulóját, aki miatt – ahogy kollégám írta – „a nemzet jóérzésű része nem a sírba, hanem szégyenében süllyedt el”.) „Addig fogjuk ütni a rendszert, amíg össze nem roppan!” – nyilatkozza az új SZDSZ, a Momentum nyegle elnöke. „Pápai Gábor, a Népszava rajzolója kapta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége karikaturista szakosztályának fődíját a Müller Cecília tiszti főorvost gúnyoló gyalázatos rajzáért.” Hosszan sorolhatnám a ma híreit.
