Tavaly Németország úgy döntött, határozott lépést tesz a libanoni terrorszervezet, a Hezbollah ellen, és betiltotta minden tevékenységét német földön. Ezzel a lépéssel Berlin azt is egyértelművé tette, hogy az EU döntése, amellyel csupán a Hezbollah úgynevezett katonai szárnyát ismerik el terrorszervezetnek, nem elegendő ahhoz, hogy megvédje állampolgárait a terrorfenyegetéstől. Azóta Litvánia, Észtország, Lettország és Szlovénia kormánya is követte ezt a lépést, majd a cseh és az osztrák parlament is. Közép-Európában is elindult a felismerés, és az American Jewish Committee (AJC) úgy gondolja, további országoknak is terrorszervezetté kellene nyilvánítania a Hezbollah egészét.
Az Európai Unió 2013-ban minősítette terrorszervezetté a Hezbollah úgynevezett katonai szárnyát. De nem szabad úgy tennünk, mintha ezzel megoldódott volna a probléma. Jó lépés volt a jó irányba, de csupán egy fél lépés. Az 1982-es alapítású Hezbollah, főként az iráni rezsim támogatásával és finanszírozásával, hamar az erőszak és a halál globális és európai terjesztőjévé vált. Több támadást hajtott végre európai földön már az 1980-as években. Eltérített egy Rómából Athénba tartó repülőgépet, lebombázott egy koppenhágai zsinagógát és tizenhárom támadást szervezett Párizsban. 2012-ben a Hezbollah tagjai megtámadtak egy reptéri buszt a bulgáriai Burgaszban, hat emberrel végeztek. Csehországban 2014-ben a Hezbollah egyik fegyverkereskedőjét kellett letartóztatni, négy évvel később pedig hatalmas kibertámadást szerveztek az ország ellen.
A Hezbollah gazdag és veszélyes terrorszervezet, évente közel 700 millió dollárt kap Irántól, és több száz millió dollárt szerez drogcsempészet és fegyverkereskedelem útján. Sosem csupán a Közel-Keletre jelentett veszélyt, az Európai Unió minden polgárát fenyegeti. Csupán „katonai szárnyának” betiltása egyáltalán nem akadályozza meg a szervezet működését Európában, hiszen azok, akik a „politikai szárnyhoz” tartoznak, továbbra is büntetlenül részt vehetnek társadalmi, politikai és pénzügyi tevékenységekben az unió területén, annak ellenére, hogy tevékenységük sokszor a szervezet végzetes céljait szolgálja.