Hogy rövidesen úgyis ez lesz a helyzet? Igen, de a jelen forgatókönyv szerint Magyarország mégis jobb, mondhatni win-win helyzetbe került. Az elmondottak alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy bármennyire kevés is most a központilag beszerzett vakcina, Magyarország a lakosságarányos részesedésével biztosan több Pfizer-, Moderna- és AstraZeneca-vakcinához jut, mintha a szabad piacon versenyzett volna Németországgal vagy Franciaországgal. Tehát akár a bizottság erőltette a központi beszerzést, akár a kisebb tagállamok szorgalmazták azt, jó döntés volt ebben részt venni.
Viszont a magyar kormány időben felismerte azt is, hogy ebből a központi beszerzésből nem fognak olyan ütemben érkezni a vakcinák, mint amilyen ütemben az átoltottságot el szeretné érni.
Mivel ezekkel a gyártókkal az uniós megállapodás értelmében külön nem tárgyalhatott, csak az orosz és a kínai gyártású vakcinák jöttek számításba. És gyorsan, másokat megelőzve lépett is, kiváltva ezzel az ellenzék hangos nemtetszését.
De ha kivárták volna az orosz vakcina hatékonyságát elismerő The Lancet-cikket vagy éppen az uniós gyógyszerügynökség (EMA) még később várható jóváhagyását, ismét egész Európával versenyezhettek volna, árban és mennyiségben egyaránt.
Ráadásul ez most sokkal kevésbé volt hazárdjáték, mint az EU vagy a britek hónapokkal ezelőtti szerződéskötései, amelyeket akkor még kísérleti fázisban levő oltóanyagjelöltekre kötöttek, hiszen itt már létező, sőt széles körben alkalmazott vakcináról van szó. És az sem feltétlenül igaz, hogy a tagállami kormányok nagyobb kockázatot vállalnak az EMA által nem, csak nemzeti hatáskörben jóváhagyott vakcinákkal. A bizottság és az AstraZeneca nyilvánosságra hozott szerződésének 14. pontja szerint ugyanis a tagállamok minden, a vakcina használatából eredő káros következmény esetén mentesítik a gyártót a kártérítési felelősség alól.
A szerző újságíró (London)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!