Az elmúlt napokban csúcsra járatták az európai vakcinavitát, ami odáig fajult, hogy az Európai Bizottság korlátozni akarta az unió területén gyártott mindennemű vakcina exportját. Mindez nem titkoltan arra lett volna válasz, hogy a bizottság szerint az AstraZeneca az Egyesült Királysággal kötött szerződésének teljesítése miatt nem tudja időben leszállítani az uniónak járó oltóanyag-mennyiséget. Az exporttilalmat érvényesítendő a bizottság odáig ment volna, hogy az ír–északír határon is ellenőrzést vezessen be, ezzel életbe léptetve az alig egy hónapja aláírt brexitmegállapodás egyik legkényesebb, csak vészhelyzetekre szánt protokollját.
Az akut vakcinahiányban szenvedő tagállamok sajtója ennek nem tulajdonított akkora jelentőséget – különösen, hogy a bizottság órákon belül visszakozott –, de brit elemzők szerint ez súlyos diplomáciai baklövés volt. Különösen azért, mert még véletlenül sem arról van szó, hogy a szigetország hatóságai rátennék a kezüket az uniónak szánt vakcinaszállítmányokra. Csupán arról, hogy az AstraZeneca, egy magáncég kapacitáshiány miatt nem tudja teljesíteni az unióval kötött szerződés szállítási menetrendjét. Ha ezzel szerződést szeg, akkor érvényesíteni lehet vele szemben a szerződés szerinti kártérítési igényeket (kötbér, büntetés stb.), de egy másik szuverén államot szankciókkal büntetni azért, mert ez a magáncég történetesen ennek az országnak is szállít vakcinákat, valóban diplomáciai nonszensz.
Nem lett volna-e jobb, ha a tagállami hatáskörbe tartozó egészségügyhöz hasonlóan a vakcinabeszerzést is a tagállamokra bízzák? Ebben az esetben már mindenki ott tartana, ahol az Egyesült Királyság vagy Izrael.
Ez azonban még akkor sem biztos, hogy így lenne, ha korlátlan mennyiségű vakcina állna rendelkezésre. De nem áll, mert nem épültek ki időben a gyártókapacitások. A 67 millió lakosú Egyesült Királyságot vagy a kilencmilliós Izraelt még ki tudják szolgálni, de a 450 milliós uniót már nem. Vagyis ha országos szinten folyt volna a beszerzés, nagyságrendileg ugyanennyi vakcinán osztozna a 27 tagállam. Csak éppen nem lélekszám szerinti arányban. A legnagyobb tételben rendelő, világviszonylatban is erős gazdaságú országok lényegesen jobb helyzetben lennének, mint a kisebb államok. Ráadásul ez utóbbiak az új gyártókapacitás kiépítése terén is hátrányosabb helyzetben lennének. Ezek az országok csak úgy tudnák átoltani a lakosságot, ha orosz vagy kínai vakcinát vásárolnak, és azokat saját hatáskörükben engedélyezik. De amint láthatjuk, ezekből sincsen korlátlan mennyiség, így itt is sorba kellene állni.
