Klára környezetében sok balos értelmiségi mozog, akik világéletükben a náci időkkel való szembenézés hiányáról beszéltek mint általános jellemzőről, ami a magyarok átkát hordozza. És közülük egy sem akadt, aki a bűnökkel való szembenézés hiányát felvetette volna Klárának is, miszerint addig nem lehet demokrata politikus, amíg az elátkozott villában lakik. „Add el, Klárám! Az árából hasonló, pöpec villát tudsz vásárolni, amihez nem tapad vér.” Egy sem merte ezt tanácsolni neki, mert valószínűleg egyiknek sem jutott eszébe, annyira lefoglalta őket a jobboldali-keresztény-konzervatív politikusok nácizmussal való érintettségének boncolgatása, az ő szembenézésük hiányának elemezgetése. Sőt, manapság még az is fontosabb a ballibsi értelmiséginek, hogy a közelmúlt neonáci pártjának képviselőit mosdassa tisztára a szavazók előtt, mert a hatalom megszerzéséért szükség van rájuk. Márpedig ezen értelmiségiek kiéhezve várják vissza azt a vezetést, amelyik bőkezűen biztosította nekik a semmire nem jó projektjeik költségeit, azaz a felsőközéposztályi egzisztenciát.
Klára asszony szeretne miniszterelnök lenni abban az országban, ahol a nagyapja nevéhez véres megtorlások és diktatórikus hatalomgyakorlás társul, de ő, az unoka még arra sem képes, hogy a felmenői tetteitől egy apró, szerény gesztussal elhatárolódjon: kiköltözzön a bűnnel szerzett luxusingatlanból. Ha Klára terve összejön és miniszterelnök lesz a szentem, akkor az 1956-os forradalom mártírjai fordulnak egy nagyot a sírjukban, mert méltán gondolhatják, hogy ebben az esetben nem volt értelme az áldozatuknak. És Klára miniszterelnökségének minden egyes napján méltatlankodhatnak a mártírok, amikor a demokratikus módon megválasztott vezető oda tér haza, ahova a nagypapa, Apró Antal költözött, miután a párt részéről levezényelte a megtorló eljárásokat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!