Azt hisszük, hogy kizárólag a nagyhatalmak vagy megvadult országvezetők okozzák a veszélyeket a világban. Ez nincs így – a legfontosabb és legnagyobb veszélyt a globális körök öntelt és őrült vezetői jelentik, akik azt hiszik, a világot az ő elképzeléseik szerint át kell alakítani.
Szóval: megítélésem szerint az ENSZ Agenda 2030 nevű világprogramjáról és az abban rejlő világmegváltó elképzelésekről van szó elsősorban. Ez, ha lerántjuk róla a virágnyelvű szép szavakat, csodás ígéreteket a szép jövőről, akkor nem más, mint a világkormány és a világtársadalom létrehozatalának szándéka.
Az Agenda 2030 elődje az Agenda 2021, az ENSZ 1992-ben elfogadott cselekvési programja, amely fejlesztésekről és már akkor sötétzöld környezetvédelemről beszélt elsősorban. Az ENSZ ezt a programot vitte tovább 2015-ben, Agenda 2030 néven, ami immáron minden, ENSZ-hez tartozó országra vonatkozik, így hazánkra is. (A világ 195 országából 193 az ENSZ tagja.) Ez az átfogó program tizenhét pontban foglalkozik az elérendő célokkal.
Fontos pillanat 2019 júniusa, amikor az ENSZ a WEF-fel, vagyis a globalista központnak számító – akkor még Klaus Schwab vezette – Világgazdasági Fórummal stratégiai partnerségi megállapodást kötött a 2030-as menetrend felgyorsítása érdekében. A WEF nem is tétlenkedett sokáig, amikor 2020 elején kitört a Covidnak nevezett pandémia, akkor Klaus Schwab már májusban kiadott egy könyvet The Great Reset (A nagy átalakulás vagy A nagy újrakezdés) címmel, ami az Agenda 2030 egyfajta továbbgondolásának is tekinthető.
Nos, a WEF programja valóban egy szép új világot tár elénk, amelynek kulcsmondata talán éppen az a kommunista ihletésű jelszó, amit az egyik reklámfilmjükben látni-hallani, amely szerint a jövőben „nem lesz tulajdonod, de boldog leszel”.
Mielőtt erre bővebben kitérnék, hangsúlyoznom kell az ENSZ és a globális elit sokszoros és összetett kapcsolatát, nem csak a WEF által, hanem annál tágabb értelemben is. Azaz, a világkormányzás és új világrend gondolata a globális elit gondolata igazából, amelyet az ENSZ képvisel és igyekszik megvalósítani. Ékes példája ennek az együttműködésnek az a tény, hogy a Rockefeller bankárdinasztia igen szoros kapcsolatban áll az ENSZ-szel, Rockefellerék óriási mértékben támogatták már az előd Népszövetséget (1920–1945) is, de különösen az ENSZ-t, amely 1945-ben alakult meg először ötven állam részvételével.




























