A jobboldali győzelem esélye

A baloldali hiénakoalíciót csak a még nagyobb erő állítja meg.

Forrás: facebook.com/kocsismate

Szájer József ügye szintén vérforraló volt, hiszen egészen valószínű, hogy egy (vagy több) külföldi titkosszolgálat dolgozott rá, és jó ideje már. Megfigyelték a szokásait, követték, és egy rendőrségi rajtaütés nyomán lebuktatták. Merő véletlenségből egy tévéstábot is a helyszínre rántottak. Arról nincs hír, mi történt a szexparti többi prominens résztvevőjével. Gyanítjuk, hogy meghurcolás helyett csupán biodíszletnek kellhettek. A lebuktatás szervezettsége professzionális operatív akcióra utal. Szájer kétségkívül szégyent hozott a fejére, de azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az Európai Parlament 705 képviselőjéből ő volt az egyetlen homoszexuális politikus? És mióta számít karrierdöntögető tényezőnek bárkinek is a szexuális irányultsága? Hát ennyire szabad komolyan venni a kisebbségi jogokról papoló liberálisokat.

Deutsch Tamást „csak” megfosztotta képviselői jogaitól az Európai Néppárt. Döbbenetes erejű önkép Manfred Weberről, Donald Tuskról és a néppártról. Komolyan azt képzelték, hogy inkvizíciós büntetőhatalmukban áll a másként gondolkodók elhallgattatása? Ez sokat elárul a nyugati politikusok demokratikus arányérzékéről, ami lassan lekörözi az egykori Kreml kommunista urait is. Képviselői jogokat ugyanis csakis a nép vehet vissza, a választópolgár, amely s aki felhatalmazza ugyanezen jogokkal a politikust. Szavazókörnek hívják, ahol ez a demokratikus aktus megtörténik, az egészet pedig úgy, hogy titkos és szabad választás. Az európai szocialistákkal és liberálisokkal összekenődött néppárti „jobboldal” már a látszat látszatára sem ad.

Ilyen módszerek kiélése után még ők jönnek ócska jogállamisági eljárásokkal. Ők, néppártiak, liberálisok, zöldek és kommunisták vegyesen, egymás sarkára hágva fenyegetik a magyar és a lengyel kormányt uniós forrásmegvonásokkal és jogi kirakatperekkel. Ám minél nagyobb a liberális hangzavar, annál nyilvánvalóbb az ­uniós testület bénultsága és cselekvésképtelensége. Nem nagy dicsőség két tagállamot megpróbálni terrorizálni, ez éppen hogy azt mutatja, hogy a kontraszelektált Věra Jourová-féle biztosoknak igazából alig van mozgásterük.

Kiderült, hogy amit szabad az oltási igazolványt sárga csillaghoz hasonlító jobbikos Szilágyi Györgynek, azt tilos az egyébként filoszemita cikket posztolt Demeter Szilárdnak. A botrányos jobbikos párhuzam miatt joggal számítunk Bajnai Gordon és csapatának elemi erejű felháborodására, hiszen biztosak vagyunk következetes kiállásuk szilárdságában. A késést nyilvánvalóan az okozza, hogy vita lehet a balos nyilatkozatok összefésülésénél. Nem könnyű ugyanis a Demeter-ellenes hangvételt radikalizmusában túlszárnyalni, de azért várjuk. Kis híja volt, hogy Demeter is Szájer sorsára jusson, hiszen a liberálisok ez esetben is elvégezték a visszataszító aljamunkát.

Újabb európai értéket csíptünk nyakon; a Jobbik összes antiszemita atrocitását megbocsátotta a művelt Nyugat cserébe azért, hogy legyen végre közös lista és bukjon a kormány. Már az sem számít, hogy az EU alapjai a háború utáni antifasiszta Európa eszméjére épültek. Az 1993 óta nagy lángon lobogó Orbán-gyűlölet még az eszmei alapokat is képes elhalványítani. Mindent egy lapra tettek fel.

A Fidesz- és jobboldalellenes hajtóvadászat elszabadult, s már régen túllépett a politika természetéből adódó konfliktusokon. A parlament ülésein divat lett kommunista és náci módra fenyegetni a demokratikus kormány képviselőit. Megtörtént, hogy a házelnököt ellenzéki képviselők korlátozták személyi szabadságában. Ilyen súlyú atrocitás a rendszerváltás harminc éve alatt nem fordult elő. (Szívesen megnéznék egy fordított esetet. Olyat, ahol az ellenzéki frakcióvezetők csak a függöny mögül prédikálhatnának. Akkor mi lenne?) Az üléstermi kerepelés, sípolás, filmezés, táblamutogatás, szórólapszórás Nyugatról importált liberális hulladék. Anarchia. Érthető, hogy a minden határt és normát felrúgó, primitív és erőszakos viselkedés miatt már sokan vennének revansot.

Kis Ferenc helyesen írja: „Nekünk ilyen ellenzék jutott, ezt kell legyőznünk, nem válogathatunk.” Nincs mese, a saját eszközeikkel kell legyőzni őket.

A németellenes koalíció három nagyjának egyike, Winston Churchill a közös ellenség, a Harmadik Birodalom ­legyőzéséig félretette antikommunista meggyőződését. Ettől függetlenül érdemei, például az isztriai szövetséges partraszállás sürgetése, a fultoni beszéd és az oroszok csalárdságáról vallott őszinte meggyőződése közismert. Híres külügyminisztere, a későbbi miniszterelnök, Anthony Eden az emlékirataiban ezt írja: „A kommunisták számára a tűzszünet csupán egy pillanat volt, hogy rendbe szedjék soraikat. Egy epizód volt csak számukra a háború. […] Ez a gépies célratörés az, amely annyira elképeszti a Nyugatot, s amellyel a nyugati világ nem tudott szembeszállni – képtelen fölébe kerekedni. […] Az oroszok akkor nagyon is tudatában voltak erejüknek, és nem ismertek el mást, csak a nagyobb erőt.”

A történelem azért is nagyszerű, mert nemcsak búvárkodni lehet mélységes kútjában, hanem „megteszi” azt a hatalmas szívességet, hogy ismétli önmagát. A fejünket a falhoz koppintva magyarázza újra és újra, hogy erőt csak ellenerővel lehet semlegesíteni. Amióta a világ világ, így van ez. A Gyurcsány vezette fanatikus szélsőbaloldal már most hatalmas hátszelet kap Brüsszeltől és az amerikai külügyminisztériumtól, idővel pedig ez a külföldi nyomás az elviselhetetlenségig fog fokozódni.

A kormányoldal csak magára számíthat. Amennyiben viszont egy példátlanul intenzív mozgósítással képes lesz elérni és elvinni a közel hárommillió szavazóját az urnákig, úgy George Soros összes bankszámlája, janicsárképzője, véleményportálja és NGO-ja sem lesz elég, hogy a baloldali hiénakoalíció legyőzze a nemzeti, keresztény, konzervatív tábort. Meg lehet csinálni. Le lehet és le is kell vetkőzni a veszteségekből fakadó frusztrációkat. De kizárólag akkor, ha a jobboldal erőt demonstrál erő ellen. Ha így lesz, nem lesz több levadászás sem. Ez az egy, ami megállítja őket. A még nagyobb erő.

Nincs értelme több engedménynek, megfeleléskényszernek, úriemberségnek vagy taktikai visszavonulásnak. A győzelem a másik irányban van.

(Borítóképen: Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc az Élet menetén. Fotó: Facebook)