A kisemberek és a világűr

Előfordul néha, hogy az átlagember elveszíti a maradék illúzióit is a politikával kapcsolatban.

Előfordul néha, hogy az átlagember, az egészen kicsi kisember, aki látszólag inkább elszenvedője a történelemnek, mintsem alakítója, elveszíti a maradék illúzióit is a politikával kapcsolatban. Nem arról beszélek, hogy valaki egy az egyben elutasítja az egészet mint úri huncutságot, hanem aki beleáll rendesen valamibe, aztán meg csak áll, mint ló a rozsban. Mert ha én, mondjuk, Jobbik-szavazó lennék, még akkor is elbizonytalanodnék kissé, ha azt látnám, amint a parizeres srác összebútorozik Kálmán Olgával, ha annak idején végigszenvedtem volna a néhai SZDSZ násztáncát az MSZP-vel. És persze fordítva is. Ez nem az én bajom szerencsére, csak nézelődöm, és olykor felkapom a fejem.

De vannak ennél cifrábbak is a nagyvilágban. Például talán sehol sem szeretnék kevésbé kisember lenni, mint Észak-Koreában. Igaz, nagy sem nagyon, mert akkor is könnyen egy ágyúcső elé kerülhetnék. Ott ugye adott ez a Kim Dzsong Un a korszerű frizurájával, aki Svájcban tanult, stikában amerikai filmeket nézeget a saját mozijában és nagy haverja a Féreg, aki egy kosárlabdázó volt, ám ugyanakkor nemrég rövidített még egyet a rabláncon. Most éppen a külföldi kulturális és szórakoztatóipari termékekkel kapcsolatban. Rájött ugyanis azzal a rengeteg eszével, hogy a média a számtalan leágazásával hatékonyabb eszköz az emberek tudatának átformálásához, mint holmi direkt rendszerellenes politikai propaganda.

És az a szörnyű, hogy teljes mértékben igaza van. Ezért aztán a kedves Kim nem lacafacázott sokat: egy új törvény értelmében, ha valakinél nagyobb mennyiségű veszélyes méreganyagot, azaz például amerikai, dél-koreai, esetleg japán médiaterméket találnak, az halálbüntetéssel sújtható. Nem úgy van tehát, mint Kádár alatt, hogy amennyiben egy stóc párizsi Magyar Füzeteket, esetleg Márait vagy Orwellt találtak a hátizsákodban az éber vámosok, akkor már megint nem kaptál útlevelet. Nincs kecmec, bedarálnak a kimcsibe. Ha viszont szimplán csak fogyasztó vagy, megúszhatod tizenöt év munkatáborral. Agyrém. A skála egyébként igencsak széles. A büntethetőségbe a kulturális termékeken kívül beletartoznak a szappanoperák, a ruházati stílusok, a hajviselet, de még a szleng is.

Utóbbival alighanem kilőtték a tárat, ez fokozhatatlannak tűnik. Azért csak tűnik, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy mindig van lejjebb. A jogszabály ugyanakkor mindenkinek korlátlan lehetőséget biztosít arra (sőt ez elvárás), hogy a másikat feljelentse az illetékes hatóságoknál. Egyben alkalmazzák a már többször, több helyen jól bevált kollektív bűnösség elvét és egyben gyakorlatát is. Ha mondjuk egy munkást tetten érnek, amint éppen dél-koreai popzenét hallgat elmélyülten, a komplett kollektívát sittre lehet vágni, de a szülőknek is oda lehet csapni a gyerekek főbenjáró bűneiért. A rendelet gyorsan hatályba is lépett, három magával nem bíró tinédzsert máris átnevelőtáborba küldtek, mert (figyelem!) a nadrágszárukat a bokájuk fölé csavarintották, mint valami dekadens K-pop-sztár. A politikai illúzióvesztéshez azért mindez nagymértékben hozzájárulhat, a tekintetben legalábbis, hogy ezzel a féreggel még valaki hajlandó egy asztalhoz ülni.

A megfigyelésnek, a kutakodásnak természetesen akadnak kifinomultabb formái is, és vannak szép számmal, akik még örülnek is neki, mint az egyszeri dolgozó a beléje ültetett chipnek. Az AirTag például egy bájos kis kütyü, egyenesen az Apple-tól. Leginkább olyan, mint egy hangjelzés kibocsátására alkalmas kulcstartó. És elég rátennünk valamire, amit be szeretnénk mérni, teszem azt a gazdájával együtt, és hoppá, a telefonunk segítségével máris megtudhatjuk, hogy merre járkál.

Hogy a tudomány hol tart éppen, az tényleg egyenesen fantasztikus. Az előrelátó Jeff Bezos, a világ leggazdagabb űripari vállalkozója és egyben embere például gőzerővel készül cége első emberes űrutazására. A tízpercesre tervezett útra a tulajdonos magával viszi az öccsét is, valamint még négy utast, akiknek a kiléte egyelőre ismeretlen, de nem maradunk sokáig kétségek között, mert hamarosan lejár az online licit határideje, amelyen a legmagasabb ajánlat momentán cirka hárommillió dollár. Ha ebben a tempóban haladunk, még pár év, és a nyugdíjasok ingyen utazhatnak, de Bezos addig is közelről nézegetheti Elon Musk ezrével fellőtt műholdjait, amelyeket ügyesen elintézett magának, a komplett emberiség feje felett. Minden értelemben.

(Borítókép: Illusztráció. Forrás: PEXELS)