Amikor az adó visszajár

Feladta a leckét a balliberális és szélsőjobbos ellenzéknek Orbán Viktor az adóvisszatérítéssel.

Miniszterelnöki Sajtóiroda/ Benko Vivien Cher

Feladta a leckét a balliberális és szélsőjobbos ellenzéknek Orbán Viktor, amikor a Világgazdaság konferenciáján bejelentette: nem kell azon gondolkodnunk, hogy hová tegyük a gazdaság többletteljesítményéből származó extra pénzt, a legegyszerűbb, ha visszaadjuk az embereknek, akik megkeresték. S ez a helyzet a nyugdíjprémiummal is: ha növekszik a gazdaság, akkor annak kedvező hatásaiból az idősebb ­korúak se maradjanak ki. Ugyanakkor a gyermeket nevelő szülők személyi jövedelemadó (szja) visszatérítésében a különbség, hogy ők éppen aktívak, ezt a pénzt ők keresték meg.

A miniszterelnök múlt heti bejelentését azóta számos, nem túl hízelgő komment érte a politikai túloldalról. Tény azonban, hogy egyfelől adózni általában senki sem szeret, másfelől pedig ez a legjobb pénzügyi reakció a mögöttünk hagyott másfél évre. Miközben ugyanis az ellenzék, s a hozzá tartozó szakértői gárda eddig azt kifogásolta, hogy a padlóra jutott embereknek semmi sem jut, most ámulatukban szóhoz sem jutnak.

Tudniillik a gyermekkel rendelkező családok személyi jövedelemadójának a visszatérését kevesellni nem lehet, többet pedig észszerűtlen kérni. S ha már az észszerűség kereteit boncolgatjuk: meghatározott mértékű gazdasági növekedés mellett adható majd jövő év elején a visszatérítés, 5,5 százalékos bővülés a feltétel. A szóban forgó intézkedés ­miatt a tervezett költségvetési hiány pedig nem szaladhat el. Egy kis kitérő: a gazdaság többletteljesítményéből származó extra pénz háttere pont ez: amennyiben ugyanis magasabb lesz a gazdasági növekedés, akkor a költségvetés bevételi oldala is gyarapszik.

Már a fülemben hallom a kétkedők felvetését: ezen lépés semmi mást nem szolgál, mint hogy a Fidesz–KDNP megnyerje a következő évi választásokat. Mondják ezt azok, akik mindent megtesznek azért, hogy hatalomra kerüljenek: lásd közös ellenzéki lista és egyéni képviselőjelöltek, a balliberálisoktól kezdve egészen a szélsőjobbig, valamint fedezetlen ígérgetések tömkelege.

Úgyhogy a „kedvükért” térjünk is ki erre: mármint az újabban oly sokszor emlegetett, meglóduló költségvetési hiányra. Aki esetleg elfelejtette volna: Magyarország – az elhibázott balliberális gazdaságpolitika következményeként – kilenc évig ült az európai uniós szégyenpadon. Akkora hiányt termeltek ugyanis az MSZP–SZDSZ-kormányok! Égbekiáltóan kellemetlen volt a helyzet: ellenünk tartott a leghosszabb ideig az EU úgynevezett túlzott deficit eljárása. 2004-től, vagyis uniós csatlakozásunk óta a szégyenpad number one-ja volt hazánk. Nem árt ezt elfelejteni, továbbá a trükkök százait sem! Vagyis a fő bírálóknak nyugodtan lehet üzenni: tetszettek volna legalább egyszer normális büdzsét készíteni…

Szó se róla, kétszerese lesz ugyan a központi büdzsé deficitje az uniós értéknek, ám ezt szankciók nélkül tehetik meg a döntéshozók: az Európai Bizottság jóváhagyásával.

Az adó-visszatérítés mellett fontos dolog lesz az is, hogy már jövőre elérheti a minimálbér a kétszázezer forintot, amelynek hatása lesz az általános bérdinamikára is. Amennyiben ugyanis nő a minimálbér, az magával húzza a keresetek emelkedését. Itt sem árt egy kis múltidézés: az első Orbán-kormány idején sikerült nagyot emelni a minimálbéren. Ha a gazdasággal kapcsolatban az lehet a legfontosabb elvárásunk, hogy biztonságot nyújtson, akkor a minimálbért meg kell emelni. Természetesen itt is fontos az egyensúly megtalálása: a magasabb minimálbért ellentételezni kell, úgy, hogy közben a legtöbb embert foglalkoztató hazai kis- és közepes vállalkozások ne menjenek tönkre. Azaz meg kell állapodni a vállalkozások képviselőivel, hogy ezt ki tudják-e gazdálkodni, és amennyiben nem, akkor milyen állami segítségre van szükségük. A gazdaság szereplőinek eközben még olcsó hitelekre is szükségük lesz.

Főhet a feje a közös listás ellenzéknek: az Orbán-kormány nem pusztán jól kezelte a járványt, hanem a gazdaságot is képes volt beindítani. Az említett és a leendő intézkedések csak erős, fenntartható gazdasági bázis mellett valósulhatnak meg. Márpedig a magyar gazdaság bebizonyította a válságállóságát, amelyhez célzott központi intézkedések és jelentős többletforrások kellettek.

Emlékezzünk arra, hogy gazdaságunk már a múlt év utolsó hónapjaiban kijött a mínuszos környezetből, 2021 első részében pedig érdemi növekedést tudott felmutatni! Szemben például az Európai Unió, azon belül az eurózóna recessziójával.

Persze kíváncsian várjuk az ellenzéki pártok úgynevezett tükörköltségvetését: amikor a Fidesz ellenzékben volt, készített ilyet, amely bemutatta, hogy kormányra kerülés esetén milyen elképzeléseik lesznek a gazdaságpolitikával. Most ilyennek se híre, se hamva. A választási költségvetés címkétől pedig nem szabad megijedni, mert ezt már akkor ráfogták a 2022-es költségvetési törvényjavaslatra, amikor az még be sem volt nyújtva.

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese

A borítókép forrása: Orbán Viktor Facebook-oldala