A művészetek területén, konkrétan a színház- és a zeneművészetben is a balosok a jó, a jobboldaliak a rossz Kossuth-díjasok. A teljesség igénye nélkül a balosok szerint rosszak közül csupán néhányukat említem: Vidnyánszky Attila, Dörner György, Szarvas József, Nagy Feró, Kovács Ákos. Abban a pillanatban váltak nemkívánatossá, amikor konzervatív, jobboldali szimpátiájukat kinyilvánították. Természetesen nem muszáj szeretni őket, de elgondolkodtató, hogy az említettek elért eredményeit a balosok csak azért negligálják úton-útfélen, mert felvállaltan nem osztják a szivárványos kórus elgondolásait, ezáltal a balliberális tábor szemében ők a rosszak, a gyalázhatók.

Ugyan lerágott csont, de egy bekezdés erejéig idekívánkozik, hogy az SZFE átalakításakor is voltak a jó tanárok, az „ideológiailag független” tótumfaktumok, a „szakemberek”, aztán megérkeztek a rosszak, az álkeresztény, bőgatyás jobberek, akik sóval hintik be az addigi színházművészet panteonját, és a jövőben az eredménytelenség és a tehetségtelenség lesz úrrá mindenen, amíg világ a világ. Miután a sok méltatlan hullámverést követően a keresztény, patrióta hozzáállású művészemberek is végre odaállhattak a tanári kar képzeletbeli olimpiájának rajtköveire, most már valós versenyhelyzetben derülhet ki, hogy valójában ki a legény a gáton.

Írásom végén röviden szót ejtek a Kossuth-díj várományosairól is. Ebbe a kategóriába tartoznak mindazok, akik állítólag propagandistaként tolják a jobboldal szekerét. A baloldal visszatérő vándormotívuma, hogy a közéleti témákban konzervatív hangot megütő művészember nem azért szólal meg, mert a saját véleményét képviseli, hanem azért, mert a Kossuth-díjra hajt.

Saját példámnál maradva, a sajtóban megfogalmazott gondolataimért én már többszörös Kossuth-díj-várományos vagyok, hiszen néhai Megyesi Gusztáv megfellebbezhetetlen tisztánlátásával már a 2014-es Kossuth-díj születik című publicisztikájában (az azóta megszűnt Népszabadságban jelent meg) feltette a kérdést, hogy vajon már a legközelebbi március 15-én megkapom-e a díjat, vagy várnom kell azért még egy-két évet? Hét év telt el és nem kerültem a díjazottak közé, annak ellenére sem, hogy azóta számos balos kommentelő is „felterjesztett”, de napjainkig mégse sikerült díjra váltanom „szívbéli” ajánlásaikat. Ez az állapot így is marad, de annyit hozzátennék, hogy inkább leszek életem végéig a Kossuth-díj balos „biztatású” várományosa, mint bármikor is a jelenlegi MÚOSZ magyar sajtódíjasa, esetleg a Farkasházy Tivadar alapította szatirikus két hetilap publicistáinak egyik kitüntetettje.

Mentségemre szóljon, de a baloldal mentalitásától egy jobboldali tollforgatónak is tele lehet a hócipője.

A szerző színművész

Borítókép: Szarvas József Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (balra) átveszi a Kossuth-díjat Áder János köztársasági elnöktől az Országház kupolacsarnokában 2021. augusztus 20-án. Az államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök (jobbra a második) és Kövér László, az Országgyűlés elnöke (jobbra). A koronavírus-járvány miatt az állami kitüntetéseket idén március 15., az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója helyett az államalapítás ünnepéhez kapcsolódóan adták át   Fotó: MTI/Soós Lajos