Hazánkban ahogyan a művészetre, úgy a sportra is érvényes, hogy a teljesítmény egyeseknél kizárólag csak az aktuálpolitika szemüvegén át értelmezhető. A jelenlegi országvezetés szivárványos ellenzéke az elért eredményt mind a művészetekben, mind a sportban kizárólag saját politikai haszonszerzésének vágyától fűtötten minősíti fel vagy le.
Mindez a tokiói olimpia balos értékeléseiről jut az eszembe. Hosszú Katinka eredményeire felzengett a balos píárosok és a kanapéhuszár megmondóemberek kórusa. Miért nem arany, minek indult, kiszorított mást a versenyzés lehetőségéből, és hasonló megnyilatkozások. Mondják ezt azok, akik talán életükben nem úsztak le ötven métert, azt is csak kacsás úszógumival. Emlékszünk Egerszegi Krisztinára, aki azt követően lett kitaszított pária és csak az ország egyik felének „megbecsült Egérkéje”, miután merészelt megjelenni egy jobboldali rendezvényen. Arra is emlékszünk, a nevét juszt se írom le az illetőnek, aki azt mondta évekkel ezelőtt, hogy egy másik úszónk biztosan veszít, ha még pár méterre lett volna a fal a medencében. A hócipős humor nagyágyúja, Farkasházy Tivadar meg fizikai fájdalmat érez, valahányszor a magyar labdarúgók sikert érnek el. Az pedig már végképp csak hab a tortán, hogy a Miklósi Gábor nevezetű ballib sajtókukac azzal provokált a Puskás Aréna megnyitóján, hogy ülve maradt a Nélküled című dal éneklésekor. Hatvanötezer ember állt, Miklósi meg ült a maga végtelen ürességében. Ebben az aránypárban azért minden benne van.
Az is kijelenthető, hogy a balosok előtt csak az a jó sportoló, aki a Pegasus szoftverrel is igazolhatóan még életében nem beszélt és mutatkozott jobboldali beállítottságú politikussal, mert ha igen, akkor az addigi emberi minősége és teljesítménye abban a pillanatban úgy leértékelődött, mint szocialista kormányok inflációbarát időszakában hó végére a fizetés. Végtelenül szánalmas, hogy olyanok osztják az észt sportról, orvostudományról, művészetről, akiknek ehhez annyi a közük, hogy eddigi életükben láttak már sportolót, orvost és láttak már színművészt is. Az a magatartás pedig egészen elképesztő, hogy miután a Momentum vezetője, Fekete-Győr András és mikroszkopikus pártja megfúrta a budapesti olimpia rendezését, még van képük a Demokratikus Koalíció és csatolt részeinek politikusaival és választói kemény magjuk egyes tagjaival karöltve vigyorogni a foci Eb lelátóin készült szelfiken, valamint minősítgetni és értékelgetni a tokiói olimpián emberfeletti teljesítményt nyújtó sportolóinkat. Egy első és egy tizedik hely között sok esetben tizedmásodpercek, centiméterek döntenek. Kéretik a 10. helyet is megbecsülni, ami mögött az elvégzett munka ugyanannyi, mint akinek aranyat akasztanak a nyakába.
