Ötnemes népszavazás, 2022

Hivatalosan kimondták, hogy a közvetlen szavazás káros és problematikus az unión belül.

Berlin, 2017. június 8. Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke és a felesége, Tamiko az Európai Roma Mûvészeti és Kulturális Intézet megalapításának alkalmából rendezett berlini ünnepségen 2017. június 8-án. (MTI/EPA/Clemens Bilan) Fotó: CLEMENS BILAN

Induljunk ki a kályhától, amikor arra akarunk válaszolni, miért életbevágóan fontos, hogy a gyermekvédelmi törvényt népszavazással erősítsék meg a magyar honpolgárok.

Ez a következő: a globális pénzügyi, pia­ci elit több évtizeddel ezelőtt elhatározta, hogy átalakítja a világot a saját elképzelései és érdekei szerint. Ennek az a lényege, hogy létre kívánnak hozni egy olyan világtársadalmat, amelyben az egyének elveszítik a hagyományos identitásaikat, közösségeiket, hitüket, nemzeteiket, nemi identitásukat, s egy kevert fajú, kozmopolita, fluid szexuális identitású, közösségeik nélkül védtelenné vált fogyasztópolgárokká alakulnak át, akik tetszés szerint formálhatók és irányíthatók.

Arról van szó, hogy a globális elit vagyona, forrásai messze fölé nőttek a nemzetállamokéinak, s ez az állapot arra ösztökéli őket, hogy átvegyék a nemzetállamok feletti irányítást, s ezzel az utolsó akadályt is megszüntessék a profit globális szintű érvényesítése előtt. Az elhatározás tehát megszületett: le kell verni a nemzetállamokat, s ha vannak kormányok, amelyek a globális szándéknak ellenállnak, azokat minden eszközzel ki kell iktatni.

S mondjuk ki nyíltan: jelenleg, itt és most az a kormány, az a nemzet, amelyik a legerősebben és a legmarkánsabban ellenáll a globális elit világátalakító törekvéseinek, nem más, mint az Orbán-kormány (és közel azonos súllyal a lengyel kormány). Az Orbán-kormány – hála a Jóistennek! – foggal-körömmel, kurucos elszántsággal ragaszkodik három olyan értékéhez, amely vörös posztó a globális elit szemében: a nemzeti identitáshoz, a keresztény értékrendhez és a demokráciához.

Jól látható, hogy az ultraliberális fősodor globális és uniós szinten is léptéket váltott, s a Magyarország elleni támadások új korszaka kezdődött el. Eddig, nagyjából az Orbán-kormány első tíz évében inkább még a vitákra, szembesítésekre, elvi kritikákra stb. helyezték a hangsúlyt, gondoljunk az Euró­pai Parlament úgynevezett LIBE-bizottságában rendszeresen zajló ülésekre, amelyeken újra és újra a magyar demokrácia, jogállam, sajtószabadság, civil szervezetek helyzete stb. került terítékre, hihetetlenül támadó hangnemben, s időnként elítélő jelentések is készültek, például a 2013-as Tavares-, majd a 2019-es Sargentini-jelentés. Bár időnként próbálták elindítani az ­uniós atombombát, a 7-es cikkelyt, amely végső soron Magyarország szavazatmegvonásával járna együtt, ám mégis elmondható, hogy ez az időszak elsősorban verbális támadásokról szólt, s nem jutott el egyértelmű hátrányt okozó szankciókhoz.

Nos, ez változott-változik meg most, 2021-ben, aminek az előszelei már tavaly is érződtek. A lényeg nagyon egyszerű: az Orbán-kormányt, s azon keresztül Magyarországot immáron nem pusztán kritizálni, elítélni, megbélyegezni kell, nem pusztán elhúzódó eljárásokat kell az ország ellen folytatni, hanem konkrétan és egyértelműen meg kell büntetni, szankciókat kell alkalmazni, egészen addig, amíg végül be nem adják a derekukat a fősodor akaratának, világképének és értékrendjének – ha ezt nem teszik, akkor arra kell kényszeríteni őket, hogy saját döntésükkel távozzanak el az unióból.

S hogy milyen eszközöket kell alkalmazni? Ezzel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet egy bizonyos magyar származású emberre, Kelemen R. Dánielre, az amerikai Rutgers Egyetem professzorára, aki egyben az EU Jean Monnet professzori székének birtokosa, az unió jogi és intézményi rendszerének egyik vezető amerikai szakértője. Ez az ember igen erőteljesen és aktívan lép fel az Orbán-kormány ellen, és elkötelezett, szenvedélyes híve Magyarország megbüntetésének abból a célból, hogy az Orbán-kormány minél hamarabb megbukjon és távozzon.

Ez a megrögzött hazafi (pardon, hazaáruló) az amerikai, globális szinten is rendkívül befolyásos Foreign Affairs nevű folyóirat 2018. szeptemberi számában hosszú írást közölt, amelyben azon meggyőződésének adott hangot, hogy az Európai Unió vezérkarának el kell lehetetleníteni Magyarországot. A cikk elképesztő kirohanás Orbán Viktorral szemben, olyan hangvételben és olyan szenvedélyes elfogultsággal, amelyet egyetlen, magára valamit adó tudományos folyóirat sem vállalhatna, s főleg nem jelentethetne meg. Ám ez mégis megtörtént, és ez nem lehet véletlen.

A szerző (már akkor) kiadta a jelszót: meg kell állítani „a rothadást”, amelyet az Orbán-kormány okoz az unióban! (Vajon milyen alapon utasítgatja az uniót az amerikai professzor?) Leírja, hogy az uniónak nem szabad tovább várnia, és jogi, pénzügyi, valamint politikai eszközökkel kell fellépni az Orbán-kormány ellen, amíg az meg nem törik. A tárgyilagos és mélyen visszafogott, tudományos hűvösségű elemzés így fejeződik be: „Ha az európai országok vezetői meg akarják akadályozni, hogy Orbán ellenszegüljön és széttöredezetté tegye az EU-t, akkor közvetlen politikai nyomást is kell helyezniük rezsimjére. Európa összes vezetőjének közösen kellene kiállnia és elítélni Orbán retorikáját és politikáját. Ha elmulasztják ezt, akkor a rothadás csak terjedni fog.”

Remélem, összeállt a kép.

A Soros-hálózathoz tartozó Kelemen R. Dániel 2018-as receptje érvényesül itt és most Magyarországgal szemben. Kelemen egyébként azóta is folyamatosan aktív, ír és nyilatkozik a Politicóban például, de már­cius ­20-án a Népszavának adott interjút ez a szimpatikus fiatalember, amelyben ugyanaz a gyűlölet sugárzik belőle valahai „hazája” ellen, mint a 2018-as cikkében.

Magyarul, az uniós bürokrácia, a parlament, a bizottság és a bíróság láthatóan abból a kottából játszik hazánk ellen, amelyet a globális elit, Soros György hálózata már korábban megfogalmazott az általuk irányított uniós fősodornak. Léptéket váltottak velünk és Lengyelországgal szemben, s a türelmetlen globális elit hatására immáron nem pusztán kritizálnak, fenyegetnek bennünket, hanem a tettek mezejére lépnek: ez már nem demarsch, hanem maga a háború: kilépnek a frontvonalra, előveszik a fegyvereket és lőnek.

Ehhez kitűnő apropó a magyar gyermekvédelmi törvény, amely a számukra legkedvesebb LMBTQ-propagandát korlátozza. Ez kulcskérdésnek és jó ürügynek bizonyult nekik, hogy beindítsák a támadásokat. Tudjuk, mire gondolnak közben: ez a harc lesz a végső, a nagyhatalmak és a globális elit maga alá gyűri az ellenálló kis országokat, hogy valóban létrejöjjön az új világrend.

Igen ám, de a nemzeti identitás és a keresztény értékrend legyűrése akadályokba ütközik: a magyar emberek immáron egymás után harmadszor juttatták kétharmados többséggel kormányra a Fidesz–KDNP-t, minden haladás ellenségét. A magyar kormánynak tehát óriási társadalmi támogatottsága van – demokratikus alapokon. Nem véletlen, hogy a globális és az uniós elit a liberális demokráciából kiiktatja a demokráciát, azzal az érvvel, hogy az emberek ostobák, megvezethetők gonosz kormányok és kormányfők által. Ehelyett olyan, demokrácia nélküli liberalizmust építenek ki, amelyben egy kiválasztott elit dönti el, hogy például ki kormányozzon Magyarországon és Lengyelországban.

Ezért óriási ötlet és igazi válasz a Magyarország elleni durva támadásokra a népszavazás a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos alapkérdésekről. Ugyanis válaszra kényszeríti a magyar, az uniós, európai és globális fősodor elitjét: világossá kell tenniük, hogy miként viszonyulnak demokráciához, szabadsághoz, nemzeti szuverenitáshoz, keresztény értékrendhez. De már most jól látszik, hogy az uniós liberális elit „sápadt vala és reszketni méltóztatik”, többen kritizálják a népszavazást, például Clément Benaue, az uniós ügyek francia államtitkára a minap kijelentette: a népszavazás „hangszerelése” és a dolgok összemosása „káros és problematikus az unión belül”. Vagyis: a demokrácia legtisztább formája, az állampolgárok közvetlen szavazása káros és problematikus az unión belül! No comment.

Számunkra viszont a népszavazás a népakarat legtisztább kifejeződése, amelyet semmilyen globális elit nem írhat felül, és amelynek sikere – az öt nem érvényessége és eredményessége – erőt, hitet adhat ahhoz, hogy jó úton járunk, még ha ezért a legkíméletlenebb támadásokat is kapjuk az unión belül és kívül.

Kétezer éve is így járt valaki, támadták és támadták. És mégis ő győzött.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

(Borítókép: Soros György. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)