Aztán a választás után, talán a nyár végéhez közeledve elkezdtek szivárogni a megszorító intézkedésekről szóló hírek. Ügyesen, profin találva. A baloldali sajtó kiválóan fel lett készítve, mértani pontossággal adagolták az információkat, miközben számos tanulmánnyal, háttéranyaggal igyekeztek meg­győzni a közvéleményt az új adók és áremelések szükségességéről, és publicisztikák tucatjaiban érveltek Gyurcsány remek gazdasági reformjai mellett.

Szükséges fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba.

Frusztrált voltam, mert kristálytisztán látszott, hogy Gyurcsány Medgyessy Péter megpuccsolása után csak látványpolitizált, szerepelt, táncolt, színészkedett, ripacskodott, de valójában nem csinált semmit. 

Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.

És igen, nyár végére teljesen világossá vált, hogy Ferencnek táncikálás helyett kormányoznia kellett volna, ugyanis szinte helyrehozhatatlanul tönkretette az országunkat:

Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.

Vége lett a filmnek, és amikor bekapcsoltam a telefonomat, csak úgy záporoztak az SMS-ek, annyira, hogy szinte végig sem tudtam futni a rövid irományokat. Az egyikre viszont a mai napig tisztán emlékszem. Egy liberális barátom-vitapartnerem mea culpáját tartalmazta. Az egyetlen olyan ember volt a több tucatból, aki őszintén felháborodott és elnézést kért, amiért egy ilyen ócska szélhámos mellett érvelt. 

Az ócska szélhámos eközben tenyerét dörzsölve várta a fejleményeket, hiszen fel volt készülve a várható ribillióra, tudta, hogy óriási lesz a felháborodás, tudta, hogy kiengedte a szellemet a palackból, és tökéletesen biztos volt benne, hogy a várhatóan erőszakossá való utcai tüntetésekről szóló felvételek őt és az úgynevezett reformjai támogatottságát fogják erősíteni. Eközben kocsiba ültem és perceken belül a Kossuth térhez értem, ahol már hömpölygött a tömeg. Rengetegen voltak. 

Felemelő volt kiszakadni a liberális buborékból, fantasztikus volt megtapasztalni, hogy a Gyurcsányékat támogató baloldali propagandagépezet mégsem volt képes kimosni minden ember agyát. A tömegben álló emberek, akik hozzám hason­lóan számos baloldali honfitársukkal, kollégájukkal folytatott vitán lehettek túl, óriási győzelemnek, beismerésnek értékelték a kiszivárgott hazugságbeszédet.

Bármilyen furcsán is hangzik, de ünnepinek tűnt a hangulat. 

Zengett a „Táncolj, Feri, búcsúbuli!”. Azt hiszem, akkor egyetlen olyan tüntetőt sem lehetett volna találni, aki ne lett volna meggyőződve arról, hogy még aznap este a teljes kormány – élén Gyurcsánnyal – le fog mondani. 

Nem így lett. 

Másnaptól minden az akkori miniszterelnök előre megírt forgatókönyve szerint történt. A televízió székházát a hatvankilós, tapasztalatlan, vidékről felvezényelt rendőrök akaratukon kívül, néhány óra alatt elvesztették/feladták, miközben a harcedzett fővárosi készenléti egységeket Gyurcsányék szántszándékkal pihentették. Ugyanis a rendpárti magyarok megdolgozásához szükségük volt az ostrom képeire, egyben fel akarták szítani a harci kedvet, no meg a bosszúvágyat a kőkemény ferencvárosi, kispesti és újpesti ultrákon edződött készenléti rendőrökben. 

Ami sikerült.

A következő hónapokban Budapest utcáit elöntötte a vér, a terek rémült sikolyoktól és könnygázgránátok hangjától visszhangzottak. A felheccelt rendőrök Gyurcsány bátorítására brutális vérfürdőt rendeztek. Kegyetlen bosszút álltak az elvesztett Szabadság téri csata miatt. A hibbant Néró pedig mosolyogva gyönyörködött felgyújtott városa lángjaiban. 

Ma ez az ember irányítja a baloldalt.

(A borítóképen Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, volt miniszterelnök és Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitány, másodrendű vádlott kezet fog a tárgyalóteremben, ahol a volt kormányfő tanúvallomást tett a 2006. őszi események kapcsán megvádolt egykori rendőri vezetők büntetőperében a Fővárosi Törvényszéken 2015. március 10-én. Mögöttük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, elsőrendű vádlott. Fotó: MTI/Bruzák Noémi)