Nem tudom pontosan, hol, hogyan és mikor kezdődött. Talán akkor, amikor a világ felébredt, és észrevette, hogy a németek és náci cinkostársaik meggyilkoltak sok millió zsidót. Talán akkor, amikor a nyugati világ megdöbbent a több tíz millió embert kiirtó Sztálin, Mao és csatlósaik tetteitől. Nem tudom. Mindenesetre elkezdődött egy folyamat, amikor a szabadságban élő nyugati nemzetek elhatározták, hogy nem hagyhatják szó nélkül a rabságban elő nemzetek állampolgárainak szenvedését. A gondolatot tettek követték, jött Korea, Vietnam, Irak, Afganisztán és sok más rendkívül sikertelen próbálkozás. Így aztán a demokratikus államok levonták a következtetést – ahogy Gandhi is megjegyezte –, hogy az emberek a saját „rossz” kormányukat preferálják egy idegen állam „jó” kormányával szemben.
Az Európai Uniót is ezen elv mentén alapították. Szuverén államok közösségeként, minden tagállam jogának tiszteletben tartásával. Bizonyos jogokat a tagállamok átruháztak az EU szervezeteire, és elfogadták, hogy egyes központi rendelkezéseket minden tagállamnak követnie kell. Természetesen a tagállamok szuverenitása csak olyan mértékben csökkent, amilyen mértékben azt ők maguk önkéntesen átruházták az EU központi szerveire. A nemzetállamok továbbra is megmaradtak. Félreértések elkerülése végett megjegyezném, hogy a szuverenitás nem liberális vagy konzervatív gondolat. Az egy univerzális, örök érték. Ezért különösen érdekes a jelenlegi nézeteltérés Magyarország és az EU kormányát irányító többség között. S ezért tartom visszataszítónak, hogy egyes politikai erők megpróbálják az Orbán-kormánnyal elégedetlenek támogatását megszerezni az ország elleni potenciális szankciókhoz.
Egy ország szuverenitása a nemzet legnagyobb értéke. Tulajdonképpen az maga a nemzet. A jelenlegi kormányt lehet támogatni vagy leváltani. Demokráciában a feladat adott, világos és tulajdonképpen nagyon egyszerű a szavazóurnák használatával. De az a kár, amit a szuverenitás egy részének elvesztése okoz az ország életében, felbecsülhetetlen és visszafordíthatatlan. Vajon értik az EU-megtorlások támogatói, hogy a nemzeti önállóság elvesztése nem egy kormányra vonatkozik? Hogy ha még lesz EU, a szuverenitás 2050-re sem tér vissza? Hogy ha esetleg ők kerülnek kormányra, a nemzetvesztés ugyanúgy érinti őket is? Hogy egy kiürült, jogok nélküli államocska vezetését szerezték meg?
Közben a történelmi tanulságot sem volna szabad elfelejtenünk. Németország az elmúlt száz évben háromszor próbált hegemóniát szerezni Európa felett. Talán még emlékszünk, hogyan sült el Vilmos császár, majd Adolf Hitler álma a német gondolat európai terjesztéséről. Nem voltak kimondottan sikeresek… Most az EU totálisan domináns vezető hatalma és szövetségesei próbálják az úgynevezett európai értékeket és az általuk elképzelt világrend „áldásait” másoknak átadni. Szép szóval, ha lehet; erőszakkal, szankciókkal, zsarolással, ha nem. Minden józan ember számára világosnak kell lennie, hogy ez az irányzat, ha nem állítják meg, tovább erősödik majd, és a mai Európa nemzeteinek megsemmisítéséhez vezet.
Tévednek azok, akik a magyar állam és az EU konfliktusát a jelenlegi kormány nyakába varrnák. Elképzelhető, sőt valószínű, hogy a jelenlegi kormány nemzetállamokat preferáló és az illegális bevándorlást ellenző politikája felgyorsította a folyamatot. De az Európai Egyesült Államok támogatói egy régi álmot kívánnak megvalósítani, amiben sem Magyarországnak, sem a magyaroknak nem lenne bölcs dolog őket támogatni.
A szerző amerikai–magyar jogász és üzletember
Borítókép: Pixabay
