Londonban éltem, amikor 2017 májusában az angliai Manchesterben huszonkét halálos áldozatot követelt az Ariana Grande-koncerten történt bombarobbanás. Miután a merényletet az ISIS magára vállalta, a londoni emberekre is rátelepedett a rettegés. A nagyrészt bevándorlók lakta metropoliszban a muszlimok száma is kimagasló, így nem meglepő, hogy rettegve ültünk fel minden nap a tömegközlekedési eszközökre. Arabok és nem arabok gyanakodva figyelték egymást, és ha megszólalt valahol egy sziréna, görcsbe rándult a gyomrunk. Érezni lehetett a tehetetlenséget és a félelmet, hiszen az élet nem állhat meg, és a legtöbb ember azokon a metróvonalakon közlekedik, amelyeken már történt robbantásos merénylet. 2005-ben brit származású iszlamisták robbantottak több londoni metrószerelvényen és egy emeletes buszon. Több mint ötven civil életét oltották ki. 

Nehezen értelmezhető az európai haladók ilyen mértékű szemellenzőssége, mert a tömeges illegális migráció támogatásával zöld utat biztosítanak mind az ISIS, mind a talibán radikális terroristáinak. Ők pedig „az erkölcstelen Nyugat” ellenségképe okán ismét európai civileken állnak majd bosszút az USA politikai döntéshozói helyett. Amíg az amerikaiak visszahúzódtak saját kontinensükre, amelyet egy egész óceán választ el a problémáktól, nekünk, európaiaknak maradnak a politikai-ideológiai belháborúk és a terrorfenyegetettség. Ismét kezdődik a jogi és politikai csűrés-csavarás a birodalomépítő uniós politikai erők és a szuverén nemzeti államok között, ahol a birodalmiak az emberi jogok pátoszos, ám üres jelszavára hivatkozva az általuk kreált jogszabályok szövegéhez akarják majd igazítani az életünket, s nem fordítva. 

Kifejezetten ellentmondásos, ahogy a baloldali politikusok, újságírók és civil jogvédők hallgatnak az Egyesült Államok felelősségéről. Pedig ha az USA elmúlt két évtizedes közel-keleti pusztítását mérlegre tesszük és abból a szemszögből tekintünk a végeredményre, hogy az amerikaiak vesztesként menekültek haza, akár jóvátételre is kötelezhetők lennének. A kérdés csupán az, hogy ki ítélkezne felettük. Hiszen mások fölött pálcát törni a nyugati, haladó liberálisok privilégiuma. Pedig az Európai Unió baloldali politikai elitje az általuk is megtámogatott civil szervezetekkel karöltve ennél kisebb ügyekben is politikai nyomás alá helyezett keleti országokat. Gondoljunk csak az orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij bebörtönzésére, ami miatt az EU szankciókat helyezett kilátásba Oroszországgal szemben, és diplomáciai botrányba is keveredett! Talán az sem okoz meglepetést, hogy Kínát lassan hetente kollektívan elítélik, az onnan érkező beruházásokat és pénzforrásokat viszont pofátlanul elteszik. Mondhatnánk, hogy ez a nyugati kettős mérce, de ez annál sokkal primitívebb: a vélt felsőbbrendűségük gőgjéből fakad. 

A nyugati „jóemberkedés” következményei viszont ránk fognak égni. A liberálisok az emberi jogokat és az erkölcsi kötelességünket mantrázva várják tárt karokkal az Afganisztánból és a Közel-Keletről meginduló migránsokat. Hiába mondják el szakértők, hogy nem a bevándorlás támogatása a megoldás, hanem például az éhínség helyi szintű megelőzése, ezek a politikai erők nem gyakorlatia­sak, hanem idealisták vagy inkább irrealisták. Szerintük mi sem természetesebb annál, hogy egy idegen országból dokumentumok és bármilyen átvilágítás nélkül fogadjunk be milliókat. Megjegyzem, amikor 2015-ben a szíriai polgárháború elől menekülő szíreket láttuk el a budapesti Keleti pályaudvaron, a többezres tömegben nagyjából minden harmincadik ember volt szír származású. Ez a „jelentéktelen” részlet már a tolmácsolásnál kiderült. Persze a liberálisok általában nem engedik zavartatni magukat a tényekkel, ezért azóta is Szíriából érkező menekült orvosok, mérnökök és közgazdászok tömegeiről beszélnek, akik úgy felpörgetik majd az európai GDP-t, hogy csillagászati teleszkóppal fogjuk keresni a végösszeget. Ugyanezen liberálisok attól sem jönnek zavarba, hogy a szírek tömegei helyett érkező afgánoknál a lakosság nyolcvan százaléka írástudatlan, a saját hazájukban korábban vállalkozó és GDP-pörgető szírek jelentős része pedig például Törökországban folytatta az üzletét.

A nyugati liberálisok nem tanultak a 2015-ös migrációs hullám következményeiből, és úgy tesznek, mintha a Kabul és Budapest között húzódó közel 5900 kilométeres távolságon belül nem lennének biztonságos országok. Pedig az illegális bevándorlók többsége nem lesz képes egyetlen generáció alatt behozni a hátrányait, amelyek az illegális megélhetési módok felé taszítják őket. A második generáció­ban pedig csak a frusztráció fog erősödni az euró­pai emberekkel szemben, ami melegágya lesz a radikalizálódásnak és az új erőszakhullámnak.

Borítókép: tálib harcosok Kabulban 2021. augusztus 19-én. Forrás: MTI/AP/Rahmat Gul