Ő ugyanis már múlt idő. Néhány hete még azzal házalt, hogy jövő tavasszal legyőzi Orbán Viktort, ám egy-két nappal később apró trükkök százainak hatására kénytelen volt feltenni magának a kérdést, hogy mi az, mi zúg, mi éji Zay – és tündöklésének máris vége volt. Most pedig itt ez az Anonymus-ügy. Az álarcos alak által elszabadított lavina azzal a hírrel indult, hogy a városvezetés el akarja kótyavetyélni a budapesti Városháza műemléki védettségű épületét, és ennek kivitelezéséhez egy kényszertörlés alatt álló cég megbízási szerződést kötött egy ügyvédi irodával. Tagadás, szipogás, értetlenkedés, magyarázkodás, beismerés, sértődés – a balfék hozta a formáját.

Anonymus pedig a következő adag információt. A maszkos ismeretlen, pontosabban az általa közzétett hangfelvételen kedélyesen sztorizó, hanghordozása alapján Gansperger Gyulaként azonosított bennfentes lényegében azt állítja, hogy jutalékszerűen megállapított kenőpénzért a budapesti adminisztráció egyes emberei, kiket Bajnai Gordon ajánlott be Karácsonynak, könnyen, gyorsan hozzásegítik fővárosi tulajdonú ingatlanok megvásárlásához az érdeklődőket. Anonymus tehát vesztegetéssel és hűtlen kezeléssel vádolta meg Kiss Ambrus főpolgármester-helyettest és Tordai Csabát, Karácsony jogi tanácsadóját.

Normális helyeken ilyenkor belső vizsgálat indul a tények tisztázására. A budapesti Városháza azonban már két éve nem normális hely. Karácsony ezért nem rúgja ki – mert vélhetően valakik nem engedik neki kirúgni – a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt. vezérigazgatóját, Barts Balázst, aki a langaléta főpolgármester beismerése szerint is a háta mögött tárgyalt a Városháza dobra veréséről. Karácsony a korrupciós vádak kivizsgálásától is kerek perec elzárkózott, mi több, dacosan kijelentette, hogy tűzbe teszi a kezét Kiss Ambrusért; ami azt illeti, szinte érezzük a szénné égett hús fojtó bűzét…

A jellemtelen kommunista Karácsony egyenesen ellentámadást indított, és perekkel fenyegette meg az Anonymus állításairól tudósító sajtót. Vagyis bírósági úton hallgattatná el az újságírókat. Ami innen nézve gyalázatos, onnan nézve viszont kedélyesen megengedő magatartás, hiszen a bolsevizmus érettebb korszakában bíbelődés nélkül felkötötték azokat, akik kérdezősködni mertek.

Pedig kérdés akad bőven. A Városházán szemlátomást nyakig ér az exkrementum, és még lötyögtetik is. Jó lenne tudni ezért elsősorban, hogy a botrányt kirobbantó álarcos ember által közzétett felvételen elhangzottak igazak-e vagy sem. Lássuk be, nem ez lenne az első zsákmányszerző disznóság a budapesti Városházán. Nem véletlenül lett a Demszky–Hagyó-korszak szimbóluma a nokiás doboz.

Jó volna azután tudni, hogy ki a felvételen hallható másik személy, aki kérdéseivel mintegy terelgeti a társalgást. Ugyancsak tudni szeretnénk, hogy ki a nem hallható, de a szövegből következően a beszélgetés során jelen lévő legalább egy további illető („– Jól értjük ezt!? – Abszolút jól értitek.”). No és arra is kíváncsiak lennénk, hogy ki és miért vette fel a könnyed kvaterkázást. A titkos hangrögzítés persze kiirthatatlan szokás a kommunistáknál, Márki-Zay és unokatestvére, a lyukas zokniban a közmédia aulájában hortyogó Hadházy egyenesen összenőtt az eldugott diktafonnal. (Na még egy kérdés: utóbbi, aki minden bokorban fideszes lopást vél felfedezni, ugyan vajon miért nem rántott még kardot nagy bőszen az Anonymus-ügy kivizsgálására?)

Szóval egymás megfigyelése, lejáratása, megzsarolása zsigeri baloldali szokás. Ezen csak az lepődik meg, aki nem ismeri a bolsevik hatalomgyakorlás mechanizmusait. Az ég kék, a fű zöld, a kommunisták lopnak és likvidálják egymást, időnként kötéllel, máskor meg cselszövéssel. Ez a mostani eset is ilyennek bűzlik. Nem nagyon csodálkoznánk, ha kiderülne, hogy a Városháza-botrányt kirobbantó műanyag álarcos fickó DK-párttagkönyvet hord a zsebében. Az általa eddig közöltek ugyanis a Gyurcsány-bagázs baloldali politikai vetélytársait tunkolják fejbúbig a fekáliá­ba az MSZP-szövetséges Karácsonytól Bajnai Gordonig. Addig is, amíg fentebb elősorolt kérdéseinkre választ kapunk, jelen pillanatban csak egy kisfröccsöt kérünk.

A szerző újságíró

Borítókép: Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc. Fotó: MTI/Balogh Zoltán