De mindezen túl a legfontosabb felvétel november 23-án jött ki, amelyen nem más, mint Bajnai Gordon mondja el a korrupciós rendszer lényegét.

Vegyük észre: ez nem más, mint Bajnai Gordon őszödi beszéde. Elmondja, kíméletlen pontossággal, hogyan működik a pénzrablás a fővárosban. Ugyanúgy, ahogyan mestere, Gyurcsány Ferenc tette az őszödi frakcióülésen, szintén nem a nyilvánosságnak szánva mondanivalóját, hanem a „sajátjainak”. A különbség csak annyi, hogy Bajnai modora, stílusa simább, finomabb, költőibb, de legalább olyan gyilkos erejű, mint Gyurcsányé.

Elmondja „menedzsmentszempontból” (Istenem, milyen szép megfogalmazása ez a lopásnak! Lárifári!), hogy a hat balliberális párt mindegyike minden bizniszre figyel, s nem akar semmiből kimaradni, lihegve tartja a markát mint közvetítő, részt követel a zséből. Mert náluk – Hofi után szabadon – nem az a korrupció, amiből kimaradnak, hanem az, amiből mindannyian részesednek. Tehát a lopásnál – ami folyamatos a hat párt esetén – „konszenzuális” döntésre van szükség, mindenkinek egyet kell benne értenie.

Elmondja – költői hasonlattal élve –, hogy rengeteg cápa úszkál a tóban, s mindenkinek megvannak a részterületei. Vagyis nagyjából felosztották egymás között a vadászterületeket, ahonnan a közpénzeket le lehet nyúlni és zsebre lehet vágni. De azért, úgy látszik – erre utal Bajnai kifejtése –, más vadászterületeken is részt kérnek a zsákmányból. Elmondja, hogy „ez a realitás, egy így működik”.

Ő csak tudja: ha jól emlékszünk – sajnos igen –, miniszterelnök volt Gyurcsány távozása után, tehát komolyan veendő tényező. Befolyása egyértelmű, s a hangfelvételekből kiderül az is – amit egy ideje már sejtünk –, hogy a főváros irányításában meghatározó szerepe van. (Soros bához való kötődését itt most nem is részletezem.) Akárcsak Tordai Csabának, volt államtitkárának, aki Karácsony jogi tanácsadója. Lefordítom: vélhetően a főpolgármesteri hivatal korrupciós ügyeiben ő dönt, s ezeket a döntéseket Karácsony tudomásul veszi. Mit is tehetne szegény?

Külön érdekesség, hogy Bajnai az eggyel korábbi hangfelvételen arról beszél partnereinek, hogy ő a Városháza eladása kapcsán egy Barts Balázsnál jóval feljebb álló emberrel tárgyalt. Nos, itt a találós kérdés: vajon ki ez a nagy hatalmú úr, aki ezek szerint a főváros ügyeiben is mindenki felett áll? Ki az a nagyfiú, aki mindenben dönt? Talán Gyuszi taxis? Nem, nem, nem hiszem. Szerintem inkább „Gyurcsányi”. (Emlékeznek, ugye?) Vagy talán én is naiv vagyok, s valójában a jóval Barts felett álló guru Gyurcsány felett is áll, sőt az országhatárainkon kívül keresendő? Ugye, ez nem lehet?

Szóval a lényegre visszatérve: ez a második őszödi beszéd, amit most – Gyurcsány után – Bajnai Gordon mondott el. Két különbség van: egyrészt ez most nem az országról, annak tönkretételéről szól, hanem a fővárosról és annak tönkretételéről. Másrészt, amíg Gyurcsány mint kormányfő „nem csinált semmit”, addig a fővárosi kommunisták és liberálisok elképesztő szorgalommal rabolják le a közvagyont és adnak el mindent, amit csak lehetséges. Ők tehát aktívak.

Ez természetesen egyfelől bűnügy, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda elindította a vizsgálatokat. Reméljük, nem remeg meg a kezük amiatt, hogy politikusokról van szó. Ebből ugyanis már elég volt. Másfelől pedig ez kőkeményen politikai ügy. Az eddig nyilvánosságra került információk alapján egyetlen lehetőség van: követelni kell a Fővárosi Közgyűlés feloszlatását. Itt már nem a részletkérdések az érdekesek, hogy ki ez, ki az, ki amaz. Lényegtelen.

Itt politikai botrány van.

S akkor is követelnünk kell a közgyűlés feloszlatását, ha tudjuk, hogy erre a jelenlegi jogi-alkotmányjogi lehetőségek csekélyek, hiszen, mint annak idején, az első őszödi beszéd után, a parlament feloszlatása sem volt lehetséges, mert a többség ezt megakadályozta. De értsük már meg végre: a politika nemcsak jogi, hanem elsődlegesen erkölcsi kérdés! Ne azt nézzük, hogy ha valamire jogilag kevés esély van az alaptörvényben foglaltak alapján, akkor abba nem is kezdünk bele, mert minek (hiszen az „észszerűtlen”, „felesleges”), hanem azt, hogy ilyen botrány esetén mit kell erkölcsi szempontból megtennünk.

Vagy másképp: tegyünk úgy, mintha demokráciában élnénk, ahol a politikai botrányoknak vannak következményeink. Tegyünk úgy, mintha élnének a demokratikus normák, tételezzük fel, hogy ez előbb vagy utóbb a totálisan antidemokratikus balliberális ellenzékre is hatást gyakorolhat. És ha mégsem: akkor azért lépjünk fel a demokratikus normák szellemében, hogy legalább a közvélemény felé mutassuk, miként képzeljük el mi a demokráciát, hogyan képzeljük el mi a tiszta erkölcsöt a politikában.

Néha nem azért kell valamit megtennünk, mert biztosak vagyunk abban, hogy a lépésünk sikerrel kecsegtet, közvetlen politikai haszonnal jár, hanem azért, mert azt erkölcsi kötelességünknek érezzük. És mert meg akarjuk mutatni a közvéleménynek, az embereknek, a fővárosi polgároknak: mi nem így képzeltük a rendet, nem tűrjük el, hogy a rend a pénzek piszkos, fű alatti, láthatatlan, zavartalan és folyamatos ellopásának a „rendje” legyen.

Néha azért kell valamit megtennünk, mert modellt, normát akarunk teremteni, magatartásformákat akarunk felmutatni, amelyekre a nemzetet és a demokráciát fel akarjuk építeni. Hogy ne kenődjön be minden és mindenki sárral. Én tehát megteszem az első lépést (nem először életemben), és mint állampolgár követelem a Fővárosi Közgyűlés feloszlatását, mert végleg eljátszották a bizalmat a főváros polgárai előtt. Ez, a balliberális többség által vezetett közgyűlés nem maradhat hivatalában 2024-ig!

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Borítókép: Karácsony Gergely és Bajnai Gordon (Fotó: Rákay Philip Facebook-oldala)