Aki korpa közé keveredik...

A cím folytatása – a jól ismert magyar közmondás szerint – úgy szól, hogy azt megeszik a disznók. Meg bizony. Felzabálják, ellehetetlenítik, megsemmisítik, elpusztítják. Lehetetlenné teszik erkölcsi és fizikai létezését is. Ha élni akarunk, elkerülendő az ilyen folyamat.

Sajnos ez a helyzet most a korpa és a disznók vonatkozásában, ha a hasonlatot értelmezni akarjuk hazánk és az Európai Unió relációban. Van egy – sok tagország által támogatott – balliberális mainstream (fősodor), aminek a lényege az egységesnek s megteremthetőnek vélt, illetve ítélt Európai Egyesült Államok kialakítása. Amihez persze szervesen kapcsolódik a nemzetállamok önállóságának visszaszorítása s ezáltal a nemzeti önrendelkezés feladásának elfogadása, a multikulturális társadalom (Soros-féle nyílt társadalom) létrehozása, a migránsáradatnak a megfékezése helyett annak támogatása, menedzselése, a beilleszkedés lehetőségének propagálása. Körítve mindez a család szerepének redukálásával, a patriotizmus, a nemzeti és nemi identitás fontosságának megkérdőjelezésével, az LMBTQ-propaganda erősítésével, a keresztény hagyományok sárba taposásával.

Itt tartunk, idáig jutottunk, ez az Európai Unió. S ha nem mondunk ennek ellent, akkor óhatatlanul elveszünk, felfalnak a disznók. Elveszünk abban az értelemben, amit számunkra a konzervativizmus, a hazaszeretet, a nemzet fogalma, a család fontossága, vallásunk, a keresztény hit felemelő volta jelent. Azaz ki van húzva alólunk az a talaj, amihez tartozunk, a szülőföld, amibe nem csupán kapaszkodnunk kellene, de azt megtartani is illene. S erősíteni, bővíteni, gazdagítani a saját gyermekeink és unkáink számára. Megítélésem szerint ez lenne a feladatunk, ez az erkölcsi kötelességünk. Nem pedig az önfeladás, amely nem kevesebbet, mint a civilizációnk öngyilkosságát jelenti.

Talán joggal kérdezem: el kell nekünk, keresztény embereknek tűrni, hogy az LMBTQ-véleményterror hazánkon is átdübörögjön? Hogy a család és a kereszténység elleni gyűlölet és ezek szentségének tagadása már szakállas Szűz Mária és fekete Szent József formában jelenhessen meg? Hát nincs határ? Hát nincs morális gát ezen emberek, ezen nézetek képviselői előtt? Nincs? Akkor tenni kell!

Meg kell próbálni összefogni Európa azon nemzeteinek nemzeti elkötelezettségű pártjaival, amelyek józanul, a keresztény erkölcs képviseletében kívánnak saját nemzeti érdeküknek is érvényt szerezni. Az EU-n belül. Talán sikerül. Szerencsére folynak ilyen jellegű aktív tárgyalások. S ennek a szövetségnek olyan erősnek kell lennie, amely nem elhanyagolható kisebbségben lesz, hanem domináns tényezővé válik az unión belül. Talán sikerül ezen az úton végigmenni.

Mérlegelni kell. S ha az erkölcsi elveinkkel végleg nem egyeztethető össze valami, akkor a vélt anyagi előnyök miatt nem szabad továbbra is megalázkodni, eltűrni pofonokat, kioktatást demokráciából, jogállamiságból az ezekre egyébként fittyet hányó EU-s politikai vezérektől, hanem azt kell mondani, hogy eddig és ne tovább. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem igével is. (Értsd itt ige alatt természetesen Isten igéjét, de tágabb értelemben a kultúránkat, erkölcsi nézeteinket, hagyományainkat is.).

A lényeg az, hogy mindennap, amikor belenézünk a tükörbe, akkor ne egy meghunyászkodó, fülét-farkát behúzó, a „magasból” érkező utasításokat kritika nélkül végrehajtó ember nézzen velünk szembe, hanem egy öntudatos, a morális értékeket vállalni tudó nemzet tagja. Munkaalapú társadalmat építeni kívánó ember, akinek fontos a hazája, a családja s a vallása. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egy internacionalista, ateista világpolgárt látunk-e a tükörben vagy pedig egy nemzeti elkötelezettségű, keresztény embert.

Elég az opportunizmusból! Nem akarunk a korpa közé vegyülni, a saját utunkat akarjuk járni! S akkor talán nem mernek a niedermüllerpéterek olyan kijelentést tenni a fehér, keresztény, heteroszexuális emberekről, hogy azok rémisztő képződmények s a márkizaypéterek sem olyat, hogy ma Magyarországon a nemzeti oldalt támogatók olyanok, mint az Amerikában termesztett gombák (sötétben tartják és trágyával etetik) s olyan buták, hogy egy keresztrejtvényt sem tudnak megfejteni.

A szerző egyetemi tanár

Borítókép: Egy szivárványzászló a főváros IX. kerületében, a Vámház körút egyik lakóépületének egyik erkélyén. (Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László)