„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” – ez a kodályi gondolat jutott eszembe az elsők között, amikor a Nemzeti Örökség Intézetének működése és tevékenysége újragondolásába kezdtem. Meggyőződésem, hogy nemzeti és történelmi emlékhelyeink kiaknázatlan szellemi muníciók. A NÖRI küldetésnyilatkozata – ami az emlékezetpedagógiai törekvéseim lényegi alapja is – éppen ezért úgy fogalmaz: „Valljuk, hogy múltunk értékei a jövőnk pillérei. Küldetésünk a magyar történelmi és kulturális örökség méltó megőrzése, továbbadása és a tiszteletteljes emlékezet gyakorlása, mert az erős Magyarország záloga a mélyen gyökerező nemzeti identitás.” Ennek szellemében szerveztük meg az I. Nemzeti emlékezetpedagógiai konferenciát.

 A november végén megtartott rendezvény legfontosabb tanulsága, hogy a területen dolgozó szakemberek közötti információ- és tapasztalatcsere elengedhetetlen akkor, amikor a pedagógiának erről az új tématerületéről beszélünk. Az új módszertani fejlesztés során célunk, hogy kölcsönös párbeszéd alakuljon ki mindazon szereplők – és természetesen a pedagógusok és szakmai szervezeteik – között, akik történelmi és nemzeti emlékhelyeinken már a gyakorlatban alkalmaznak saját fejlesztésű, fiataloknak szóló, erős élményt adó programokat, amelyeket helyi metodikával más emlékhelyek is alkalmazni tudnak. A Nemzeti Örökség Intézete első lépésben vállalta a már működő jó gyakorlatok, innovációk összegyűjtését, módszertani továbbfejlesztését és szervezett átadását.

Az emlékhelyek szakmai ernyőszervezeteként határozott célunk, hogy aktív együttműködést építsünk ki a közoktatás szereplőivel, a tanárképzésben részt vevő felsőoktatási intézményekkel és természetesen a családokkal is. A konferencián ugyanis minden szereplő egyöntetűen megerősítette azt a tapasztalatot, hogy ha a családban nincs meg az igény arra, hogy a szülők  nemzeti érzelmű, a történelmet élményszerűen átadó nevelésben részesítsék gyermekeiket, akkor ez a közoktatás keretei között már sokkal nehezebb. Így tehát olyan programokkal szeretnénk megszólítani a családokat és a köznevelési rendszer szereplőit, amelyek végül a szülőknek nyújthatnak segítséget a gyermekek erős magyarságtudatra vezető nevelésében.