Pár napja az ellenzék vezéralakja nyilatkozott, és elmondta, hogy ő sokgyerekes, mélyen katolikus hívő, kritizálta a jelenlegi hazai állapotokat és a Szolzsenyicin által leírt Gulag-szigetekhez, a borzalmas kommunista diktatúrához hasonlította hazánkat. Éltette az európai demokráciát, jogállamot, ahol megbüntetik azokat a lelkipásztorokat, akik ki merik mondani, hogy az Isten az embert nőnek és férfinak teremtette. Utána, gondolom, hazament és elégedetten megnézte a híradót, szabadon teázgatva este a családjával. Ilyen szabadság, mint nálunk, semmilyen nyugat-európai országban nincs, hogy bemenve bármelyik tévébe hazugságokkal traktálhatják akár a három közjogi méltóságot is egyszerre.

A tisztelt dalai láma buddhista vezető és tanító bölcs válaszaiból idéznék. Melyik a legjobb vallás? „Az a legjobb vallás, amelyik által a legközelebb kerülünk Istenhez. Az a legjobb vallás, amelyik által jobb emberek leszünk.” „Ami valóban fontos, az az, hogy valaki miként viselkedik társai, családja előtt, miként viselkedik a munkában, közösségben és a ­világ előtt.” „Vigyázz gondolataidra, mert szavakká fognak válni! Vigyázz szavaidra, mert tettekké fognak válni! Vigyázz tetteidre, mert szokásokká fognak válni! Vigyázz szokásaid­ra, mert jellemeddé fognak válni! Vigyázz jellemedre, mert az a sorsodat fogja alakítani, és a sorsod lesz az életed!” – szól a tanítás.

És végül:

Nincs olyan vallás, amely az igazság felett állna.

Nagyszerű, egyetemes érvényű gondolatok, jobb lenne az élet már itt a földön, ha ezeket elfogadnánk. Sajnos a sátán, aki az egyházat sem kíméli, benne a híveket sem, sokszor nem engedi, hogy ezek a gondolatok, amelyeket más vallás is hirdet, eluralkodjanak a ­földön. A vallásokat tisztelni kell, mert többnyire segítenek közelebb jutni Istenhez, az igazságot keresve. Fontos vívmány a vallásszabadság.

A kereszténység nemcsak abban különbözik az összes többi vallástól, hogy benne nem az ember keresi az Istent, hanem Isten keres minket, jön el közénk a megtestesüléssel, így a keresztények nem az „ismeretlen” Istenben hisznek, amelyet keresniük kell, hanem a valóságos Istenben, aki értünk adta életét a nagypénteki keresztáldozattal. Ebből következik, hogy a kereszténység elsősorban nem tanítást, tanokat hirdet, hanem a történelem során élt konkrét személyt, a názáreti Jézust, aki megszületett Máriától, itt élt köztünk, keresztre feszítették és harmadnapra feltámadt. Tehát karácsonykor nem a bejgli a legfontosabb, hanem személy szerint Jézus Krisztus, akiből következik a megokolhatatlan, kezdet nélküli szeretet (benne az ellenségszeretettel), amit aztán hirdethetünk mint tanítást, de előbb a személyt, magát Jézust kell hirdetnünk, akitől jött és jön a tanítás, mivel bennünk él, akár felismertük ezt, akár nem.

Még Ratzinger bíborostól, a későbbi XVI. Benedek pápától hangzott el a bölcs mondat, hogy jó, hogy bűnös az egyház, mert így én is a tagja lehetek. Sokan magunkra ismerhetünk hívő emberként ebben a gondolatban. Igen, a földi egyházban, melynek tagjai vagyunk, vannak bűnök, botrányok, ez okozza a szenvedést, válságokat az első pünkösd óta. Az égi egyház tagjai viszont, ahova majd a most még tisztítótűzben szenvedők is jutnak, már igazi boldogságban, bűntelenül élnek.

Hogyan fogalmazható meg az, hogy egy ember kereszténysége mennyire valódi? Aki ilyenről mer írni, az már nem is mehetne át a „ne ítélj, hogy ne ítéltess” szigorú jézusi mondat vizsgáján? Csakhogy van egy másik mondat is a tanításban: „a bűnöst szeretni kell, a bűnt lehet elítélni”. Tehát a cselekedeteket, kimondott szavakat, a becstelen sértéseket, hazugságokat jogunk van vizsgálni, elítélni. Ezen alapul keresztény jogrendszerünk, alaptörvényünk.

Amióta a közéletben egyre több a magát hívő kereszténynek, de a valóságban az evangéliumi tanítással köszönőviszonyban sem álló politikus, nagyon könnyen félrevezethetnek minket, ha nem Jézus Krisztus bennünk élő személyére koncentrálunk, aki mindig a teljes igazságot láttatja velünk.

Miért fontos mindez a választások előtt? Azért, mert nem szabad bedőlni az egyéni sértettségeknek, amikor a nemzetünk sorsáról van szó. Ilyenek vagyunk mi, emberek, hamar leszünk hálátlanok, elfelejtjük a nagy és jó dolgokat, amik megtörténtek, az óriási fejlődést, ami gazdasági és morális értelemben végbement a nemzet 2010-es állapota óta. Ám az evangélium figyelmeztet minket, hogy gyümölcseiről ismerjük meg a fát. Ez már egy konkrétabban értelmezhető mondat: aki az alapértékeket védi, vagyis a családot, a házasságot és a nemzetállamokat, ott már a lényeg rendben van. És ezen bukik most el az EU és az ellenzék vezéralakja, azzal, hogy pont ezeket az alapértékeket nem védelmezi kellőképpen. A mindent eluraló genderideoló­giát kiszolgáló politikai tömörülések Európa-szerte elbuktak a normalitás vizsgáján! Itthon is el fognak.

Az a nemzet, amely meghasonlik önmagával, elpusztul. Ezt látjuk az Európai Unió­ban: nem háborúval, hanem az illegális bevándorlás támogatásával, illetve a lelkipásztorok fenyegetésével, hogy nem hirdethetik, hogy Isten az embert nőnek és férfinak teremtette.

Euró­pa harcos iszlamizációjával emésztődnek el olyan nagy nemzetek, mint Németország, Anglia, Spanyolország, francia ­testvéreink, és sorolhatnám tovább. A magyar–lengyel barátság ed­dig ellent tudott állni az EU-ban eluralkodó álkereszténységnek.

Hogyan tudjuk tovább szűkíteni a kört? Kinek higgyünk, amikor keressük az út, az igazság, az élet irányát döntéseinkben és ennek megtestesítőjét, Jézust és valódi ­követőit? Nagyon fontos, hogy nincs bűntelen ember, és csak a megfelelő médiumon múlik felnagyítani a bűnöket, amivel mindjárt egyenlőséget lehet tenni bármely két politikai szereplő között, elterelve a valódi értékekre figyelés fontosságát. Kiemelni egy politikus mondatát, amelyben egy jó szándékú, de be nem teljesült ígéret hangzott el (például a Covid-válság előttről), közben szemet hunyni a másik állandóan gyűlölködő, nemzetvesztő magatartása miatt.

A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek

– figyelmeztet Jézus a farizeusi magatartásra minket, hogy helyes döntést hozzunk. Sok, korábban magát jobboldalinak valló barátom elfordulását vagy semlegessé válását tapasztaltam meg egyéni sértettség ­miatt, amin felül kellene emelkedni, amikor a nemzetünk sorsáról van szó. Jó néhány konzervatív személyiség egyenesen átállt a baloldalhoz. Közös bennük, hogy jövedelmező egzisztenciájukat, egyetemi címeiket, általános megbecsültségüket ennek a kormánynak köszönhették.

Ezen a ponton fel kell tennünk a kérdést: komolyan vehető-e a baloldal vezéralakjának a katolikussága, amivel bizony sok hívőt félrevezet?

A leglényegesebb ismérve a hamis politikus csábításának, hogy sokszor még az egek felett ülő, távol lévő Istenre is hivatkozik, ezzel generálja a hiszékenységet, hogy megtéveszthetővé váljunk, hivatkozva egyéni sérelmeinkre. A hamis próféták mindig óvakodnak bűneiknek és annak megvallásától, hogyan tudtak bűnbánatban meggyógyulni, ha tudtak. Azért, mert félnek, hogy így nem kapnak majd szavazatokat. Arról is megismerni őket, hogy gyűlölködő mondatokat szórnak ellenfeleik­re. Szinte minden napra jut egy a baloldal vezéralakjától.

Ez a viselkedés eleve kizárja, hogy őt igaz kereszténynek tartsuk; egy igaz hívő soha nem alázza meg békés embertársait, és nem áll össze az egyházgyűlölő szélsőbaloldal vezetőivel; egy igaz hívő nem keresi ateista liberálisok barátságát, akik gyalázatos módon beszélnek a kereszténység szakrális tárgyairól.

A kereszténység legnagyobb próbája éppen az ellenségszeretet, ami nem balgaságot jelent, hanem a cselekedeteket, a kimondott szavakat pedig igenis minősíteni kell, de a személyt szükségtelen, ez Isten dolga.

Bizakodhatunk a jövőben, csak félre kell tennünk a személyes sértettségeket, a jövőt szem előtt tartva kell szavaznunk és erre buzdítani megtévesztett honfitársainkat a hétköznapi párbeszédekben, amiktől nem szabad elmenekülni, felvállalva a gúnyolódást, a megvetést is.

Krisztussal győzni fogunk!

A szerző orvos, idegsebész

Borítókép: Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere, a Mindenki Magyarországa Mozgalom alapító elnöke, miniszterelnök-jelölt (Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet)