Már rég nem a tradicionális bal- és jobboldal közötti érdekek törésvonala a meghatározó, hanem a hazai és a világpiac hatalmas méretű főszereplői közötti. Elmúlt az idő, amikor a baloldal a bérmunkások érdekeit tartotta szem előtt, míg a jobboldal a tőkéét. A jövedelem országon belüli elosztása körüli vitákat messze felülmúlja a hazai és a külföldi aktorok közötti jövedelemelosztási érdekellentét. Az, hogy a bal-jobb felosztás még ma is divatos, az nagyon is érdeke a nagy nemzetközi gazdasági aktoroknak és a hozzájuk csatolt erős értelmező hatalmi szócsöveknek (média, egyes humán tudományágak). A nemzetközi aktorok, a globalisták szinte két évszázad óta nagyon szeretik, ha törekvéseik rejtve maradnak. Mai, dominánssá lett szerepüket éppen ennek a rejtőzködő létmódnak köszönhetik.
A sokáig nálunk is rejtve maradt érdekviszonyokat éppen Surányi György volt kétszeres jegybankelnök életútjának példáján, főként az ő 1990-től napjainkig folytatott tevékenységén keresztül kívánjuk bemutatni. Surányi ugyanis mintaszerű megtestesítője a globalista közgazdásznak, mégpedig a legfontosabb szektorban: a jegybankban. Ő egy tőrőlmetszett volt globalista jegybankár, aki mára kitűnően megfelelne miniszterelnöknek is egy esetleges ellenzéki győzelem esetén.
Kezdjük mindjárt a tőrőlmetszéssel, azaz a feladatra történő felkészüléssel! Ennek kezdetét a sors szeszélye kapcsán magam is közelről megfigyelhettem. Az 1954-ben született Surányi éppen akkor kezdte egyetemi tanulmányait, amikor a világban a nemzetközivé lett magánpénz, az amerikai dollár beindította végső harcát a világgazdaság kulcspozícióinak megszerzéséért. 1971-ben leértékelték, de akik (külföldiek) veszítettek, kompenzációt nem kaptak. Az arannyal való hivatalos árfolyamú kötelező átváltási kapcsolata is – ideiglenes jelleggel ugyan, de – azóta szünetel (1973 óta). Ráadásul az árfolyamok is szabadon mozognak. A többszörös nyersolajár-emelések az (Amerikán kívüli) nyugati világot nyomasztó dollárfeleslegekből adódó gondoktól is megszabadították a magándollár urait.