Egy kaliforniai „professzor” (egy sötét, életünkre törő, társadalommérnökösködő gazember, ezekből áll ma a „progresszív”, „woke” stb. fősodor) hosszú cikkben ecsetelte a minap, hogy általános árvaságot kell létrehozni, a szülőknek kötelezően be kell szolgáltatniuk gyerekeiket az államnak, s ameddig ebből végre törvény lesz, addig javasolja, hogy a gazdag szülők cseréljenek gyereket a szegény szülőkkel.
Az előző részekben bemutattuk, mennyire nem talált fel semmi újat ez a nyomorult, mindössze visszanyúlt a „nagy elődök” elmebajához, s hosszú a nagy elődök sora: Marx, Fourier, Heller Ágnes és Vajda Mihály – a teljesség igénye nélkül.
Jakobinusok, nácik, bolsevikok, nyilasok és ávósok – ganze Scheiße. És igen, már az Oszmán Birodalom is ezen „elvek” mentén hozta létre legütőképesebb haderejét, a janicsárok seregét. S most még egyszer, utoljára írjuk le a kaliforniai gazember nevét: Joe Mathews, ő az Arizonai Állami Egyetem Közügyek Iskolájának „professzora”. A „felesleges ember” prototípusa. De nem az Oblomov-féle felesleges emberé, ó, dehogy! Mathews a károkozó, a romboló, a „szétdobáló”, vagyis a diabolikusan felesleges ember megtestesítője.
Akinek nincs helye a nap alatt. Akivel nem lehet együtt élni. És teljesen hiábavaló ezzel kísérletezni.
És ezek a Mathews-félék mára mind visszajöttek. Ganze Scheiße kommt zurück. És beették magukat a médiába, a tévék képernyőire, az újságok lapjaira, az egyetemek katedráira, a középiskolák tanári szobáiba, az NGO-k vezetőségeibe, a nyugati politikai fősodor legfelső polcaira, Brüsszelbe és Washingtonba, a bírói pulpitusokra – egyszóval mindenhová, ahol nem lehetnének, ha normális világban élnénk. És igen: bárhogyan is tagadják, mindig, újra és újra lebuknak, újra és újra kiderül, mert újra és újra maguk mondják el, hol büszkén, kérkedve, hol csak óvatlanságból: immár a gyerekeinket akarják.
Vagy a gyerekeink lelkét és agyát, oda akarják beenni magukat, mint titkos féreg, érzékenyítőprogramokon, homoszexuális-propagandákon keresztül vagy minden, gyermeknek való és gyermeknek feltétlenül szükséges és kívánatos és hasznos hagyományos mese beteggé, ocsmánnyá torzításával, vagy úgy, hogy egyszerűen el akarják venni tőlünk a gyerekeinket. Szétdúlni, megbecsteleníteni a hagyományos családot (a polgári családot, ahogy Hellerék már 1970-ben megnevezték), aztán az államra vagy valami falanszterre bízni a gyerekek felnevelését, „szocializációját”.