Ilyen időkben minden országgyűlési választás egy-egy szabadságharc. Így van ez vagy húsz esztendeje, amióta a Nyugat fojtóhurokja egyre jobban szorul a nyakunkon. (Lásd: „jogharmonizáció”, „európai értékek”, „fékek-ellensúlyok”, „szivárványcsaládok” és a többi.) Magabíró, kultúráját, hagyományait, józan eszét őrző, szuverén Magyarország maradjunk – vagy a Nyugat protektorátusa, szemétlerakata, köpőcsészéje legyünk. Nemzeti megmaradás – vagy pezsgőtablettaként föloldódás a fogyasztózombizmus genderfluid tengerében. Ez volt a kérdés most április 3-án is, és a Kárpát-medencei magyarság seregei megfeleltek rá: hatalmas többséggel az előbbit választva. Még négy reményteli évet kaptunk építkezni, erősödni, gyarapodni.
A nemzetközi baloldal helyi képviselete katasztrofális vereséget szenvedett. Füstölgő romjaik közt még látni-hallani, ahogyan Márki-Zay utoljára – családja karéjában – leostobáz mindenkit, a parizeres ember „munkalakása” ablakából ujjal mutogat rá mint egyetlen felelősre, Gyurcsány pedig piros fejjel támasztja a kirakatot. S hallani azt is, amint „szakértőik” megkezdik a bukás okainak elemzését. Minő bölcsesség: láthatóan ugyanazok kutatják a fejreállás okait, akik az árokba hajtották őket. Az első megfejtések be is érkeztek. Elhangzott például, hogy az időjárás tehet az újabb kétharmadról. Hogy ez miként lehetséges, nem tudom. Csak tippelni merek: az időjárást (is) einstandolhatta Orbán, majd forgószéllel (mint Mary Poppinst) Felcsútra röpített nyolcszázezer ellenzékit, s ott focimeccset nézetett velük urnazárásig.
Befutott egy régi-új, jolly joker magyarázat is: a „jobboldali propaganda” mindenkinek átmosta az agyát. Csak az a kérdés, hogyan? Hiszen korábban azt magyarázták, a lőtéri kutya sem nézi-olvassa a jobboldali sajtót, vidéken meg szerintük internet sincs. Fura. Azt is hallani bal felől, hogy a tragédia okozói a tudatlan, sötétben tartott, trágyával etetett vidékiek, akik tömött sorokban szavaztak Orbánra. Akiknek fogalmuk sincs a nyugati „értékekről”, a vegán szójalattéról, a szénerőművel fűtött klímaforradalomról s úgy általában a haladásról. Lehet hát parasztozni, mucsaizni, vidékizni tovább, rendületlenül. A 2018-as bukta után is ezt tették, és hogy bejött…
Bár a választási sokktól az érintettek még csak tátogni bírnak, azt azért máris sietve jelezték, eszük ágában sincs lemondani, visszavonulni, netán bocsánatot kérni. Miért is tennék? Elvégre „csak” negyedszer vágta őket tarkón a kétharmados pöröly. Beülnek a parlamentbe a fincsi, másfél milliós fizetésért melegedni, és ugyanazt óbégatják tovább, amit tizenkét éve. Ahogyan a hátországuk, megmondóembereik, riszáló celebjeik sem gondolkodnak majd el életük értelmén egy pillanatra sem. Szinte már megsajnálja őket az ember: ahol egy Juszt László, egy Vásárhelyi Mária, pár színész ripacs és egy-két genderérzékenyítő „hitoktató” lehet a véleményvezér, ott bizony szikes a talaj rendesen, fű nem nő.
Felebaráti szeretetből azért adnék nekik néhány ötletet, legyen mit nem megfogadniuk a következő kétharmados vereségükig. Először is le kellene szállni a magas lóról, de nagyon gyorsan. Tudniillik sem szellemileg, sem más téren nem állnak a nemzet fölött. Inkább alatta. A felfogóképességük például kifejezetten sérült. Nem értik a magyarokat. Ujjal mutogatva röhögnek rajtunk, milyen rusnyák vagyunk – holott csak a buborék torzít, amiben ülnek.
Nem, nincs diktatúra, hiába tetszenek ezt üvölteni idestova tizenkét éve. Az akkor volt, mikor kedvenc Ferencük szemeket lövetett ki, aminek maguk tapsolni méltóztattak. Nem, nincs romokban a gazdaság. Kattintsanak az uniós statisztikai hivatal oldalára, keressék ki a növekedési, befektetési, külkereskedelmi mérlegadatokat, a költségvetési hiányt, az államadósságot. Nem, nem nő a szegénység, ellenben harmadára csökkent 2010 óta – ez is uniós statisztikai tényadat, nem fideszes kitaláció. Nem, nem csökkennek a reálbérek, ellenben sorra hagyjuk le az uniós országokat e téren is.
Próbáljanak szóba elegyedni hús-vér, bérből-fizetésből élő magyarokkal, mennyit kerestek 2010-ben, s mennyit most; mennyit adóztak akkor, s mennyit most; mennyi volt a rezsijük, s mennyi most. Kismillió családtámogatás s a többi. Nem, nem lopták szét az állami vagyont az Orbánék, ellenben csaknem megduplázták azt, és visszavásároltak több tucat stratégiai céget, közművállalatot, amelyeket kedvenc Ferencük bagóért átpasszolt a Nyugatnak meg az oroszoknak. Nem, nem idegengyűlölő a magyar. Befogadó, remek nemzet vagyunk, nem pocsék, ahogy azt Ferencük állítja. És ne románozzák le még egyszer erdélyi magyar testvéreinket, mert nyílik a bicska. Hányinger, hogy maguk Ázsia és Afrika potyalesőit ránk eresztenék, de a sajátjainktól a szavazati jogot is elvennék. Miféle hitvány alakok maguk, mi? És nem, nem a választópolgár a hülye, amiért undorodik a széljobb–szélbal összefogásuktól. Hanem pontosan látják, hogy maguknak már csak egyetlen elvük maradt: a hatalom akarása. Ilyenekre pedig nemhogy egy országot, egy disznóólat sem szabad bízni.
További Vélemény híreink
Akadt ugyan, aki nemzeti érdekű, globalizációkritikus magyar baloldalt épített volna (Schiffer András), ám az ő pártját kabuli–marbellai ejtőernyősökkel szétverték. Az a fő baj az ügynökbaloldallal, hogy nem ismerik, nem értik a magyarokat. Semmit sem tanultak előző bukásaikból. Egy hazug, életidegen, szivárványos buborékot fújtak, belökdösték oda a híveiket, s bent dühöngenek. Úgy tűnik, az április 3-i ítéletnap sem robbantotta ki őket onnan.
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Mirkó István)
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezEurópa sorsát eldöntő választás előtt állunk
Időben meg kell kezdenünk a felkészülést arra is, hogy a nyugati agónia ne rántson magával minket.
Magyarország nem volt szószegő
Honvédeink Jugoszlávia széthullása után szabadították fel a Délvidéket.
H. G. Wells nem ilyen unióra gondolt
Az Európai Egyesült Államok hagymázas vízióját kergető politikusok egymásra licitálnak a háborús uszításban.
Vérdíj sem rettenti a szabadsághőst
Aki tiszteli a magyar nőket és szereti a jó csirkepaprikást, rossz ember nem lehet.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezMagyarország nem volt szószegő
A rendszerváltás mint tananyag
A történelem főutcáján
Mindannyian békét akarunk
A szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhezNesze neked, magyar!
Az amerikai külügy 2023-as Magyarország-jelentése kis túlzással arra jutott, hogy továbbra sem bírunk késsel-villával étkezni.
Ukrajna eltüntetése
Az ötletgazda nem hagyja, hogy a háború véget érjen – annak bármi áron folytatódnia kell!
Fogadj be, Európa? Köszi, mégse!
A nyugat-európai baloldal nem az utcai embervadászokat üldözi, inkább az áldozataikat.
Brüsszel kiadta a jelszót: éljenek az ukrán oligarchák, vesszenek a magyar gazdák!
Az uniós termelőkre koloncokat kötnek Von der Leyenék – a semmilyen előírásnak nem megfelelő, hitvány minőségű ukrán terményeket viszont ránk zúdítják.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Vivek Ramaswamy: Magyarország példát mutat ott, ahol a Nyugat elpuhult
Nukleáris apokalipszis jöhet
„Mégsem vagyunk megfelelő partnerek...” – drámai döntés született a Házasság első látásra műsorában
A Magyarországra készülő kínai elnök alaposan odaszúrt az Egyesült Államoknak
Házasság első látásra: Petra és András újra együtt!
Pentagon-tanácsadó: elkerülhetetlen az ukránok veresége, ezután pedig a szomszédokhoz csatolhatnak területeket
Brutálisan megtámadták, véresre verték a TV2 sztárját
Zalaegerszegen bukott a dobogóért küzdő Puskás Akadémia
Játssz és nyerj páros belépőt a Magyarország-Kanada jégkorongmeccsre (hirdetés)
A hajszolt életvitel nem lehet kifogás, vedd komolyan a vashiányt (hirdetés)
Alu paratha, a burgonyával töltött boldogságlepény -receptvideó ( hirdetés)
A világ legjobb csapata újra Budapesten (hirdetés)
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhezEurópa sorsát eldöntő választás előtt állunk
Időben meg kell kezdenünk a felkészülést arra is, hogy a nyugati agónia ne rántson magával minket.
Magyarország nem volt szószegő
Honvédeink Jugoszlávia széthullása után szabadították fel a Délvidéket.
H. G. Wells nem ilyen unióra gondolt
Az Európai Egyesült Államok hagymázas vízióját kergető politikusok egymásra licitálnak a háborús uszításban.
Vérdíj sem rettenti a szabadsághőst
Aki tiszteli a magyar nőket és szereti a jó csirkepaprikást, rossz ember nem lehet.