A békemenet felemelő, nyugodt erejéből töltekezve, majd a vasárnapi választási győzelem ismeretében mi, kormánypártiak kimondhatjuk végre, hogy ismételten négyéves elmélkedésre, de előtte még minimum kéthetes, amolyan kudarcfeldolgozó vakációra bocsáthatjuk a balos kényszerkoalíció leharcolt vitézeit és vitéznőit. Újabb választási vereségük átgondolására útra kelhetnek „szegényes minimálbérükből” nyugatra, esetleg választhatnak úti célul egy egzotikus paradicsomi üdülőhelyet is összekuporgatott és „jól megérdemelt” egyéb megtakarításaik terhére, ahol fizetett, de parlamenti lemorzsolódásuk okán sokan már csak fizetetlen szabadságukat tölthetik. Mondjuk ki végre: nem fognak hiányozni.
Bőröndjeiket összecsomagolva indulhatnak feldolgozni újabb négy évre szóló hiábavalóságukat, egyben kísérletet tehetnek annak megértésére, hogy a magyarok többsége miért is nem volt vevő demagóg lózungjaikra, az építkezés helyett a rombolásban fürdőző megnyilatkozásaikra. Bárhol is próbálják megemészteni vágyott hatalomszerzésük csúfos kudarcát, abban az egyben lehetnek csak igazán biztosak, hogy a folytatólagos negyedik konzervatív választási győzelemmel a jobboldal szimpatizánsain túl ők is jól járnak. Nem kicsit, nagyon! Amikor pedig néhány hetes vakációjuk végén az istenített Nyugatról vagy a pálmafás Délről hazaszivárognak, Magyarország patrióta kormánya őket is – ha nem is tárt karokkal, de – visszavárja. Ha többen közülük kint felejtik magukat, és a Nyugat lebilincselő (értsd: gúzsba kötő) „szabadságát” választják a „rettenetes” és „kibírhatatlan” Orbán-kormány újabb országvezetése helyett, tegyék, hisz mindannyian csak a hibáikból, a tévedéseikből tanulhatnak. Vannak, akik abból sem.
Amennyiben fáradalmaik kipihenése elhúzódik, úgy akár pár év elteltével is várjuk az ideiglenesen hazát vesztett (eddig hazát vesztő) balos politikusaink élménybeszámolóit a Magyarországon kívüli, tejjel-mézzel folyó Kánaánról. Mi pedig országunk általuk folyamatosan kisebbségnek hazudott józan, jobboldali többségeként a Nyugat és a Kelet szorításában továbbra is megpróbáljuk hajónk vitorláit úgy beállítani, hogy minden viharban, ha úgy alakul, „megfogyva bár, de törve nem” érhessünk partot. A szomszédos háború árnyékában most kell majd igazából legény a gátra. Egy biztos, hogy a Fidesz–KDNP kormányon maradásával, a balosok győzelme esetén azonnal bekövetkező és a magyar társadalomra végzetes gátszakadás az erre való érdeklődés hiányában elmarad.
