Benne volt a levegőben, mégis megdöbbentette a világot, amikor Irán több mint háromszáz drónnal, ballisztikus rakétával és cirkálórakétával egyik éjszaka megtámadta Izraelt. A támadás szerencsére inkább az izraeli légvédelem sikeres tesztjének bizonyult, és nem okozott súlyos károkat. Azóta Izrael is megmutatta, hogy hatalmas veszteségeket tudna okozni Iránnak, ha akarna, de
egyelőre úgy tűnik, a világ urai elnapolták annak lehetőségét, hogy Ukrajna mellett a Közel-Kelet puskaporos hordóján is fellángoljon a gyújtózsinór.
Kevésbé líraian fogalmazva az a helyzet, hogy nem elég Európa vezetőinek háborús pszichózisa, amivel napról napra egyre beljebb sodorják az uniót és a NATO-t az orosz–ukrán háborúba, már nemcsak ők robbanthatják ki a harmadik világháborút pillanatokon belül, hanem Izrael is, ha nem fékezi meg egyébként jogos indulatait, és teljes erőből visszavág Iránnak. Sajnos nekünk itt, az Egyesült Államok ukrajnai proxyháborújának szomszédságában az időhúzás csak annyit jelent, Bidenék fenntartják maguknak a jogot, hogy ők dönthessék el, mikor, hol és ki rendezheti háborúval vélt vagy valós sérelmeit. Szóval különös, különös nyári éjszaka volt ez így április közepén.
Ne feledjük azt sem, hogy a globalista magánpénz-birodalom fegyvergyárosai és az őket finanszírozó bankok olyan mértékű profitot vágtak már zsebre az elmúlt két évben is, hogy nem győzik összeszámolni.
De ennek az emberi mivoltából kivetkőzött fajtának semmi nem elég.
Ráadásul az elszabaduló háborús infláció kiválóan alkalmas az irdatlan méretű adósságtömeg elégetésére is, ami például az USA esetében olyan nagyságrendet öltött, hogy ha az ott lévő összes magán és állami, ingó és ingatlan vagyont összeadjuk, az sem fedezi. Bizonyos köröknek tehát egy világháború jól jövedelmező üzlet, egyfajta befektetés, aminek kockázatát más viseli.
Ja, hogy közben százezrek meghalnak? Milliók veszítik el mindazt, amit életük során felépítettek?
Árvák, özvegyek, megnyomorított életek szenvednek a felperzselt földeken az Istent játszó degeneráltak kisded játékai után? Mindez kit érdekel? Járulékos veszteség. És ma már ott tartunk, hogy Ferenc pápán és Orbán Viktoron kívül alig mer magas rangú politikus békepárti álláspontra helyezkedni. Néhány kivételtől eltekintve háborús uszítókká váltak az Európai Unió tagállamainak vezető politikusai, a NATO katonai és politikai vezetői, a globalista erőket kiszolgáló média és művészvilág, tudósok, értelmiségiek. Csörtetnek bátran a senkik, és meglapul az igaz ember. Különös, különös nyári éjszakák ezek így április közepén.
Érdemes elgondolkodni azon is, mi áll a háborús retorika középpontjában, mivel tudják kimosni tömegek agyát, és eltompítani veszélyérzetüket.
Most, hogy az Egyesült Államok törvényhozásának alsóháza megszavazott Ukrajnának egy újabb hatvanegymilliárd dolláros támogatási csomagot, Zelenszkij tűpontosan definiálta, mi is a hazája földjén pusztító háború lényege: az Egyesült Államoknak nem kell harcolnia a NATO-országok védelmében, mert ezt az ukránok megteszik, a civilizált világnak pedig egyedül a harchoz szükséges felszerelést kell rendelkezésre bocsátania. Állítása szerint mindez nem kidobott pénz, mert az amerikaiak mindenekelőtt Európa szabadságát és demokráciáját védelmezik.
