A tizenhat éves folyamatos kormányfői szolgálattal egyébként Orbán Viktor beéri Helmut Kohl és Angela Merkel német kancellárokat, ráadásul utóbbi múlt év végi távozásával a magyar kormányfő lett a legrégebb óta hivatalban levő választott politikai vezető az Európai Unióban, sőt a szélesebb értelemben vett nyugati világban.

Négyszer egymás után szabad, demokratikus parlamenti választást megnyerni, rá­adásul kétharmados többséggel, nemzetközileg is kiemelkedő, sőt példátlan siker. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy óriási külföldi erőközpontok és szervezetek álltak csatasorba a hazai baloldali blokk mellett, nyíltan és durván beavatkozva a magyar választásokba. 

Ez az arctalan és gerinctelen, kormányzásra alkalmatlan ellenzéki pártszövetség azonban beteljesítette Orbán Viktor szombati lapszámunkban megfogalmazott jóslatát: „Mindent kockára tettek, és vasárnap mindent el fognak veszíteni.”

Most még néhány napig nyilván a választási eredmények kommentálása, elemzése, értékelése, illetve végső, hivatalos megállapítása lesz napirenden, de hétfőtől már az a fő kérdés: milyen lesz az új kormány szerkezete, összetétele, és milyen válaszokat ad majd a magyar gazdaság és társadalom előtt álló nagy kihívásokra? 

Hiszen mögöttünk egy világjárvány (amely azonban új változatokban újra visszatérhet), mellettünk egy háború zajlik (amelynek a vége és tartós következményei ma még nem láthatók), s előttünk egy teljesen bizonytalan, veszélyes európai helyzet. 

A legfőbb kérdés most az, hogy az Európai Unió és a NATO kimarad-e az orosz–ukrán háborúból, de komoly veszély az is, hogy visszatér-e a hidegháború és a gazdasági válság, az európai emberek százmillióinak lesz-e energia – elegendő és megfizethető gáz és olaj –, lesz-e élelmiszer, mekkora lesz az áremelkedés, az eladósodás és a munkanélküliség. 

Ez a bizonytalan és veszélyes helyzet hazánkat is fenyegetheti, amely földrajzilag Európa kelet–nyugati és észak–déli keresztútján fekszik, gazdaságilag és kereskedelmileg pedig a világ egyik legnyitottabb, a külső környezetnek leginkább kitett gazdasága. 

Amikor ilyen bonyolult geopolitikai és gazdasági kihívásokkal, válságjelenségekkel és új veszélyekkel kell szembenézni, az minden kormányt próbára tesz – még olyat is, amely tizenkét (plusz négy) évnyi tapasztalattal, a nehézségekkel megbirkózó képességgel, példamutató innovációk és bátor, bevált reformok garmadájával a „hátizsákjában” vág neki egy újabb, az eddigieknél is nehezebbnek ígérkező útszakasznak. 

Például Varga Mihály pénzügyminiszter nemrég, a választás utáni időszakra utalva előre jelezte, hogy öt nagy kihívás előtt áll a magyar gazdaság: az orosz–ukrán háború, a járvány hatásai, az uniós források körüli viták, az illegális migráció és a demográfiai problémák.

A politikai tevékenység során az emberek parttalan és feneketlen tengeren hajóznak – írta a híres brit politikai filozófus, Michael Oakeshott. A vállalkozás lényege az, hogy borulás nélkül a felszínen kell maradni; „a tengerésztudomány abból áll, hogy kihasználják a hagyományos viselkedésmód minden lehetséges tartalékát, hogy minden ellenséges helyzetben találjanak legalább egy barátot”. 

Nagy német elődje, Max Weber pedig azt tanította, hogy a politika „kemény deszkák erőteljes és lassú átfúrása, szenvedéllyel és szemmértékkel”. Úgy vélte, az ember nem érhette volna el a lehetségest, ha időről időre nem nyújtotta volna ki a kezét a lehetetlenért. De ahhoz, hogy egy ember ezt megtegye, „vezérnek kell lennie, és nemcsak vezérnek, de hősnek is”.

Orbán Viktor azon kevés európai vezető – ma már nem túlzás kimondani: államférfi – közé tartozik, akinek kellő kormányos-kormányzati tudománya, tapasztalata, továbbá szenvedélye és szemmértéke, higgadtsága és felelőssége van ahhoz, hogy az ország hajóját borulás nélkül a felszínen tartsa – ellenszélben, viharban is. S nemcsak a felszínen, hanem irányban is. 

Mi az irány? Erről néhány nappal az orosz–ukrán háború kitörése előtt, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó eseményén világosan, részletesen beszélt. Megerősítette azt a korábban általa kitűzött nemzetstratégiai célt, hogy a hazai gazdasági növekedés minden évben haladja meg két-három százalékkal az uniós mértéket és ezáltal 2030-ra elérhetjük az EU fejlettségének az átlagát.

A kormányfő a háború vagy béke kérdését nevezte a vasárnapi választás tétjének, és legtöbb honfitársunk a választás tanúsága szerint egyetért vele abban, hogy a béke és a biztonság megvédése most és a következő hetekben, hónapokban az első számú magyar érdek, sőt létérdek! 

Hogy mi történik az orosz–ukrán konfliktusban és egész Európában, hogy mit hoz a jövő, azt ma felelősen senki nem tudja megjósolni. (Emlékszünk Niels Bohr Nobel-díjas dán fizikus híres mondására, hogy jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó.) Ezért minden eshetőségre, kihívásra, veszélyre, rossz (és még rosszabb) forgatókönyvre is fel kell készülni. A kormányzatnak, minden felelős politikusnak, véleményformálónak, a gazdasági szereplőknek, a családoknak és az egyes embereknek egyaránt.

De! Mindez nem jelenti azt, hogy elfeledjük vagy feladjuk távlati céljainkat, évtizedes álmainkat. A miniszterelnök négy éve, a harmadik kétharmados választási győzelem nyomán a parlamentben kijelentette, az egyértelmű politikai felhatalmazás bátorítja és jogosítja fel a kormányt, hogy tizenkét évi időtávra, 2030-ig gondolkodjon, tervezzen, vállalkozzon. 

Elmondta, ő mindig is új, egységes korszaknak látta a 2010–2030 közötti húsz évet, ezért 2018-ban nagyobb időtávra szóló célokat fogalmazott meg, köztük azt, hogy Magyarország 2030-ra az EU első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. 

Ezt a gazdasági, egyben nemzetstratégiai célt erősítette meg, illetve pontosította úgy néhány hete, hogy 2030 környékére érjük el az Európai Unió (akkori) átlagos gazdasági fejlettségi szintjét.

Ezt a célkitűzést és időzítést az elmúlt három évtized egyik legjelentősebb döntésének minősítette a lapunk online felületén bő egy hónapja megjelent elemzésében Matol­csy György. Az MNB elnöke szerint ez a nagy cél mérhető, dinamikus és elérhető, de ehhez az eddigi – 1990 és 2021 között valaha elért – legjobb gazdasági hatékonyságunkhoz képest csaknem háromszorosára kell javulnunk. 

„Az új jövőkép célkitűzése azt jelenti, hogy az EU-átlag (száz százalék) és a mai magyar teljesítmény (az átlag 75 százaléka) közötti 25 százalékos különbséget kilenc év alatt megszüntetjük, ami évi átlagos 2,8 százalékos felzárkózási ütemmel lehetséges” – írta Matolcsy.

Horváth János, a száz éve született híres közgazdászprofesszor (1945–47 és 1998–2014 között parlamenti képviselő) szokta volt mondani, hogy „ami létezik, az lehetséges”. Mivel már régen történt, érdemes emlékeztetni rá, hogy a 2000 utáni válságidőszakban, az első Széchenyi-terv gazdaságfejlesztési programjainak, beruházásainak köszönhetően kétszer-háromszor gyorsabban növekedtünk az EU átlagánál, és a 2010 után fokozatosan felépített új magyar gazdasági modell gyümölcseinek beérésekor, 2017-ben kezdődő felzárkózási fordulat óta is hasonló többletet produkáltunk (a 2020-as válságévet leszámítva). 

Matolcsy szerint a következő években az EU átlagos növekedéséhez képest három-négy százalékkal gyorsabb GDP-bővülést szükséges elérnünk, és ezt fejlődési potenciálunk lehetővé teszi. A magyar esélyeket alapvetően meghatározza, hogy milyen módon védjük ki az évtized fenyegetéseit és aknázzuk ki a lehetőségeit, és mivel „ez háborús évtized, ezért erősebbek a kockázatok, egyben a lehetőségek is nagyobbak”, figyelmeztetett a jegybank elnöke.

Ahhoz, hogy a húszéves nagy menetelés végén célba érjünk, s 2030 körül utolérjük gazdasági fejlettségben „Európát”, mindenekelőtt béke, biztonság, szabadság és egyetértés kell. A rekordot megközelítő magas részvétellel lezajlott vasárnapi választás eredménye egyértelműen megmutatta, hogy a magyar emberek békét akarnak és nem szeretnének belesodródni a szomszédunkban zajló háborúba. 

Egyúttal azt szeretnék, hogy az elmúlt száz év legsikeresebb évtizedének (2010–2020) emelkedő pályáján menjen tovább, előre az ország, a nemzet, minden kis közösség, család és személy. 

Bár nem kizárólag ezért, de főként e kettős vágytól vezérelve adtak a magyar emberek az Orbán Viktor vezette nemzeti oldalnak vitathatatlan, legitim felhatalmazást Magyarország következő négyévi kormányzására. Az országépítő munka, a magyar sikertörténet folytatására.

Ha az előttünk álló négy és nyolc évben kinyújtjuk kezünket a lehetetlenért, elérhetjük a lehetségest. Mert ne feledjük: ami létezik, az lehetséges!

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke győzelmi beszédet mond a Fidesz–KDNP eredményváró rendezvényén, a Bálnában az országgyűlési választás és gyermekvédelmi népszavazás napján, 2022. április 3-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)