időjárás 3°C Marcella 2023. január 31.
logo

Erdély Orbán Viktor mögött áll

Fábián Tibor
2022.04.02. 10:00
Erdély Orbán Viktor mögött áll

Miközben ezeket a sorokat írom, mi, külhoniak, már leadtuk a szavazatunkat, sőt a levélszavazatok zöme már útra is kelt. A felmérések azt jelzik, az erdélyi voksolók túlnyomó többsége, mintegy kilencven százaléka a Fidesz–KDNP-ben látja a jövőt Magyarországon.

2022 tavaszán már rutinos természetességgel szavaztunk. Pedig hosszú volt az út, amíg eljutottunk idáig. A kilencvenes évek elején még morcos képpel firtatták a határon, hogy hová megyünk? Mit akarunk Magyarországon?

Főiskolai diákként folyton a tartózkodási engedély hosszabbításáért kilincseltünk a magyar hatóságoknál. Évről évre. Szégyenkező, piruló és lehajtott fejjel, mintha rossz fát tettünk volna a tűzre. Pedig dehogy! Csak tudtuk és éreztük, mert éreztették velünk: mi vagyunk a lenézett, a lesajnált, a csóró rokon. A románok. Kovács László huszonhárommillió román ideözönlésével riogatott: én lehettem ezek egyike. Akiktől félteni kellett az akkori Magyarországot.

Baloldali gyűlölet és demagógia

A jobb híján baloldalnak nevezett zavaros konglomerátum szemében a jobboldaliság, a konzervativizmus eleve gyűlöletkeltésnek minősül.

Persze szokva voltunk mi, még otthonról, a másodrendűség érzéséhez, de azért gyakran fel-feltört bennünk az anyaországban is az az ismerős és gyűlölt érzés: a gyomorideg, amikor valaki nyíltan kijelentette nekünk, az arcunkba mondta, úgy mint mostanság a trollok és a kommentszekciók gyűlölködői, teljes magabiztossággal, hogy „román, takarodj!”.

Ezek voltak hát az átkozott kilencvenes évek. És valahogy a kétezres évek politikája sem biztatott bennünket semmi jóval. Sőt akkor már leírva, hivatalosan is viszontláttuk a plakátokon, hirdetésekben, szórólapokon, amit a magyar politikum és társadalom baloldali része terjesztett: románok vagyunk. Jó sokan. És igazi skandalum, sőt egyenesen gazdasági csőd lesz abból, ha mi betesszük a lábunkat magyar állampolgárként az országba. Felzabálunk mindent, mi 23 millióan. Első utunk a Tescóba vezet, ahol minden akciós terméket sietősen kitolunk a bevásárlókocsin.

Mindez persze ma már csak egy rossz emlék. Amit néha, ha olyan a közeg és a helyzet, felidézünk. Egyre ritkábban, mert feledni akarunk, és csak a jóra emlékezni. Hiszen ma már a gyermekeink is tátott szájjal és hitetlenkedve hallgatják, hogy tényleg ilyen is volt? Ilyen is megtörtént, nem is olyan régen?!

Az erdélyiek kilencven százaléka mond igent ezen a választáson Orbán Viktorra és a Fideszre. És remélhetőleg a választáson is, nem csak a felmérésekben. Magyar állampolgárként. Felelősséggel és tartással. Mert az állampolgársághoz ez is dukál. Felelősség. Tartás. A haza szolgálata. Például egy létfontosságú, jövőt befolyásoló választáson. Most minden ezen múlik. Hiszünk Magyarországban! Hiszünk abban a hazában, amelyet magyarnak akarunk közösen megtartani és építeni, ebben az elhülyülést és a fejenállást egyszerre gyakorló kontinensen.

Nekünk, erdélyieknek nem kellettek óriásplakátok, szórólapok. Nem kellett heteken, hónapokon át törjük a fejünket, hogy melyiket a sok közül? Hiszen eleve nem akartunk hatalmat adni olyan emberek kezébe, akiktől csak válogatott és gyomorforgató utcai, országgyűlési és brüsszeli performanszokat láttunk az eltelt négy év során, és a legcsekélyebb mértékben sem a magyar érdekek képviseletét. Szóval könnyű döntés volt. Magától értetődő.

Az évek során megbocsátottunk, hiszen a nemzet egységét képviseljük, de ma sem felejtünk. De ha felejtenénk is, a baloldal képviselői és trollhadserege naponta orrunk elé tolta a kampány során, a legválogatottabb formákban, mennyire gyűlölnek minket.

Ők, akik örökös december 5-ében élnek. A múlt emberei. Akik, hiába a világon és Európában a számos példa, egyedül a külhoni magyart akarják kirekeszteni az őt megillető jogaiból. Megszoktuk, hogy a baloldal időről időre rátámad a nemzetére. Mostanra pedig azt látjuk, hogy ezt egyre gyakrabban teszi meg. Naponta. Nincs már határa és ingerküszöbe számukra a nemzetárulásnak.

Mi meg közben, őket nézve, időnként a feltörő öklendezésünket visszatartva, összeforrtunk. Számunkra még egyértelműbb lett a közös út és a közös akarat, hogy az ég kék és zöld a fű, és hogy Magyarország előremenjen, ne hátra. Amilyen öröm és boldogságérzés volt sok éve már a magyar állampolgársági eskü, olyannyira a kötelességtudat vezet most bennünket. Sok a vesztenivalónk. Össznemzeti erőpróba számunkra április harmadika. Nem engedhetjük meg, hogy a baloldali káosz és anarchia újra tönkretegye azt, ami felépült az eltelt tizenkét év során, Magyarországon, a külhonban és lelkiekben, a nemzet összetartozásában.

Szóval feladat vár ránk! Az erdélyiek, a külhoniak már döntöttek. Hiszünk Magyarországban!

A szerző partiumi író, újságíró

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Henning János)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.