Ha visszanézünk az elmúlt hetekre, akkor úgy tűnhet, hogy igazán nem sok említésre méltó dolog történt a választási kampány során. Pedig dehogynem. Szilárd meggyőződésem, hogy több, jórészt külföldről indított művelet is zajlott, amelyeknek egy célja volt: a magyar kormány helyzetét destabilizálni.
Ezzel pedig a választást megelőzően minket, választókat befolyásolni, az Orbán-kormány ellen hergelni vagy legalábbis elbizonytalanítani. Mindezek a lépések természetes módon az orosz–ukrán háború eseményeihez, a magyar kül-, biztonság- és energiapolitikához kötődtek, illetve a magyar gazdasági rendszer egyes elemeit támadták. Döntően külföldi források felhasználásával.
Emlékeznek még, hogy az orosz támadást követő első napokban milyen durván meggyengült a magyar fizetőeszköz árfolyama az euróhoz képest? Persze térségünk többi országának valutái is gyengültek, de a forint volt azoknak a napoknak az igazi vesztese. Pedig a magyar gazdaság helyzete ezt abszolút nem indokolta, sőt. Teljesen nyilvánvaló, hogy külföldi spekuláns pénzügyi csoportok shortolták a forintot.
Ez lehetne „egyszerű” pénzügyi támadás is, aminek a végén néhány százmilliót bezsebelnek a műveletbe befektetők. Ám mindez a választás előtt pár héttel más megvilágításba helyezi a történteket. És akkor még nem is beszéltünk Soros Györgyről és az ő kétes pénzügyi múltjáról.
Egy szó mint száz, ez alapvetően egy kormányellenes támadás volt az anyagi haszonszerzés mellett. Csakúgy, mint az OTP részvényei elleni támadás. A hatalmas zuhanást itt sem indokolta semmi. Az orosz és ukrán leánybankok helyzetének megingása mögött ott állt a magyar bank teljes ereje, stabilitása.
De ha emlékszünk még arra is, hogy Soros úr hányszor akarta az elmúlt évtizedekben megszerezni a OTP-t, akkor már okkal gyanakodhatunk. A tőzsdei manipulációból származó haszon realizálásán túlmenően ismét a magyar kormány elleni támadás képe sejlik föl. Aztán direktebb eszközt is bevetettek.
Dezinformációs művelettel keltettek pánikot a magyar autósok körében. Az elhíresztelt üzemanyaghiány megtette a hatását. Pillanatokon belül sorok álltak a töltőállomásokon, aminek következtében, önbeteljesítő jóslatként, valóban elfogyott az üzemanyag. Szerencsére az igazi pánikot ismét sikerült elkerülni, a kormány néhány napon belül ezt a bombát is hatástalanította.
Ma már alig emlékszünk rá, pedig pusztító hatása lehetett volna ezeknek a gazdasági célzatú, de politikai szándékkal elindított támadásoknak. Ezáltal pedig az ellenzék felé terelhették volna az elkeseredett, dühös szavazókat.
Szerencsére gyorsan, higgadtan, a megfelelő eszközök bevetésével megvédte a kormány a forintot, a legnagyobb bankunkat és az üzemanyag-ellátást is.
Ezek után jöttek azok a politikai támadások, amelyek a háborús pszichózist igyekeztek meglovagolni.
A legdurvább talán az volt, amikor Ukrajna állítólagos feldarabolásáról szóló, külföldről származó dezinformációkat kezdtek terjeszteni. „Természetesen” az orosz támadás egyik lehetséges céljaként tálalták ezt a hazugságot Kárpátalja Magyarországhoz csatolásáról. A szándék egészen nyilvánvaló volt.
A magyar kormány oroszbarátnak titulált politikáját bemutatni, ezzel együtt pedig a nyilvánvaló hazugságokkal lejáratni. Az emberekben félelmet kelteni a hazardőrnek feltüntetett kormánnyal szemben. Térképek jelentek meg Ukrajna elképzelt felosztásáról, amivel sajnos még inkább fűtötték a harcban álló ukránok magyarok elleni dühét. Ennek szomorú, sőt tragikus következményeként kezdték el újra fenyegetni a kárpátaljai magyarságot.
Szerencsére a nyilvánvaló hazugság nem lobbantotta lángra a térséget. Ennek a dezinformációs műveletnek a második fejezete sem sokáig váratott magára. Ismeretlen források azt kezdték terjeszteni, hogy a nem létező tartalékos hadkötelezettségre hivatkozva behívóparancsok érkeznek a magyar férfiaknak, mondván, hogy életbe lépett Magyarországon a rendkívüli és hadiállapot.
