Ha visszanézünk az elmúlt hetekre, akkor úgy tűnhet, hogy igazán nem sok említésre méltó dolog történt a választási kampány során. Pedig dehogynem. Szilárd meggyőződésem, hogy több, jórészt külföldről indított művelet is zajlott, amelyeknek egy célja volt: a magyar kormány helyzetét destabilizálni. 

Ezzel pedig a választást megelőzően minket, választókat befolyásolni, az Orbán-kormány ellen hergelni vagy legalábbis elbizonytalanítani. Mindezek a lépések természetes módon az orosz–ukrán háború eseményeihez, a magyar ­kül-, biztonság- és energiapolitikához kötődtek, illetve a magyar gazdasági rendszer egyes elemeit támadták. Döntően külföldi források felhasználásával. 

Emlékeznek még, hogy az orosz támadást követő első napokban milyen durván meggyengült a magyar fizetőeszköz árfolyama az euróhoz képest? Persze térségünk többi országának valutái is gyengültek, de a forint volt azoknak a napoknak az igazi vesztese. Pedig a magyar gazdaság helyzete ezt abszolút nem indokolta, sőt. Teljesen nyilvánvaló, hogy külföldi spekuláns pénzügyi csoportok shortolták a forintot. 

Ez lehetne „egyszerű” pénzügyi támadás is, aminek a végén néhány százmilliót bezsebelnek a műveletbe befektetők. Ám mindez a választás előtt pár héttel más megvilágításba helyezi a történteket. És akkor még nem is beszéltünk Soros Györgyről és az ő kétes pénzügyi múltjáról.

Egy szó mint száz, ez alapvetően egy kormányellenes támadás volt az anyagi haszonszerzés mellett. Csakúgy, mint az OTP részvényei elleni támadás. A hatalmas zuhanást itt sem indokolta semmi. Az orosz és ukrán leánybankok helyzetének megingása mögött ott állt a magyar bank teljes ereje, stabilitása. 

De ha emlékszünk még arra is, hogy Soros úr hányszor akarta az elmúlt évtizedekben megszerezni a OTP-t, akkor már okkal gyanakodhatunk. A tőzsdei manipulációból származó haszon realizálásán túlmenően ismét a magyar kormány elleni támadás képe sejlik föl. Aztán direktebb eszközt is bevetettek. 

Dezinformációs művelettel keltettek pánikot a magyar autósok körében. Az elhíresztelt üzemanyaghiány megtette a hatását. Pillanatokon belül sorok álltak a töltőállomásokon, aminek következtében, önbeteljesítő jóslatként, valóban elfogyott az üzemanyag. Szerencsére az igazi pánikot ismét sikerült elkerülni, a kormány néhány napon belül ezt a bombát is hatástalanította. 

Ma már alig emlékszünk rá, pedig pusztító hatása lehetett volna ezeknek a gazdasági célzatú, de politikai szándékkal elindított támadásoknak. Ezáltal pedig az ellenzék felé terelhették volna az elkeseredett, dühös szavazókat.

Szerencsére gyorsan, higgadtan, a megfelelő eszközök bevetésével megvédte a kormány a forintot, a legnagyobb bankunkat és az üzemanyag-ellátást is.
Ezek után jöttek azok a politikai támadások, amelyek a háborús pszichózist igyekeztek meglovagolni. 

A legdurvább talán az volt, amikor Ukrajna állítólagos feldarabolásáról szóló, külföldről származó dezinformációkat kezdtek terjeszteni. „Természetesen” az orosz támadás egyik lehetséges céljaként tálalták ezt a hazugságot Kárpátalja Magyarországhoz csatolásáról. A szándék egészen nyilvánvaló volt. 

A magyar kormány oroszbarátnak titulált politikáját bemutatni, ezzel együtt pedig a nyilvánvaló hazugságokkal lejáratni. Az emberekben félelmet kelteni a hazardőrnek feltüntetett kormánnyal szemben. Térképek jelentek meg Ukrajna elképzelt felosztásáról, amivel sajnos még inkább fűtötték a harcban álló ukránok magyarok elleni dühét. Ennek szomorú, sőt tragikus következményeként kezdték el újra fenyegetni a kárpátaljai magyarságot. 

Szerencsére a nyilvánvaló hazugság nem lobbantotta lángra a térséget. Ennek a dezinformációs műveletnek a második fejezete sem sokáig váratott magára. Ismeretlen források azt kezdték terjeszteni, hogy a nem létező tartalékos hadkötelezettségre hivatkozva behívóparancsok érkeznek a magyar férfiaknak, mondván, hogy életbe lépett Magyarországon a rendkívüli és hadiállapot. 

Azon túlmenően, hogy mekkora veszélyt hordoz egy ilyen hazugságcunami elindítása, azt is látni kell, hogy hány és hány családot akartak ezzel pánikba ejteni. Ez pedig napjainkban egyáltalán nem tréfa! Amikor valódi háború dúl a határunk mentén, épeszű ember nem játszik ezzel. Még akkor sem, ha választási kampány van. De a sornak még nem értünk a végére. 

Az EBESZ olyan missziót küld a mostani választásra hazánkba, amelyet a világ bármely nehéz sorsú országában is erősen meg kellene indokolni, nemhogy egy NATO- és EU-tagországban. Persze itt sem árt tudnunk, hogy milyen erős és jól látható szálakkal kötődik ez a szervezet a Soros György által finanszírozott, úgynevezett jogvédő struktúrákhoz. Emellett itt van még egy olyan informatikai, adatkezelő cég is, amely amerikai, főként demokrata párti támogatással igyekszik a háttérből befolyásolni a magyar választókat. De ez majd hosszabb elemzést kíván.

Egy szó, mint száz, úgy érkeztünk el az országgyűlési választásokhoz, hogy a véres háborús konfliktus árnyékában kemény külső és belső támadások érték a magyar kormányt, ezen keresztül pedig a magyar gazdaságot, bankrendszert, és végeredményben a magyar embereket is. Ezeket szerencsénkre higgadtan, de határozottan kezelte az Orbán Viktor vezette kabinet. Az ellenzék is kiterítette a lapjait, ami a többségünknek megkönnyíti a döntést. 

Túlzás nélkül mondhatom, hogy történelmi felelősség van most minden magyar választó vállán. Egyértelmű, hogy a XXI. századi történelmünk alapvető kérdéseiről döntünk vasárnap. Az erős, büszke, okos és békés Magyarországot kell választanunk!

A szerző az Alapjogokért Központ nemzetbiztonsági tanácsadója

Borítókép: Egy választópolgár gyermeke segítségével adja le szavazatát a csíkszeredai magyar főkonzulátuson az országgyűlési képviselő-választáson 2018. április 8-án (Fotó: MTI/Veres Nándor)