„Tragédiának nézed? Nézd legott
Komédiának s múlattatni fog.”
Hát igen. Hallgathatnánk Luciferre is, hogy kacagjunk.
De inkább lássuk meg a mély szimbólumot. Ahogy két aggastyán felszólal a davosi fórumon, ahol mindig összegyűlnek a világ legfőbb tönkretevői, hogy megtárgyalják, miképpen kellene megmenteni a világot.
Az egyik aggastyán: valaki. A legtehetségesebbek egyike. Volt külügyminisztere az Egyesült Államoknak azokban az időkben, amikor az Egyesült Államok is volt valaki. Lenyűgözően okos, nagyszerű elemző, félelmetes stratéga. Még nem a másnapi vezércikk foglya, van víziója akár évtizedekre előre is. Ő az, aki visszahozza Kínát a világpolitika porondjára, jó előre belátva, hogy Kína nélkül hamarosan nem lesz majd semmi sem.
Henry Kissingernek hívják.
Azt mondja Davosban, hogy a Nyugat ne próbálja térdre kényszeríteni Oroszországot, mert Oroszország az európai kultúra és civilizáció elengedhetetlen része egyfelől, Európa és a világ erőegyensúlyának egyik záloga másfelől.
Pontos.
S azt is mondja Kissinger, hogy a lehető leghamarabb be kell fejezni ezt a háborút. Ehhez pedig Ukrajnának engedményeket kell tennie, akár területi engedményeket is – ennek igazságát sem nehéz belátni, már csak azért sem, mert úgyis úgy lesz, ahogy Oroszország akarja. Mert a világnak az a része Oroszország hátsó udvara, Oroszország biztonsági zónája.
Emlékezzünk csak: amikor Hruscsov atomfegyvereket akart telepíteni a „testvéri” Kubába, majdnem kitört a harmadik világháború. Mert az a térség az Egyesült Államok hátsó udvara, az Egyesült Államok biztonsági zónája. És Kennedy határozottan közölte, ezt nem fogja eltűrni. És Kennedynek maximálisan igaza volt. Az a kérdés, miért hitték (hiszik) azt, hogy ugyanazt Putyin majd eltűri? Valószínűleg azért, mert nincs már ott egyetlen Kissinger-szintű és tehetségű stratéga, gondolkodó. Ott már csak a másnapi vezércikk foglyai vannak, és az elnök vagy láthatatlan emberekkel parolázik (saját démonai?), vagy eltéved a színpadon. Ennek vége van…
A 99 éves Kissinger beszédét szórványos taps fogadta – aztán az ukrán nácik már másnap feltették a volt amerikai külügyminisztert a halállistájukra, arra a halállistára, ahová már feltették a kárpátaljai magyar vezetőket és egy 13 éves orosz kislányt is.
A Nyugat pedig félrenéz, nem vesz tudomást ezekről a halállistákról meg az ukrán nácikról, hiszen az zavarná a hivatalos narratívát a szegény, ártatlan Ukrajnáról.
A másik aggastyán: senki.
Egon Friedell írta Robespierre-ről: „A harmadik pedig Maximilian Robespierre, e gimnáziumi tanár, akit egyszerre démon szállt meg, aki zsarnokságát rendes viszonyok között a házaséletben élte volna ki, s aki diktatúrájához nem hozott otthonról egyebet, mint átlagos értelmet, gimnáziumi műveltségének híg főzetét s a középszerű stréber jó hírnevét; már az iskolában osztályelső volt, és más korokban vagy más országban az lett volna belőle, ami az osztályelsőkből lenni szokott: zugügyvéd […], községi tisztviselő, könyvelő vagy rendőrségi besúgó – és az lett, ami csak abban a korban és csak abban az országban lehetett egy osztályelsőből: a jakobinus Franciaország teljhatalmú önkényura.”
Ezt a másik, 90 éves aggastyánról is írhatta volna, bár ennek a másiknak nincs még robespierre-i tehetsége sem. Ez kizárólag egy dologhoz ért: a pénzcsináláshoz. Pénzcsinálás bármi áron. Emberek, népek, országok, államok tönkretétele árán is. Ezt az aggastyánt hajdan a világ számos országából kitiltották, akkor, amikor a világnak még volt valami önvédelmi reflexe. Ez az aggastyán gátlástalanul gázolt át bármin és bárkin, hogy pénzt, aztán még több pénzt csináljon, tőzsde, shortolás, hazugságok óceánja, bennfentes kereskedelem, lefegyverző gátlástalanság, ocsmányság, a nyilvánosság felvásárlása és kitartása, stricimentalitás, védelmi pénzek szedése a saját k…rváivá tett országoktól és államoktól; aztán egy reggel interjút adott valahol valakinek, valamelyik kitartottjának, és igazi ocsmány farizeusként, krokodilkönnyek mögött röhögve „vallott” arról, mennyire megbánta „korábbi” gátlástalanságát, amelyet a pénzcsinálás terén mutatott, s mostantól jótékonykodásba fog, hogy vezekeljen bűneiért.
S belefogott.
„Civil” szervezetek garmadáját hozta össze és kezdte el pénzelni, hogy immáron ezeken keresztül befolyásolja az országok és államok politikáját, ezeken keresztül striciskedjen tovább és szedjen védelmi pénzeket – szóval, hogy immáron „jótékonykodva” csináljon még több pénzt.
Mondogatjuk gyakran, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ez igaz lehet, de ebből az aggastyánból eleve hiányzott a jó szándék, vele kapcsolatban ez fogalmilag kizárt. Úgyhogy a pokolba vezető és jó szándékkal kirakott út egészen biztosan csak egy alsórendű út. Kátyús, gödrös, gazfelverte. Azon az esendő emberek zötyögnek a pokol felé, korszerűtlenül. Ez az aggastyán ilyet nem használ. Mert van a pokol felé egy széles, többsávos, hibátlanul karbantartott, selyemsimaságú sztráda is – ez az aggastyán azt használja.
S ez az aggastyán fogadta meg Lucifer tanácsát, s komédiának néz mindent, és nevet.
Ezt az aggastyánt George Sorosnak hívják.
Ő szólalt fel Kissinger után Davosban. Hogy ez a senki mit keres ott és mit keres bárhol is, a világ vezetőinek szobáiban, döntéshozók budoárjaiban, Davosban, Washingtonban, Brüsszelben – ez egy jó kérdés. Pontos válasz nincsen rá. Viszont tűpontosan megmutatja, kiknek a stricije ez a senki, és kiktől szedi folyamatosan a védelmi pénzeket. („Azt csinálod, amit mondok neked, és az NGO-im meg a sajtóm nem fog bántani, világos?”)
Soros a beszédében azt sürgette, hogy a Nyugat most aztán egyszer s mindenkorra számoljon le Oroszországgal. Továbbá szállítson fegyvereket Ukrajnának, terjessze ki a háborút, tart, ameddig tart, nem érdekes; ezenfelül az Európai Unió számolja fel tagállamainak vétójogát, és most végre vessen véget a nemzetállamoknak, alakuljon át „föderatív alapon”, vagyis jöjjön létre az Európai Egyesült Államok. S persze Európa azonnali hatállyal jelentsen be embargót minden Oroszországból érkező energiahordozóra, olajra, gázra, szénre.
Ez a Soros-terv.
Ami – mint tudjuk – nincs is. S ha azt mondod, van, akkor antiszemita vagy.
De vissza a nem létező Soros-tervhez! Világos és nem túl bonyolult. Nagyjából annyira, mint egy ácskapocs. S nem elhanyagolható mellékhatásaként már most itt van az új világrend nyitánya (játszik a Globális Anarchia Zenekara, vezényel Önsorsrontó Elmebaj, Emmy- és Oscar-díjas karmester), szóval itt a nyitány, vagyis Ukrajna „finnlandizálása” helyett Finnország és Svédország „ukrajnizálása”, vagyis Skandinávia 1945 óta létező katonai semlegességének, tehát a biztonság zálogának felszámolása.
De tegyük fel a kérdést: miért jó mindez Sorosnak?
Talán induljunk ki egy két évvel ezelőtti Soros-interjúból. Akkor ezt mondta a világ nagy barátja: az Európai Uniónak minimum 12-15 ezer milliárdnyi hitelre van szüksége. S persze mindjárt volt egy javaslata is: „örökhitel”. A baj ugyanis az, hogy két év Covid-járvány után csak alig több mint ezermilliárd eurónyi közös, uniós hitelfelvétel történt. Ez pedig túl kevés és túl lassú is.
Értjük. Ideje lenne egy jó kis „örökhitelnek”, amit majd addig fizetünk (neki), míg világ a világ és még két nap. (Népmesei elem…)
És hol volt még két éve a háború? Ami immáron beköszöntött, így Sorosnak is új ötletei lehetnek.
S csak hogy világos legyen, nézzük a kiindulópontot, a jelenlegi állapotot: az Európai Unió tagállamainak összesített adóssága jelenleg 13 ezer milliárd euró, ami az összesített GDP arányában kilencvenszázalékos eladósodottságot jelent.
Az Európai Unió jelen állapotában nem venné fel a sorai közé az Európai Uniót.
De legfeljebb öt éven belül a tervezett „közös adósságfelvétellel” még rávernek Európára úgy 20-30 ezer milliárd eurónyi adósságot. Hiszen meg kell támasztani a dollárt, és a Covid-hitel meg a karbonadó meg az összes többi gazemberség megint csak túl kevés és túl lassú. Így nem fogunk idejekorán véglegesen és visszafordíthatatlanul eladósodni.
