Már vetítik folytatásokban Jankovics Marcell Toldi-feldolgozását a Duna Televízióban. A közönség szeptember 19-ével kezdődően vasárnaponként két-két részt láthat a tizenkét plusz egy részes animációból. Az első hat, már sugárzott rész elérhető a Médiaklikken. A kritikákban többnyire jól fogadták, de egyik-másik szerző kicsit fanyalog, hogy a sorozat nem több, mint a kötelező olvasmányként unalomig ismert elbeszélő költemény igényes illusztrációja.
Én ezzel a megközelítéssel vitatkoznék, mert ez az animáció nagyon jól átgondolt műalkotás. Azt is tudni kell, hogy a rajzfilmsorozatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta, nem a játékfilmes finanszírozási monopóliummal bíró Nemzeti Filmintézet, így ez az epizodikus változat kifejezetten televíziós sugárzásra készült. Formai megkötés volt az is, hogy Arany Jánost is kiemelje a négy évvel ezelőtti bicentenárium kapcsán. Ezeket az elvárásokat a rendező azonban előnnyé változtatta. Lehet, hogy érdekesebbnek tűnt volna a mai 20–60 év közöttieknek egy akciófilmes megközelítés, de jó is, hogy nem olyan lett.
A mű Arany János elbeszélő költeményének valóban párhuzamosan megrajzolt, mozgóképes feldolgozása. Nem pusztán illusztrációja, mert nem hangzik el az énekek összes sora, és nem mindig csak azt látjuk, amiről a mesélő beszél. A képi világnak pedig több rétege van. Egyrészt van a fiatal Toldi történetének kiinduló valósága, amelyet időnként kiegészítenek az időben előre- és hátrautalások, a stilizált elbeszélői részek, mint a főcím, a historikus elemek és a szürrealisztikus átváltozások. Nem utolsósorban megjelenik Arany János is, mint szerző, mint mesélő a Petőfi Sándor által készített ceruzarajz alapján, de külön képi rétegként, mozgásban, animálva.
Kifejezetten szerencsésnek tartom, hogy egy rajzfilm ilyen tisztelettel szervesíti magában az alapul vett, megszólaltatott elbeszélő költeményt, és nem csupán azért tetszik, mert magam is szerzőként a verses epika feltámasztásán és megújításán fáradozok. Arany sorai ma is élők, elevenek, és Széles Tamás hangján ízesen előadva – szakszóval: recitálva – lényegesen többet nyújtanak, mint a mű jegyre felmondott memoriterként az iskolában. Jankovics alkotása tisztelgés Arany és az elbeszélői vers iránt általában.