Közben itt-ott mintha a lázadás jelei mutatkoznának. Az a Nyugat-Európa, amely 2015 óta komolyabb tüntetések nélkül tudomásul vette, hogy afrikai, ázsiai milliókkal árasszák el, tegyék tönkre megszokott jólétét, zilálják szét társadalmi rendjét, most mintha ébredezni méltóztatna. S mint oly sokszor, most is a rögvalóságban élők kezdték a tiltakozást: a gazdák. Őket tudniillik (városi, elidegenedett, fősodratú agymosással béklyóban tartott polgártársaikhoz képest) sokkal nehezebb ideológiai lózungokkal meggyőzni róla, miért lesz jó nekik, ha télen éhen halnak, megfagynak.

Hollandiában már június óta tüntetnek a gazdák az EU-konform műtrágyarendelet ellen, és úgy tűnik, egyre elszántabbak. Elvakult, szélliberális kormányuk átlagosan negyven százalékkal csökkentené a mezőgazdaság nitrogén-oxid- és ammóniakibocsátását. Sőt természetvédelmi területek közelében százszázalékos csökkentésre köteleznék a farmereket. Hogy ebbe a gazdálkodók esetleg belerokkannak, arra magasról tesz a Rutte-kormány.

Az ideológia, a zöldmaszlag fontosabb, mint a rögvalóság, a hús-vér állampolgárok élete. Ruttéék (és úgy általában a nyugati balliberálisok) ars poeticája szerint az emberek vannak az ideológiáért és nem az ideológia az emberekért. A rendelet értelmében a földek tíz százalékát parlagon kell hagyni, és ha az érintett földtulajdonosok nem adják át önként területeiket, az állam kisajátítja azokat. Nem csoda, hogy a gazdák dühösek, tiltakoznak, ahogy tudnak.

Tízezrek vonulnak az utakra. Traktorjaikkal autó­pályákat torlaszolnak el, trágyát kennek kormányépületekre, szénabálákat gyújtanak fel, városokat bénítanak meg. A tüntetések elfojtásához már a katonaságot is bevetik, és persze – jó libsi szokás szerint – Ruttéék büntetésekkel fenyegetik a sarokba szorított tiltakozókat. A következő, gondolom, az lesz, hogy a kanadai példát követve a tüntetők bankszámláit is zárolják. Nyilván a jogállamiság, az emberi jogok jegyében.

Menet közben a holland gazdatüntetések már Németországra, Spanyolországra és Lengyelországra is átterjedtek. Ám ez még csak ízelítő mindabból, ami várható. Hiszen dübörög a háborús infláció, a gáz és az áram ára az egekben. A holland szocialista Frans Timmermans mondta pár napja, hogy népfelkeléstől lehet tartani. Talán életében először mondott valami érvényeset, s jó lenne, ha a népharag valóban utolérné Európa sírásóit. Azokat, akik irányított népvándoroltatással, genderőrülettel, kötelező óvodai LMBTQ-propagandával, ostoba uniós rendszabályokkal, központosítással vagy éppen öngyilkos oroszellenes szankcióik miat­ti háborús inflációval, energiaválsággal taszajtják szakadékba Európát.

Németország napok óta nem kap gázt az oroszoktól az Északi Áramlaton keresztül a gázvezeték tíznapos karbantartása miatt. Pánikhangulat van. A németek attól rettegnek, hogy utána sem indul újra a szállítás. Kétségbeesetten próbálják újraindítani a zöldőrület miatt korábban leállított erőműveiket. Ott tartanak, hogy közlekedési lámpák lekapcsolását tervezik Berlinben, Lipcsében és másutt. A közvilágítást már több helyen kikapcsolták. Van, ahol korlátozták a melegvízellátást, máshol uszodákat zártak be. Közben pedig mosás helyett valószínűleg szorgosan szellőztetik a ruháikat, ahogyan Timmermans javasolta. S mit szól mindehhez Josep Borrell, az unió külügyi főképviselője? Hát ennyit: az oroszellenes szankciók hatékonyak, csak még várni kell egy kicsit.

Élvezze a nyári napsugarakat, amíg lehet, az orosz tél közeledik Európa felé – riogatja olvasóit (amúgy alappal) a fősodratú Politico. Azt írják: a háború már az egész kontinensen érezteti hatását az élelmiszerárak emelkedése, a gázhiánytól való félelem és gazdasági aggodalmak formájában. „És mivel Vlagyimir Putyin orosz elnök késznek mutatkozik arra, hogy az élelmiszert, az üzemanyagot és a műtrágyát háborús fegyverként használja az Ukrajnát felfegyverző és Moszkvát szankciókkal sújtó nyugati demokráciák ellen, a helyzet gyorsan rosszabbra fordulhat” – panaszolja az agitprop lap, amely az előző hónapokban még a szankciók mellett kardoskodott és a nem eléggé szankcióbarát Magyarországot szapulta. Kár, hogy csak most, zuhanás közben tértek észhez. Valószínűleg már elkéstek a beismeréssel, de mindegy.

Egy, csak egy ország volt talpon a vidéken, amely a kezdetektől ellenezte az oroszellenes szankciókat: Magyarország. Egyedül – a bosszúért lihegő, különvéleményünkért minket durván sértegető „szövetségeseink” gyűrűjében. És nem azért álltunk ki a szankciók ellen, mert „Putyin pincsijei” vagyunk, miként azt a gyűlölettől elborult elméjű brüsszeli bürokraták és magyarországi kiszolgálóik szajkózták. Hanem a józan ész okán. Orbán Viktor már az elején megjósolta: a szankciókkal Európa lábon lövi magát. A minap pedig közölte a diagnózist is: ebből bizony tüdőlövés lett. „Magyarország a szankciókat mindig is ellenezte, a legelső pillanatban is azt mondtuk, ezt mondtam a miniszterelnök kollégáimnak is, hogy higgyék el nekem, hogy a szankciókkal nem fogunk segíteni Ukrajnán” – írta vasárnap a miniszterelnök Facebookon-oldalán. Kiemelte: a szank­ciók nem segítenek Ukrajnának, „és ha így megy tovább, kinyuvasztják az európai gazdaságot. Ez kibírhatatlan, amit most látunk, ezért el kell jönnie az igazság pillanatának. Brüsszelben a vezetőknek azt kell mondani, hogy rosszul kalkuláltunk, téves feltételezésekből indult ki a szankciós politika, azt meg kell változtatni. Le kell ülni az oroszokkal, tárgyalni kell, tűzszünetet kötni, utána pedig béketárgyalásokat kell folytatni.”

Ám Orbán Viktornak hiába van (és lesz) szinte mindig mindenben igaza, Brüsszel Kasszandraként bánik vele. Legkésőbb 2015 óta mindig ugyanez a forgatókönyv. Egyre képtelenebb ötletekkel állnak elő, egyre nagyobb bolondságokat akarnak ránk kényszeríteni. Hogy ­miért? Nehéz elhinni, hogy a teljes nyugat-euró­pai politikai vezetésnek egyszerre, vezényszóra ment el az esze. Inkább arról lehet szó, hogy küldetést teljesítenek. Ezeknek a fizetett zsoldosoknak az a feladatuk, hogy Európát leválasszák az olcsó orosz nyersanyagokról, meg­gyengítsék, eladósítsák, az Egyesült Államok kiszolgáltatott vazallusává tegyék. Ha kell, Gyuri bácsi által vezényelt népvándorló hordákkal, máskor szivárványos métellyel, kötelező térdeléssel vagy éppen az Egyesült Államok által kiprovokált háborúra adott, szándékosan túltolt szankciókkal. Amit látunk, az nem a véletlenek összjátékának tűnik, hanem a káoszhadművelet tervszerű végrehajtásának. Azt hiszem, következő válságra már nem lesz szükség: az uniónak ez lesz a legutolsó.

Borítókép: Az Európai Parlament (Forrás: Pixabay)