Inkább tragédia, mint komédia Dobrev Klára árnyékkormánya

Néha elgondolkozom a Gyurcsány-jelenségen, és rájöttem, hogy megoldhatatlan számomra ez a kérdés. Ép ésszel ugyanis nem tudom felfogni, hogy miért uralkodik még ma is bizonyos körök felett. Egyszer láttam színházban egy Samuel Beckett-drámát, amelyet, bár csak másfél óráig tartott, nagyon nehéz volt végigülni, mert arról szólt, hogy miért nem tud hosszú ideig kimenekülni egy lehetetlen, elnyomó helyzetből valaki, akin egy zsarnok uralkodik.

A néző késztetést érzett, hogy felugorjon és megrázza a szerencsétlent, hogy csak ki kell lépnie az ajtón és otthagynia a fenébe! Az egész előadás alatt egy fájdalmas zsibbadásérzés volt a lábamban, amely érzelmi alapon keletkezett.

Néha ezt érzem baloldali honfitársaimmal kapcsolatban is, mert értetlenül állok azelőtt, hogy miért kínozzák magukat a Gyurcsány-paradoxonnal már lassan két évtizede. A legutóbbi választáson tökéletesen bedarálta, padlóra fektette, kinyuvasztotta a teljes ellenzéket, mégis, míg a többiek valóban képletesen szólva kipurcantak, ő árnyékként követ bennünket ma is.

Les, figyel, intrikál, szervezkedik. Máig megmagyarázhatatlan blöffel bejuttatta feleségét az Európai Parlamentbe, ahol valóban van lehetőség, hűvös ajtóbeugrókban szövetkezve, sunyin megbújva, puccsot tervezgetni.

Ott senki nem kérdezi meg Dobrev Klárától, hogy mi az a kommunista örökség, amelyet magával cipel. Senki nem hánytorgatja fel neki 2006-ot, nem kérdezi meg tőle, hogy milyen szerepet játszott ő akkor, és miért akar a saját országának folyamatosan hátrányt okozni.

Amikor a Covid-járvány kitört és Olaszországban bekövetkeztek a tragikus események, az olasz jobboldal, feladva minden politikai ambícióját, a helyzet megoldása mellé állt. Egyszerűen azért, mert hazafiak. Ezzel szemben a Demokratikus Koalíció itthon minden, emberek felett létező befolyását arra fordította, hogy gáncsolja a védekezést. Egyszerűen azért, mert kommunisták.

A kommunista legfőbb ismérve a szervezkedés, földalatti tevékenység végzése addig, amíg nem jut hatalomra. Árnyékként jár a nyomodban, hogy adott pillanatban a torkodnak ugorjon. A kommunistának semmi sem szent, egy adott helyzetben nem mérlegeli, hogy mi a helyes döntés. Járvány, háború alatt is csak abban mesterkedik, hogyan tegye tönkre ellenfelét.

További Vélemény híreink

Mindig árnyékban

Az mellékes veszteség, ha ezt a saját nemzete megsínyli. Az nem érdekli. Soha nem ül be úgy a parlamentbe, mint egy valódi ellenzéki párt, azért, hogy az üléseken elmondja a véleményét és a demokrácia keretein belül harcoljon. Ő máshogy harcol, nem nyílt küzdelemben, hanem árnyékként. A parlamentből pedig többször kivonul, azon a színtéren csak ennyit tud tenni.

Amikor bejelentették az árnyékkormányt, rögtön az jutott eszembe előbbi okfejtés alapján, hogy mennyire fején találták a szöget! Már 2010 óta úgy tesznek, mintha nekik kellene kormányozniuk, mintha bárki erre kérné őket folyamatosan. Négyszeres „nem” nem volt elég, hogy visszavonulót fújjanak.

Árnyékként kormányoznak a Rózsadombról. Elképzelem, hogy van egy ennek megfelelően berendezett szoba, kormányrúddal, amelyet kettesben rendszeresen megfognak és elfordítanak. El is nevethetnénk magunkat, de mégis inkább tragédia, mint komédia, mert állandó nyugtalanságot kelt bennünk a politikai jelenlétük. Engem az is elszomorít, hogy mivel ebben a légkörben nem tud normális ellenzék kialakulni – az egyetlen valódi lehetőség, szerintem, a Schiffer András fémjelezte LMP-vel elúszott –, könnyen ránk fogják Nyugaton, hogy autokráciát építünk Magyarországon.

Pedig csak rettegünk Gyurcsánytól. Hogy vissza ne jöjjön. És hát annyian rettegünk, hogy mindig kétharmad lesz belőle. Saját előbbi bajunkon túltekintve sokan érezzük ma, hogy Európa veszélyben van, és reménykedünk a nemzeti fordulatokban Olaszországban és Svédországban.

De persze a lényeg az Egyesült Államok. Reméljük, visszatérhet a méltatlanul kiebrudalt republikánus harcos, Donald Trump, és addig is lesz valamilyen kontroll a Biden-adminisztráción, mielőtt a sistergő vészhullám elszegényedéssel, fázással, elégedetlenséghullámmal elárasztja a kontinensünket. És reméljük, az atombomba-indítókat sem nyomkodják idegességükben. Mindannyiunknak csak egy elemi érdekünk van: a mielőbbi béke.

Dobrev Klárának viszont csak egy elemi érdeke van, hogy olyan világ legyen, ahol a viszály csíráját elszórva a saját érdekeit érvényesítheti. Magyarok, ne hallgassatok a „milady” hazug Facebook-posztjaira! Évek óta csak azon mesterkedik, hogy bosszút álljon Magyarország testőrein! De van egy pozitívum, legalább megtudtuk, mire „készül” Gyurcsány Ferenc, és nem kell tovább izgulnunk ezen. Árnyékként követ bennünket tovább.

A szerző orvos

Borítókép: Dobrev Klára, a DK EP-képviselője és Gyurcsány Ferenc, a párt elnöke, volt szocialista miniszterelnök (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)