Néha elgondolkozom a Gyurcsány-jelenségen, és rájöttem, hogy megoldhatatlan számomra ez a kérdés. Ép ésszel ugyanis nem tudom felfogni, hogy miért uralkodik még ma is bizonyos körök felett. Egyszer láttam színházban egy Samuel Beckett-drámát, amelyet, bár csak másfél óráig tartott, nagyon nehéz volt végigülni, mert arról szólt, hogy miért nem tud hosszú ideig kimenekülni egy lehetetlen, elnyomó helyzetből valaki, akin egy zsarnok uralkodik.
A néző késztetést érzett, hogy felugorjon és megrázza a szerencsétlent, hogy csak ki kell lépnie az ajtón és otthagynia a fenébe! Az egész előadás alatt egy fájdalmas zsibbadásérzés volt a lábamban, amely érzelmi alapon keletkezett.
Néha ezt érzem baloldali honfitársaimmal kapcsolatban is, mert értetlenül állok azelőtt, hogy miért kínozzák magukat a Gyurcsány-paradoxonnal már lassan két évtizede. A legutóbbi választáson tökéletesen bedarálta, padlóra fektette, kinyuvasztotta a teljes ellenzéket, mégis, míg a többiek valóban képletesen szólva kipurcantak, ő árnyékként követ bennünket ma is.
Les, figyel, intrikál, szervezkedik. Máig megmagyarázhatatlan blöffel bejuttatta feleségét az Európai Parlamentbe, ahol valóban van lehetőség, hűvös ajtóbeugrókban szövetkezve, sunyin megbújva, puccsot tervezgetni.
Ott senki nem kérdezi meg Dobrev Klárától, hogy mi az a kommunista örökség, amelyet magával cipel. Senki nem hánytorgatja fel neki 2006-ot, nem kérdezi meg tőle, hogy milyen szerepet játszott ő akkor, és miért akar a saját országának folyamatosan hátrányt okozni.
Amikor a Covid-járvány kitört és Olaszországban bekövetkeztek a tragikus események, az olasz jobboldal, feladva minden politikai ambícióját, a helyzet megoldása mellé állt. Egyszerűen azért, mert hazafiak. Ezzel szemben a Demokratikus Koalíció itthon minden, emberek felett létező befolyását arra fordította, hogy gáncsolja a védekezést. Egyszerűen azért, mert kommunisták.
A kommunista legfőbb ismérve a szervezkedés, földalatti tevékenység végzése addig, amíg nem jut hatalomra. Árnyékként jár a nyomodban, hogy adott pillanatban a torkodnak ugorjon. A kommunistának semmi sem szent, egy adott helyzetben nem mérlegeli, hogy mi a helyes döntés. Járvány, háború alatt is csak abban mesterkedik, hogyan tegye tönkre ellenfelét.
