A szervezet befolyása az amerikai kormányokra, legyenek azok demokraták vagy republikánusok, egészen elképesztő. (Az első nagy kivétel Donald Trump, a nemzeti republikánusok elnöke, aki megpróbálta megtörni a CFR-ben is megjelenő globalisták hatalmát, éppen ezért is kellett távoznia az elnöki székből 2020-ban.) Ezt a következő adatokkal lehet alátámasztani, amelyek magukért beszélnek: a CFR soraiból került ki az Egyesült Államok nyolc elnöke vagy alelnöke, tizenhét külügyminisztere, húsz védelmi minisztere, tizennyolc pénzügyminisztere és tizenöt CIA-igazgatója.

A fenti adatok mindenesetre nem azt mutatják, hogy az aktuális amerikai kormányzatok és elnökök a CFR, illetve a globális pénzügyi elit más fontos szervezetei (Bilderberg-csoport, Tripartit Bizottság) által ne lennének egy picikét sem „befolyásolva”. Nem véletlenül mondta a következőket egy alkalommal John J. McCloy, a Külkapcsolatok Tanácsának egykori elnöke, egyben több amerikai elnök tanácsadója: „Amikor szükségünk volt egy emberre Washingtonban, egysze­rűen csak átlapoztuk a tanács taglistáját, és telefonáltunk New Yorkba.” Hát így nem nagy kunszt – mondhatnánk pestiesen szólva.

Ezért érthető és világos, hogy Donald Trumpot hivatalba lépésétől kezdve támadták, méghozzá a létező összes eszközzel: adócsalással, korábbi nőügyekkel, vagyonbevallási problémákkal, az oroszokhoz fűződő kapcsolatokkal, a választások elcsalásával (hm…), bírósági perekkel, impeachment-eljárások kezdeményezésével, stb. stb., és ezt meg is tehették, mert minden eszközük adva volt hozzá. 

Ezért nem volt más választásuk, mint hogy a 2020-as elnökválasztáson már biztosra menjenek: ennek módjáról számolt be egy Molly Ball nevű újságíró-szakértő a Time magazin 2021. február 15-i számában.

Molly Ball meglepő őszinteséggel leírta, hogy a választások előtt egy évvel egy általa is összeesküvésnek nevezett gigacsoportosulás állt össze demokrata politikusokból, szakszervezeti vezetőkből, vállalati CEO-kból (vezérigazgatókból), lobbistákból, választási gurukból, techóriásokból (élükön Mark Zuckerberggel), médiavezetőkből stb. A szerző szerint ez „befolyásos emberek iparágakon és ideológiákon átívelő közös munkálkodása volt a színfalak mögött”. Vagyis, demokraták republikánusokkal működtek itt együtt. Ez számomra nagyon látványosan bizonyítja, hogy amiről már jó ideje beszélünk, írunk többen is, az ebben az önvallomásos, büszkélkedő, árulkodó cikkben bizonyítást nyer: létezik a deep state, a mélyállam vagy háttérhatalom, amelyik átnyúlik a formális látványpolitikán, s rejtett hálózatként jelen van nemcsak a demokraták körében – persze elsősorban ott –, hanem a republikánusok soraiban is. A deep state nem formális, nem választott, nem ellenőrizhető intézmény, amely informális hálózatként működik, ám néha megmutatja magát, mint ebben az esetben is. És ennek a deep state-nek az egyik legfontosabb intézménye a Külkapcsolatok Tanácsa.

2020-ban sikerült tehát megdönteni Trump hatalmát, jöttek a demokraták Joe Bidennel, s aligha csodálkozhatunk azon, hogy a CFR ismét aktivizálódott. A következmény: a Biden-kabinet számos tagja egyben a CFR-nek is a tagja…

Hermann Ploppa német politológus szerint a Külkapcsolatok Tanácsa a „transzatlanti hálózatok anyja”. Különösen a mai háborúval kapcsolatos érthetetlen és önpusztító németországi politika kapcsán fontos rámutatni, hogy a CFR Németországban erősen jelen van, például az Atlantik Brücke (Atlanti Híd) nevű szervezeten keresztül. Az utóbbi globalista szervezetet John Maloy elnök és – most kapaszkodjanak meg! – Eric Warburg alapította (van-e, aki a Warburg bankárdinasztia nevet nem ismeri?). De ezen kívül említeni kell a CFR-hez erősen kötődő Gesellschaft für Aussenpolitik (Társaság a Külpolitikáért) nevű szervezetet, valamint a German Council on Fo­reign Relationst (Külkapcsolatok Német Tanácsa), mely, akárcsak a Soros által alapított European Council on Foreign Relations, ugyancsak a CFR leányintézményének tekinthető.

Példaként említhető, hogy David Schlesinger, a Thompson Reuters főszerkesztője a CFR tagja is egyben, akárcsak az az Isaac Lee, aki az Egyesült Államok egyik legnagyobb hírügynökségének, az Associated Press igazgatótanácsának a tagja. Továbbá a „német” Atlantik Brücke tagjai között ott találhatók az ARD, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Die Zeit, a Süddeutsche Zeitung, a ZDF egyes vezetői és szerkesztői.

Megemlítendő, hogy a Bilderberg-konferencia gyakori vendégei a médiaszakemberek is, mint az NZZ volt főszerkesztője, Markus Spillmann, a Tamedia kiadója, Pietro Supino vagy az Axel Springer SE kiadócsoport menedzsere, Mathias Döpfner. Emellett maguk a CFR-tagok is megjelennek a helyi közmédia tudósításaiban – „szakértőként”, és természetesen a CFR céljaira és gondolkodásmódjára való hivatkozás nélkül. Ez pedig kiváló módja annak, hogy a gyanútlan tévénézők a CFR, tágabban a globális elit szemüvegén keresztül nézzék és értékeljük a világ eseményeit.

Ezen túl, a CFR kiterjeszti a befolyását különféle „humanistának” nevezett szervezetekre is, ráadásul a Human Right Watch, vagy a számunkra oly „kedves” Amnesty International vezetőségében is ott találhatók vagy korábban ott voltak a CFR emberei. De említhető befolyási körükön belül a USAID, az USA nemzetközi fejlesztési ügynöksége, illetve az Amerikai Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (NED).

De nem szabad azt hinni, hogy a CFR figyelme és befolyása nem terjed ki a katonai ügyekre és a gazdaságra is. Minden további magyarázkodás helyett idézem a Swiss Policy Research nevű kutatóintézet értékelését: 

Szigorú, de igazságos mondatok.

Végül a gazdaságról: a CFR 1953-ban döntött úgy, hogy a piaci kapcsolatait is kibővíti céljai elérése érdekében. Az általuk közölt információk szerint több mint 120 vállalat kapcsolódik hozzájuk a pénzügyi, egészségügyi, táplálkozási és ipari szektorból. Ezek között található a Toyota Motor Corporation, az American Express pénzügyi szolgáltató, a BASF ipari csoport, a PepsiCo ital- és élelmiszergyártó és a Johnson & Johnson gyógyszeripari óriáscég. És azért a Facebookot és a Google-t se hagyjuk ki a sorból.

A végére csak még egy érdekesség: a CFR egyes tagjai ott voltak a Kennedy-merényletet kivizsgáló Warren-bizottságban is, illetve a World Trade Center-tornyok elleni terrortámadást vizsgáló bizottságban is (khm…). A két bizottság által nyilvánosságra hozott eredmények minimum érdekesek, maximum nem kielégítőek…

Nos, dióhéjban ennyi talán elég is a globalista elitről.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Borítókép: Illusztráció. ENSZ New York-i székháza (Fotó: MTI/EPA/Justin Lane)