Nincs ember ma Magyarországon, aki ne mondaná azt, hogy a tanárok sokkal több fizetést érdemelnének. Emiatt is lelkiismeretlenség, populista szédelgés a tanárokat és diákokat felheccelni és önző politikai célokra felhasználni.
A pártos PDSZ által összecsődített pedagógustüntetés állatorvosi lóként demonstrálta, milyen az, amikor éppen az oktatók ügye sikkad el a liberálbaloldali aktivisták buzgó bábáskodása közepette.
A tiltakozás címzettje ugyanis alaposan el volt tévesztve. Sokkal célszerűbb lett volna, ha az Európai Unió önkényes, magyarellenes politikája, jogtalanságai ellen emelték volna fel a szavukat a gyerekkatonaként bevetett diákok és tanárok, s azok, akik csatlakoztak hozzájuk a fővárosi megmozduláson.
De akkor miért nem ezt tették? Hisz még az sem lett volna a realitásoktól elrugaszkodott lépés, ha a brüsszeli, illetve washingtoni, amúgy csőbaloldali vezetés hazai lerakatai, értsd a magyar baloldali pártok ellen tüntettek volna a résztvevők,
nevezettek ugyanis minden fúrási tehetségüket bevetik, hogy a helyreállítási alap jogszerűen járó összegeit ne adják oda hazánknak.
Hát akkor miért nem őket vonják kérdőre a sztrájkot szervezők?
Valójában ők azok, akik kilógnak a képből, és mégsem osztják a lakosság elsöprő többségének a véleményét, miszerint a tanárok nagyobb anyagi elismerést érdemelnének. A baloldaliként számontartott hazai és európai parlamenti képviselők megtehetnék, hogy ha valóban jogosnak tartják a pedagógusok magasabb bérezését, elkövessenek mindent az uniós szerveknél, hogy ne késlekedjenek a pénzek folyósításával.
