Az elmúlt bő egy évtizedben a magyar jobboldal a nyugati világ legsikeresebb politikai közösségévé nőtte ki magát. Nem csupán arra gondolok, hogy a keresztény-konzervatív nemzeti kormány immár zsinórban negyedik alkalommal kapott kétharmados felhatalmazást a választóktól, habár ez már önmagában megismételhetetlen eredménynek tűnhet. Túlzás nélkül állítható, hogy Magyarország ma a konzervatív gondolkodás reneszánszának központja. 

 Mondhatni, hogy a nemzetközi jobboldali táborban világsztárnak, idolnak számít. Itt természetesen a valódi konzervatívokra gondolok, akik kiállnak a zsidó–keresztény civilizációs értékeink mellett, akik a nemzeti szuverenitásért harcolnak és büszkék a hazájukra. Látják, hogy a magyar miniszterelnök szavaira érdemes odafigyelni, hasznos meghallgatni a tanácsait – példának okáért azt a tizenkét pontos „sikerreceptet”, amelyet a CPAC Hungaryn elhangzott beszédében adott át tavaly. Nem véletlen, hogy ezt követően republikánus barátaink felkérték a CPAC Dallas nyitóbeszédének megtartására is. Reméljük, hogy a CPAC Hungaryre idén is elfogadja a meghívást, és ismét megosztja gondolatait és tanácsait a nemzetközi konzervatív közösséggel.

Bár a magyar nyelv véleményem szerint a legszebb a világon, kevesen értik rajtunk kívül. Ezért mindent meg kell tennünk, hogy megértessük magunkat, céljainkat és érdekeinket pedig közvetíteni tudjuk a nemzetközi konzervatív közösségnek, hiszen ők is csak így tudnak kiállni mellettünk. 

Az idén is megrendezendő nemzetközi konferencia éppen erre ad lehetőséget. Az alkalommal pedig élni kell, hiszen hiába vagyunk itt, Közép-Európában egyedül is igazán erősek mint konzervatív bástya, ahogy a mondás tartja, egy fecske nem csinál nyarat. Kellenek a jó szövetségesek. Tekintve, hogy Magyarország ezer éve a nyugati civilizációhoz tartozik, hazánk érdekeit a leghatékonyabban a transzatlanti szövetségi rendszer részeként tudjuk érvényesíteni – ezért is különösen fontos számunkra, hogy jó kapcsolatot ápolunk amerikai partnereinkkel.

 A „CPAC-család” és a konferenciasorozatok erre a szervezkedésre, eszmecserére és hálózatépítésre nyújtanak kiváló lehetőséget. Fontos, hogy legyenek barátaink, szövetségeseink a nagyvilágban, hiszen a nemzetközi baloldal folyamatos támadásainak vagyunk kitéve. A legalapvetőbb erkölcsi, etikai normák viszonylagossá tétele, a nemzeti döntéshozatal nemzetközi szintre való kiszervezésének kísérletei, kulturális identitásunk és értékeink relativizálása, a hagyományos családmodell dekonstruá­lása – ezekkel a problémákkal a konzervatívok mindenhol szembesülnek. Ez pedig közelebb hoz és összekovácsol minket, még akkor is, ha egyébként még a számunkra fontos főbb kérdésekben sem mindig értünk egyet.

Egyetlen választásunk maradt tehát: együtt kell „fegyvert” ragadnunk a globalista progresszív baloldaliak támadásaival szemben. Egymás felé kell fordulnunk, és vállvetve állni a sarat a szellemi csatákban. Nekünk, konzervatívoknak össze kell gyűlnünk, közösen kell stratégiát alkotnunk, levonni a tanulságokat győzelmekből és vereségekből, valamint megvitatni a mindannyiunkat érintő ügyeket, hogy tanulhassunk egymástól. De nem csak a minket érő támadások elleni felkészülésről szólnak az olyan konferenciák, melyek között a legfontosabb az évente több alkalommal, számos különböző helyszínen megrendezett CPAC. A rossz mellett meg kell emlékezni a jó dolgokról is: örülni egymás győzelmeinek, legyen az politikai, jogi vagy akadémiai siker.

Egy gyanútlan baloldaliban felmerülhet: „Mégis mi köti össze ezeket az embereket, kontinenseken átívelően? Hiszen annyira más a kultúrájuk, az életmódjuk, esetenként a vallásuk is.” A válasz az, hogy az értékrendszerünk, melyet megőrzésre és továbbadásra méltónak tartunk, azonos, és ugyanazok az erők támadják szerte a világon. Van mit megvédenünk, van mi mellett kiállnunk, és ehhez együtt van a legnagyobb erőnk. A CPAC azért is fontos, hogy híre menjen annak: van alternatíva a baloldali elhajlású, fősodratú gondolkodással szemben. Azok, akik átlátnak a liberális média és az egyre fősodratúbbá váló szélsőbaloldali gondolkodás hazugságain, itt értékközösségre lelhetnek.
Úgy tekintünk a CPAC Hungaryre, mint nem pusztán az Alapjogokért Központ, hanem az egész magyar jobboldali közösség sikerére. Büszkék vagyunk arra, hogy Európában először Magyarországon rendezték meg a CPAC konzervatív seregszemléjét, amelyet idén megismételhetünk. Ne feledjék, május 4–5. között ismét Budapestre szegeződik a világ konzervatívjainak tekintete – a balliberális oldal legnagyobb bánatára.
 

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője

Borítókép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója (Fotó: Havran Zoltán)