idezojelek

Baloldal és erőszak: egypetéjű ikrek

Eleve téves és veszélyes kísérletek folynak a szép, új, igazságos világ megteremtésére.

Cikk kép: undefined

Létezik egy mítosz, mely szerint a baloldali gondolat egy szép gondolat, és ha a világ a baloldali értékek, elgondolások alapján működne, az egy igazán igazságos és szép világ lenne. Éppen csak annyi a probléma – így a mítosz –, hogy a szép gondolat gyakorlati megvalósításába néha hiba csúszik, és – a jobboldal ármánykodása mellett – emiatt nem sikerült még az elméletben kitalált szép és igaz­ságos világot megvalósítani. 

Ha azonban kitartóan próbálkozunk, és a hibákat (és persze a jobboldaliakat) kiiktatjuk, akkor a gyakorlatban be fog köszönteni a szép, új, igazságos világ. A különböző baloldali politikai erők – az anarchistáktól a kommunistákon, a szocia­listákon és a szociáldemokratákon át a progresszív liberálisokig – szorgosan dolgoznak ennek a világnak megteremtésén.

Legutóbb Budapestre kirándult külföldi antifa aktivisták magyar állampolgárságú baloldaliakkal kiegészülve tartottak bemutatót arról, hogyan néz ki a baloldali kísérlet a szép, új, igazságos világ megteremtésére. A büntető törvénykönyv alapján egyértelműen terrorcselekménynek minősülő kísérletben ártatlan polgárokat vertek félholtra. 

A Vlagyimir Iljics Lenin újságjának nevét büszkén viselő neokommunista Szikra Mozgalom és annak országgyűlési képviselője, Jámbor András sie­tett közleményben tudatni a világgal, hogy elítélik az erőszak minden formáját. 

Nem tudjuk, hogy gazemberségből vagy tudásbéli hiá­nyosságokból adódóan sikerült ezt Jámbornak leírnia, aki kommunista mivolta mellett mindössze egy érettségivel büszkélkedhet, és akinek még egy – elkezdett – főiskola elvégzését sem sikerült abszolválnia. 

Ideológiai alapállása és iskolázottsági hiányosságai összességében nem akadályozzák, inkább kifejezetten segítik abban, hogy maga is építse a baloldali mítoszt, mely szerint a baloldal alapvetően jó, az erőszak pedig nem más, mint a szép baloldali gondolat gyakorlati megvalósításába véletlenszerűen becsúszó hiba.

Csakhogy ez ordas hazugság. És nemcsak azért, mert Jámbor András és a Szikra Mozgalom maguk is felkorbácsolói az erőszakba torkolló érzelmeknek demonstrációikkal, vendéglátóhelyek blokád alá vonásával, a gazdagok (értsd: bármilyen magántulajdont birtoklók) ellen hangulatot keltő szlogenek nyílt utcán történő ordítozásával (miközben a szemünkbe hazudják, hogy „mi soha nem vettünk részt és a jövőben sem fogunk részt venni erőszakos akciókban”), hanem azért is, mert a baloldal – szemben azzal, amit megpróbál elhitetni a világgal – egyáltalán nem szép, nem erőszakmentes, és a megvalósítási kísérletek során rendre visszaköszönő erőszak nem valamiféle kisiklás, hanem a baloldaliság inherens része. 

A baloldal története nem más, mint egy kétszázharminc éves permanens erőszaktörténet, aminek a múlt heti budapesti antifaterror nem tévedése, hanem a lényegéből következő megnyilvánulása volt.

Ráadásul a baloldal a kezdetek – az 1789-es francia forradalom – óta nemcsak a gyakorlatban nyúl újra meg újra az erőszak, a terror eszközéhez, hanem elméletben is mindig helyeselte azt. Robespierre – az első, hatalomra jutott vegytiszta baloldali politikus – szerint például „a terror nem más, mint gyors, szigorú és hajthatatlan igazságtétel, ezért tehát voltaképpen az erény megnyilvánulása”. Vagyis az első baloldali kísérlet, a „nagy francia forradalom” nem véletlenül, a résztvevők akaratán kívül csúszott bele a terrorba. A terror és az erőszak a forradalom és a forradalmi baloldal tudatosan, büszkén vállalt, szerves része volt.

A baloldali elmélet és gyakorlat a következő évtizedekben sem finomodott, illetve finomkodott. Az 1848-ban kiadott Kommunista kiáltvány egészen nyíltan fogalmazott: „A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy cél­jaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el.” 

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ennyit arról, hogy Marx szépeket gondolt, csak az elméletének megvalósítása csúszott félre. Sztálin nem elferdítette, hanem a lehető legtökéletesebben megvalósította a marxi elképzelést. Persze csak Lenin után, akit szintén szokás mentegetni, hogy – Sztálinnal szemben – ő jó kommunista volt (mintha létezne ilyen), aki azonban valójában szintén a terrort elméletileg helyeslő és azt a gyakorlatban is alkalmazó baloldali forradalmár volt. 

És ha esetleg azt gondolnánk, hogy a szocialisták jobbak, akkor érdemes felidézni Louis Auguste Blanqui-t, aki a XIX. századi Franciaországban egyszerre volt szocialista teoretikus és gyakorlati forradalmár, és aki szerint „az egyetlen gyakorlati, az egyetlen biztos eszköz az erőszak”, illetve aki szerint: „fegyver és szervezet: ez a haladás döntő eleme”.

Nem különbek a szociáldemokraták sem. A Blanqui halála után alig tíz évvel megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt – hogy hazai vizekre evezzünk – megalakulásakor célként tűzte ki „a tőkés társadalmi berendezkedés felszámolását”, üdvözölte a nem éppen az erőszakmentességéről elhíresült „nagy októberi szocialista forradalmat”, és olyan békés, mindenféle erőszaktól távol álló tagjai voltak, mint Kun Béla vagy Sza­muely Tibor, aki a következő – igen megható – sorokkal tett hitet az erőszakmentesség mellett: „…szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. 

A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletáröklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoá­ziát!”. Vagy Marosán György, aki 1956. október 23-án, szociáldemokrata politikus létére az első volt – még Gerő Ernő előtt! –, aki a tömegbe akart lövetni.

És így is lett: a baloldal útját akasztófák, vér és könnyek szegélyezték. A kommunista belharcok során likvidált politikusok (Zinovjev, Kamenyev, Trockij, Rajk etc.) nem abban különböztek a fősodortól, hogy nem voltak hívei a terrornak, csak abban, hogy a baloldali belső marakodásban ők maradtak alul.

A nyugati baloldal sem volt különb, mint keleti elvtársaik, csak annyiban, hogy – mivel nem voltak hatalmon – kisebb mértekben tudták az erőszakot alkalmazni. Elég, ha felidézzük az 1968-as párizsi diáklázadások erőszakosságát, valamint, hogy az utcákat csatatérré változtató diákok példaképei – Mao Ce-Tung, Che Guevara és Fidel Castro – valamennyien baloldaliak és tömeggyilkosok voltak. 

És akkor még nem beszéltünk a német Vörös Hadsereg Frakcióról, amely húszéves működése során számtalan ember életét oltotta ki terrorcselekményeivel. Ma ugyanezeket a hagyományokat folytatja az osztálygyűlöletet faji gyűlöletre cserélő, fehéreket gyilkoló, egész városokat lángba borító anarcho-kommunista BLM-mozgalom, az LMBTQ-mozgalom, az éttermeket blokád alá vonó és a húsfogyasztókat fizikailag inzultáló vegán dzsihád, és a Budapesten terrorcselekményeket elkövetett antifa – amelyhez német szociáldemokrata politikusok formálisan is kötődnek.

A múlt heti antifa támadások tehát a kétszázharminc éves baloldali erőszaktörténetnek csupán újabb epizódjai voltak. Ideje lenne kidolgoznunk valami hatékony választ, mielőtt újra a fejünkre nőnek!

A szerző közgazdász, politológus

Borítókép: Képernyőfelvétel az incidensből (Forrás: YouTube)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Valóban megszületett!

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Milyen példát mutat az iszlám?

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Angyalszárnyak ágyúdörgésben

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A romániai forradalom magyar hőse

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.