Amerika alatt a közbeszédben már jó ideje magát az Egyesült Államokat értjük. A 247 éves föderáció fajsúlyos belső szerkezeti változásokon ment keresztül ez alatt a negyed évezred alatt. A gigantikus ország ma is zakatol tovább a maga módján, de energiája, kohéziója és szellemisége már messze nem hasonlít a Washington, Jefferson, Lincoln, Theodore Roosevelt, Kennedy, Eisenhower vagy a Reagan elnökök által felépített eminens, lényegében pacifista föderációhoz.
Az Egyesült Államok egy hozzávetőlegesen százhúsz éven át tartó, hősies országalapító korszakot követően a XX. századra a tőkés világ legnagyobb vetélytárs nélküli szuperhatalmává vált. Az egész világot fenyegető amerikai parancsuralom nem kis mértékben a fegyvergyártó cégek profitéhségének köszönhetően most azonban egy olyan világégéshez vezethet, amelyet az emberiség eddigi kalandos történelme során még nem tapasztalt. Ez a mindent és mindenkit maga alá gyűrő liberális-globalista kísérleti laboratórium – amelynek legfőbb táplálója az Egyesült Államok szélsőséges demokrata párti vezetése – egyúttal véget vethet az emberi társadalmak eddigi fejlődésének.
Az Egyesült Államokat alapvetően két háború kovácsolta össze egy nemzetté: a nyolc éven át vívott amerikai függetlenségi háború (1775–1783) és a négy évig tartó amerikai polgárháború (1861–1865). A XIX. század végére megerősödött ország azonban már nem a létfenntartásért és gyarapodásért, hanem a koncért kezdett marakodni a világgal. Eddig tartott tehát Amerika aranykora erkölcsi értelemben.
A mindkét világháborúból győztesként kikerült nagyhatalom óriási gazdasági fölényre tett szert a világ többi országával szemben, birodalmi szerepe ennek folytán jelentősen megnőtt. Jó dolgában és gazdagságában azonban már nem volt képes pozitív célokat megfogalmazni és konstruktív szereplőként beilleszkedni az emberiség modern kori fejlődési szakaszába. Ettől kezdve nem együttműködni kívánt a többi nemzettel, hanem igyekezett rájuk erőltetni saját ideológiai elképzeléseit.
A menthetetlen korrózió immár beindult a végeláthatatlan kapzsiság melléktermékeként, az egykor még nemzetben gondolkodó ország szétforgácsolódik, a kevert nyelvű és kultúrájú társadalom sebesen rohan saját végzete felé. Mára az amerikai álom rémálommá fajult, az új amerikaiak, a bevándorlók milliói már nem nemzettestvérek, sokkal inkább egy nemzeti tudatot nélkülöző lakosság képét mutatják, amely populáció elsősorban fogyasztóként és demokrata választópolgárgyárként funkcionál, aberrált eszméket terjeszt és folyamatosan butul a digitális világ szekuláris nyomása alatt.
Mi történt? Hol rontottuk el? Vagyunk-e még elegen, hogy demokratikus úton megfordítsuk ezt a romlást? Vagy az ideológiai lövészárkokból kell majd ezt a végső csatát eldönteni? Esetleg épp magával a kapitalizmussal van baj? Ezek rendkívül nyomasztó kérdések, amelyekre késedelem nélkül választ kellene keresni, hiszen ez az egyre inkább megosztott és békétlen Egyesült Államok immár végstádiumban vergődik, hiszen egy konstruktív, példaértékű országból egy transzkontinentális, erőszaktól sem visszariadó kíméletlen birodalommá vált.
