Ám a megőrült Európa legerősebb országában még az sem kizárt, hogy az egészet magas szinten direkt rendezték. Olaf Scholztól ugyanis megkérdezték a német szakszervezetek nemrég azt is, tényleg fel akarja-e áldozni hazáját megfoghatatlan ukrán érdekek mentén. Legalább mondhassa válaszként azt, hogy ha más nem is, de két félpucér némber nagyon ezt akarja.
A balliberális térfélen evidenciaként kezelik azt az amerikai diktátumot, hogy meg kell szabadulni az orosz energiafüggőségtől. És nincs senki, aki feltenné azt a sokkal egyértelműbb kérdést, hogy miért.
Ez ugyanis egyáltalán nem áll Európa érdekében, ez egyedül azoknak jó, akik mindig is rettegtek attól, hogy a német technológia, összefogva az orosz energia- és nyersanyagbőséggel, ismét világhatalmi tényezővé emeli az öreg kontinenst.
Persze érdemes az energiát több forrásból beszerezni, észszerű alternatív forrásokat felkutatni, de a legolcsóbban, legegyszerűbben, nota bene leginkább természetkímélőbb módon beszerezhető energiáról lemondani nem csupán őrültség, hanem ma már gazemberség is.
A még józanul gondolkodni képes ember keresi a magyarázatot, de alig talál kapaszkodót arra nézvést, miért ment el ilyen mértékben az Európát irányítók esze. Érdemes ezért végiggondolni, mi is a baj Oroszországgal.
A lényeget elfedni hivatott propaganda szerint Ukrajna megtámadása olyan agresszió, hogy önmagára valamit is adó ember innen kezdve orosz krémtortát sem eszik, de az agresszorral biztos nem áll szóba többé. De miért olyan nagy bűn Ukrajna megtámadása, hogy az sem nagy ár a megtorlására, ha egy egész kontinens belegebed?
Természetesen semmilyen gyilkos erőszak nem védhető, minden egyes elesett ukrán katona, minden rakéták által meggyilkolt gyermek olyan veszteség, amire nincs épeszű magyarázat. A háború maga az őrület. Csakhogy azok, akik most széplelkűsködve azt kívánják, hogy pusztítsuk el önmagunkat is pusztán azért, hogy az agresszor Putyin ne érezze jól magát, maguk is őrültek.
Az még hagyján, hogy soha nem riadtak vissza egy kis háborúskodástól, ha az érdekeik úgy diktálták. Elég, ha csak Afganisztán, Irak vagy Szíria esetére gondolunk. De jelenleg sem a béke feltételeinek előteremtésén dolgoznak, hanem le akarják győzni Putyint, meg akarják gyengíteni Oroszországot.
Vagyis felhasználják Ukrajnát, az ukrán nép szenvedéseit saját világpolitikai érdekeik érvényesítése céljából. A jóemberkedés álcája mögött gazemberek uszítanak a háború folytatására.
Továbbra is kérdés, mivel érdemelte ki Putyin ezt a világméretű összefogást maga ellen. Az amerikaiak ukrán érdekeltségeinek veszélyeztetése mellett van még egy elméletibb, de a világ önjelölt urainak fontos probléma Ukrajna megtámadásával.
Az, hogy átrajzolja a második világháború után megállapított határokat. Márpedig azoknak, akik azokat meghúzták, főbenjáró bűn, ha valaki nekilódul és önkényesen újratervezi őket. Szerintük ugyanis határokat csak ők rajzolhatnak, s azok örök időkig érvényesek akkor is, ha csak a baj van velük. Megváltoztatni is csak ők jogosultak.
Hogy kikről is van szó? Bogár László ironikus szavaival nevezhetjük őket a nem létező pénzügyi háttérhatalomnak vagy a multinacionális világcégek globalista vezetőinek, a lényeg, hogy sem az európai nemzetek, sem az Európai Unió vezetőinek nem kellene fenntartások nélkül beleájulni az ölükbe, nem kellene saját érdekeiket feladva szolga módra követni utasításaikat.
Mégis ez történik, és aki fel meri emelni a szavát ez ellen, megnézheti magát, mi marad belőle a balliberális médiaterminátorok agymosó pusztítása nyomán.
Jó, ha tudja a kedves olvasó, hogy amennyiben bármivel is egyetértett a fentiekből, akkor nem egyszerűen hatása alá került az orosz propagandának, hanem egyenesen Putyin-pártivá aljasult az említett médiagyilkosok szerint. Az pedig manapság rosszabb, mintha valaki náci karlendítéssel köszönti az izraeli sportolókat.
Mégis azt javaslom, rázzuk le magunkról ezeket a vádakat, mint kutya a vizet, és maradjunk a józan ész talaján. Mert bele kell gondolnunk még abba is, miért akar bevonni bennünket a globalista háttérhatalom az ukrán nemzet területi integritásának, szuverenitásának védelmébe, amikor a saját szuverenitásunk melletti kiállásért folyamatosan támad bennünket.
Ez olyan szintje a politikai átverésnek, amit, ha nem velünk történne, már-már művészinek lehetne tekinteni. Nyugodtan kijelenthetjük ugyanis, hogy az Európai Egyesült Államok hagymázas eszméjének híveit egyáltalán nem érdekli sem az ukrán, sem a magyar nemzeti önállóság.
A területi integritás is csak annyiban, hogy a sebtében uniós tagjelöltté nyilvánított Ukrajna lehetőleg teljes egészében az elképzelt birodalom részévé válhasson, abból az oroszok ne ragadhassanak ki semekkora darabot.
Tulajdonképpen Európa agyament urai ugyanazt gondolják, mint Putyin, vagyis számukra Ukrajna nem is létezik. A harc a tervezett birodalom keleti határvonaláért folyik az utolsó ukrán katona elestéig.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Julian Stratenschulte)
